A Nyolcadik Generáció: Előszó

Van annak egyfajta utánozhatatlan varázsa, amikor új konzol jelenik meg. Egy új doboz kerül a tévé alá, vele új játékok, új lehetőségek érkeznek. Olyan látvány, funkciók és képességek, amiket korábban nem, vagy csak kevésbé kényelmes formában tapasztalhattunk meg. Régebben nagyobb volt ez a varázs. A technológia egyre gyorsabb fejlődésével a játékfejlesztők szinte kimeríthetetlen lehetőségeket kapnak. Egyre élethűbb minden, egyre több mód van a művészi kifejezésre, ennek eredményeképp pedig egyre nehezebb igazán újat mutatni. Ezzel egyenes arányban növekednek a játékosok elvárásai is, akik az internetnek köszönhetően, egyre több információ birtokában, napról napra telhetetlenebbek, és mind többet akarnak, amit kiszolgálni generációról generációra kilátástalanabbnak tűnik.

Sajnos egy generációváltás (habár technikailag mindössze új masinák piacra kerülését jelenti) nemcsak a varázst hozza magával, sőt, mintha épp ez a varázs lenne eltűnőben, ami pedig a játékvilág esszenciája. Helyét technológiai számadatokon rágódó, megkeseredett játékosok, az internetes közösségeket mérgező "trollok", a személytelenség mögé bújó, másokat minősítő, sértegető elemek veszik át, akik ebben az időszakban igazán aktívak. Ez azért nagyon elszomorító, mert különösen ilyenkor lehetne izgatottan várni az újdonságokat, ehelyett épp a normális eszmecsere, a jó hangulatú közösség kerül veszélybe az ilyenek miatt, ami ellen senki, akinek lehetősége lenne rá, nem tesz semmit. A politikai korrektség azt mondatná, hogy egyenlő mértékben oszlik meg ez a jelenség, pedig mindannyian tudjuk, hogy ez nem így van. Nem csoda, hogy bizonyos csoportoktól már olyan, a videojáték világában nagy nevek is kiakadtak, mint Adam Sessler és Marcus Beer.

Bár Magyarországon jó ideig csak a Playstation 4 lesz kapható hivatalosan, néhányotoknak Xbox One lesz a tévé alatt. Bármelyik platformot válasszátok is, biztos, hogy ma még elképzelhetetlen mennyiségű szórakozást fognak nyújtani. Ne felejtsük el, hogy a jelenlegi konzolok is mennyit változtak életciklusuk alatt. Ki gondolta volna 2005-ben, hogy az "egyszerű PC-nek" csúfolt Xbox 360-ból nyolc év alatt egy komplett online szórakoztató rendszer lesz, mindez szinte kizárólag szoftveres megoldásoknak köszönhetően? Hogy egyszerű játékgépekből online központtá válnak, és a sokezer cím mellett zene, film és más szolgáltatásokat is kínálnak majd? Ma még fogalmunk sincs róla, milyen trendek uralkodnak majd az elkövetkező években, így a most megjelenő új platformok milyen lehetőségekkel bővülnek a jövőben. Egy dolog biztos: A most megjelenő Xbox One és Playstation 4 csak nyomokban hasonlít azokra a rendszerekre, amik öt-nyolc év múlva uralják majd a nappalikat.

Pillanatnyi trend a független játékfejlesztők pátyolgatása is. A jól csengő nevű "indie játékok" mindkét konzolgyártó fontossági listáján előkelő helyen szerepelnek, ám ez szerintem kétélű fegyver, és könnyen lehet, hogy néhány év alatt lecseng ez a divathullám. Xbox 360-on volt már ilyen próbálkozás, tragikus eredménnyel, miután a bárki által kiadható játékok csatornáját értékelhetetlen minőségű "játékok" ezrei árasztották el. Valószínűleg a jövőben sem lesz másként, és az igazán kiugró alkotásoknak továbbra is szüksége lesz egy-egy nagy kiadó vagy konzolgyáró marketing hátszelére. Könnyen lehet, hogy amivel most olyan lelkesen kampányol a Microsoft és a Sony, néhány év múlva halvány emlék lesz csupán, és a közönség figyelmét (és pénzét) továbbra is a legnagyobb szuperprodukciók fogják learatni. Ez jelenleg is problémát jelent a videojáték-világban (túl kevés franchise arat túl nagy sikert), és bár a jelenlegi kezdeményezések ígéretesek, kérdéses, hogy ezek jelentik-e az iparág hosszabb távú jövőjét, vagy csupán az örökzöld retro divatot lovagolják meg néhányan. Ez is olyan kérdés, ami a következő konzolgenerációban választ kap majd.

Érdekes adat, hogy a Gamer365 életében ez lesz az első komplett generációváltás. Jól érzékelteti, hogy mennyire hosszúra nyúlt ez a ciklus, hogy az oldal indulásakor már javában piacon volt az Xbox 360, így ez az első eset, hogy a közösség ezen a helyen lép át egy új korszakba. Ez komoly kihívás a szerkesztők és a mi számunkra is. Az itteni társaság minden eddiginél jobban megoszlik majd, nemcsak több platform, de több generáció felhasználói lesznek kénytelenek osztozni ugyanazokon a híreken, cikkeken és fórumon. Ez már most is nehezen megy, de én igazán remélem, hogy leszünk annyira bölcsek, hogy elférünk egymás mellett. Végtére is, bármennyire nehéz ezt elfogadni néhányotoknak, ugyanabban a csónakban ülünk, és egy irányba haladunk, legfeljebb az evezőink színe más.

Ami engem illet, én egyértelműen döntöttem az Xbox One mellett, és ennek alapvetően három oka van. Az első a játékok. Nem kell hozzá nagy tudomány, hogy ha a kedvenc játékaim részben az Xbox platformhoz köthetőek (Forza Motorsport, Halo), részben olyan multiplatform sorozatok, amik Xbox konzolokon is megjelennek, akkor melyik gépet válasszam. A Microsoft az új generáció első felét is komoly exkluzív tartalmakkal támogatja majd, így ez a kérdés innentől el is dőlt. A második ok a trendi, de csúnya szóval kifejezhető "ökoszisztéma". Ma már tényleg nem üres duma az, hogy egyetlen központi azonosítóval elérheti az ember a saját dolgait, bármilyen eszközön. Az élet minden területén szeretem a tartós dolgokat, és ha már csaknem egy évtizede elégedett felhasználója vagyok az Xbox LIVE-nak, nem is szívesen váltanék. Sokkal prózaibb ok az irányító, ami a mai napig a SEGA öröksége, az Xbox 360 kontroller ergonómiája pedig jószerivel tökéletes volt. Nem kérdés, hogy itt a megszokás dominál. Tehát a kedvenc játékaimmal a megszokott módon, a megszokott rendszerben szeretnék a jövőben is játszani.

Természetesen mindenki az alapján választ, ami alapján akar (vagy tud), de a legjobb, ha a játékok után megyünk. A varázst keresve, amit korábban már említettem, bár tény, hogy annak a bizonyos varázsnak a jó része bennünk van, nem az áram alatt zümmögő műanyag dobozok hibája, ha nem találjuk.

Alapvetően kétféle játékos van. Számomra a leginkább tisztelendő (és diszkrimináljunk egy kicsit), igazi játékos az, aki az élményt keresi. Azt, hogy a játék adjon valamit: Egy-egy jó történetet, kalandot, emlékezetes pillanatokat, barátokat, közösséget, fantáziát, új világokat. Aki el tud merülni egy varázslatos világban, bele tudja élni magát egy szerepbe, és értékelni tudja az alkotók évről évre keményebb munkáját. Aki ugyanerre képes volt a pixeles 2D-s játékok idejében, és aki ugyanígy képes rá most is. Az, aki pixeleket számol, aki technikai adatokban vagy alkatrészek fantázianeveiben keresi a saját önigazolását, választásának megerősítését, az nem ilyen ember. Nem igazi játékos, aki felbontáshoz, képfrissítéshez, gigahertzekhez és teraflopsokhoz köti a játékélményt. Főleg nem az, ha mindezt arra használja, hogy másokat lenézzen, kinevessen, sértegessen ezek alapján. Mindezt csak azért írom, mert amikor az Xbox One bemutatója után megkaptam az első (és szerencsére eddig egyetlen) olyan emailt, amely szerint "dögöljek meg", és "menjek a picsába az Xboxommal", világossá vált, hogy ez a generációváltás más, mint a korábbiak.

Én csak saját magamért vagyok felelős. A jövőben is azt teszem, amit eddig, legalábbis amíg úgy érzem, van értelme. Amíg van mondanivalóm. Remélhetőleg lesz, valamikor a következő generációban is. Ti, akik már most, a gépek megjelenésekor beleugrotok a vásárlásba, részint kísérleti egerek lesztek, ugyanakkor egy új világ első meghódítói. Furcsa paradoxon, hogy bár ezek a konzolok lényegében egyáltalán nem fontos, fekete műanyag dobozok, éveken át szolgálnak minket, és az alkotók a segítségükkel ajándékoznak meg minket élmények tömegével. Olyan szimbiózis ez, amelyből nehéz kiszakadni. Mert ez a hobbink. Én remélem, hogy a jövőben ezt a hobbit bölcsebben, békésebben, nagyobb egyetértésben fogjátok tudni űzni. A csónak közös, csak az evező színe más. Nem nagyobb felbontást vagy gyorsabb processzort - egyszerűen csak Jó Játékot kívánok mindenkinek, most és a következő generációban is.