Első Benyomások - Policenauts (ánglis)

Le kellett hullnia szememről a Kojima rajongó szemüvegnek mire eljutottam ehhez a játékoz ... micsoda pech. A korábban PCEngine és Sega Saturn játék végül megjelent PS1-re, de akkor is csak japánul. Ez azonban remek lehetőség volt ugyebár arra, hogy rajongók lefordítsák a "mester" 46-ik születésnapjára. Aztán később így vagy úgy de psp-n is játszhatóvá tegyék.

Én pedig nem az a fajta vagyok, aki nemet mondana egy kis cybeprunk filmnoir élményre a Szárnyas Fejvadász és a Halálos Fegyverek stílusában. Maga a játékstílus digitális grafikus regény nem ismeretlen nekem a Pc-s FMV filmek idejéből, de azért messze van a kalandjátékok összetettségétől és mélységétől.

Ami nem is baj, sőt, elmondhatjuk, hogy megelőzte a korát játékosbarátságosságban(?). Az animés körítés és a fentebb taglalt téma önmagában nyerő, a néholi interaktív lődözés pedig kellemes ellensúlyozza a tonnányi olvasni- és kattingatnivalót. Sőt, a történet indítása olyan erős és hatásos, hogy ennek később törvényszerűen romlania kell.

Pár órával a kezdés után már most azt kívánom, hogy inkább egy egészestés film vagy sorozat képében létezne ez a játék. Kojima is megkapta volna amire szerintem vágyott és nekünk sem kellett volna két évtizedet várni rá, hogy egyáltaltalán értékelhessük szubjektíven. Na mindegy, kíváncsi leszek tartogat e meglepetéseket a történet.