Elképesztőek a nextgen játékok

Akinek persze nem inge, nem veszi magára, ugye, de véleményem szerint az a fokú csalódottság, keserűség, érdektelenség és minden rossz dolog világgá kürtölése, ami az online közösségekben ma folyik, abszolút nincs igazolva. Csak néhány játékot próbáltam ki, de nekem már ennyi is elég volt, hogy meggyőzzön a legfontosabb dolgokról.

FORZA MOTORSPORT 5

2005, tehát idestova kilenc éve folyamatosan játszom a Forza Motorsporttal, hajtottam már néhány kilométert, és elrajtoltam párszor. Úgyhogy nagyfokú bizalommal állíthatom: Ilyen látványt és vezetési élményt még egyik rész sem adott. Őszintén szólva engem kifejezetten megdöbbentett, hogy hiába láttam többórányi YouTube videót, és hiába próbáltam ki a PlayIT-en, mégis, egy jól beállított full HD tévén milyen őrületes grafikát produkál ez a játék! És még csak nem is a ForzaVista módra gondolok, hanem kint a pályán! A belső nézet kidolgozása és bevilágítása, a fényhatások, az autók kinézete, a pályamenti elemek kinézete, textúrái... Igen, a mennyiség volt az ára ennek a minőségnek, de mi ez már, ember? Nem hittem a szememnek. A hangok pedig még jobbak, mint korábban, a lényegtelenebb autókban is valódi, erős motorzúgást hallani, az R18 e-tron Quattro imádott kerregése hallatán pedig óvodás gyerekként visítottam a Mulsanne egyenesben.

A fizika pedig a másik dolog. Ennyire még sohasem voltak "súlyosak" és "élők" az autók. Minden kanyar kihívás, sokkal jobban kell figyelni az autó lendületére, sebességére, még lassabb kategóriákban is olyan élményt kaptam, amilyet Forza játék még nem nyújtott. A tapadás is jobban működik, a kasztni rázkódik, mozog, él a kezünk alatt az autó. A Turn 10 szokásos marketing szövegei után nem gondoltam volna, de itt tényleg új a vezetési modell, és ilyen izgalmas autózást még nem éreztem. Sikerült egy teljesen ártatlan helyzetben is megforgatnom az e-tront, ami önmagában is lenyűgözött (megjegyzés: a Forza 4-ben, ártatlan helyzetben nincs az az isten, hogy te megpördülj).

RYSE: SON OF ROME

A Cryteknél nem emberek dolgoznak. Vagy én nem tudom. Azt tudom, hogy a Ryse a legjobb grafikájú játék, amit valaha láttam. Ilyen kidolgozást nem pipáltam, leginkább a különböző anyagok kinézete és viselkedése varázsolt el. A fa, a fém, a páncélok, de még a tengerpart nedves iszapja is úgy csillog, tükröződik, mintha csak fényképet néznénk, az átvezető animációk láttán pedig szinte nem is jutottam szóhoz. Egész egyszerűen ilyet még soha nem láttunk - és nem pont ez a "nextgen" érzés varázsa? Nem ezért sétáltunk be annak idején a játéktermekbe, hogy olyat lássunk, amit korábban még nem? Na, ha Xbox 360-ad van, mint nekem, akkor ilyet még soha nem láttál.

Hogy monoton és "buta", mert csak szeletelni kell benne? Ja. A Halóban meg csak lőni kell, a Need for Speed-ben meg csak autót vezetni. Nyomod a gázt, és néha kanyarodsz. Követed azokat a szaggatott vonalakat ott az aszfalt közepén.

KILLER INSTINCT

Ez volt az egyetlen olyan Xbox One játék, amire azt tudom mondani, hogy pontosan ebben a formában 360-on is el tudnám képzelni. Ez nem azt jelenti, hogy csúnya lenne, az akció, a hátterek, a karakter animációk így is profik, az irányítás pedig rendben van, a One d-padjával végre nem imádkozni kell a speciális mozgásokért, hanem pontosan tudja és érzi az ember, mit nyom. Kombózni megtanulni persze más kérdés, nekem nem is sikerült, a gép legkönnyebb fokozaton is hangosan röhögve vert péppé - de ez csak egy gyors próba volt, semmi több.

És hát mit akarunk még? A Killer Instinct évek óta az egyik legnagyobb közönségkedvenc, a régi Rare-fanok nedves álma, most pedig visszahozták nekünk, és nem lehet rá panasz. Vagy talán az a gond, hogy nem műanyag dobozban árulják, hanem kizárólag digitálisan, egyfajta bizarr free-to-play modellben? Így is, úgy is egy játék árába kerül. Kipróbálva és látva, nem nagyon "jön át" a probléma lényege.

ZOO TYCOON

Szégyen és gyalázat... hogy ez 360-on nem így fut. Mert bárcsak így futna - stabilan, szépen, ahogy az elefánt trombitál a stégen. A Microsoft állatkertépítős menedzser játéka egyszerűen gyönyörű One-on, a karakterek kidolgozása sokkal jobb, a járókelők többen vannak, és persze az egész sokkal érzékenyebb, gyorsabb működésű, mint a szaggatós 360 verzió. Néhány ravasz fény- és mélységélesség effektnek hála néha kifejezetten Pixar animációs filmekre hajazó a látvány, és mit mondjak, bár ilyen körülmények között építhettem volna fel az állatkertjeimet. Vagy még azoknál is jobbakat, hiszen a One változatban sokkal több a tartalom, az állatfaj, és jóval nagyobb területen lehet építkezni. Ha 360-on még nem játszottam volna szénné, és gazdag lennék, erre biztosan lecsapnék az elsők között. Öröm nézni!

És akkor most, a fenti, kissé talán szarkasztikus megfogalmazás után jöjjön egy kis társadalomkritka, felétek. Mert hogy kipróbálva az Xbox One-t tényleg úgy érzem, hogy valami baj van. És mielőtt megint rám süti valaki, hogy mekkora egy mocskos Xbox bérenc vagyok (bár ez úgyis megtörténik), hangsúlyoznám, hogy most nem erről a konzolról van szó. Biztos vagyok benne, hogy egy Playstation rajongó a PS4-et bekapcsolva ugyanezt érezné. Hogy lefosná a bokáját az új Killzone-tól, és nem érdekelné, miért kapott 7 pontokat. Hogy élvezné a Resogunt, vagy adott esetben a Knacket is, és talán nem tudná, mit fanyalog mindenki ezeken a nyitókínálatokon. Legalábbis csak remélni merem, hogy mások hasonló első impressziókat kapnak az új generációról, mint én.

Mert ez tényleg egy új szint. Olyan látvány és hang, amit a YouTube videók már nem tudnak visszaadni. Élőben kell látni azt a mozgást, azokat a hatásokat, az élő élmények hatványozottabban ütősebbek a YouTube, meg a Metacritic böngészéséhez képest, mint korábban. Hiába tudtam, hogy mire számítsak például a Forza 5-től, mégsem tudtam igazán, amíg nem láttam, nem éreztem azt a sok apróságot, amit pluszban nyújt.

Mégis az látszik, hogy itt (és máshol is) a fórumokon az emberek jó része csak fanyalog. Mert minden rossz, és semmi sem olyan jó, mint várták. Sőt, nemcsak fanyalognak, de dühöngenek, duzzognak, és csalódottan hangoztatják, hogy csak azért is akkor ők valami mást választanak - de hogy mit, az sosem derül ki, mert mégis itt vannak és ezeket a gépeket, ezeket a játékokat szidják továbbra is. Mindenki szakértőnek és kritikusnak hiszi magát, ilyen szemmel nézi a játékokat, a hardvert, a szoftvert, és így nézzük egymást is, aminek csak az az eredménye lehet, hogy végül mindenben csak hibákat látunk. Végül tényleg elvész a varázs, és már nem is arról szól a dolog, hogy Nintendo, Playstation vagy Xbox, hanem hogy egyáltalán képesek vagyunk-e, képesek vagytok-e élvezni bármit, vagy csak elhúzott szájjal nyomkodjátok a legújabb, legszebb, legélethűbb játékokat is.

Liquid említette az egyik korábbi podcastben, hogy úgy vitte haza, és bontotta ki a PS4-et, mint egy kisiskolás gyerek, aki épp karácsonyi ajándékot kapott. Akiben nincs meg a képesség, hogy így lelkesedjen a játékok iránt, aki már csak fanyalogni, a fórumon pedig csak panaszkodni tud, annak ez a hobbi már nem való.

Én viszont megnyugodtam, és jólesően nyújtózkodva dőlök hátra: Engem ugyanúgy lenyűgöztek a nextgen játékok, mint a korábbi generációváltások esetén. Ez a hobbi nekem bizony való. Xbox One, remélem nemsokára találkozunk!