World of Tanks - teszt

A World of Tanks 2010-ben kezdte PC-s pályafutását, kezdetben csak Oroszországban, később az egész világon elterjedt, és óriási sikereket ért el a játékosok körében. Több, mint három év kellett hozzá, hogy az Xbox 360 Edition alcímre keresztelt konzolos változat befusson. Működőképes-e egy free-to-play (azaz ingyenesen letölthető) Xbox 360 játék akkor, amikor a konzol már egyértelműen kifutó ágban van? A válasz egyértelműen igen.

Az alapötlet rendkívül egyszerű: Végy két, tizenöt fős csapatot, ereszd őket össze különböző tankokkal mindenféle terepen. Egy kizárólag online multiplayer játékról van tehát szó, amelyet egyszerre maximum harmincan nyomhatnak, dedikált szervereken, felhőmentéssel, teljesen ingyen (feltéve persze, ha rendelkezünk Xbox LIVE Gold előfizetéssel). Nincs történet vagy bármilyen keret, csakis (jelenleg) három nemzet (Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Németország) tankjai és azok fejlesztései.

A World of Tanks Xbox 360 Edition mikrotranzakciós rendszere összetett, és nem is kívánom részletesen elemezni. Összesen négy "valutát" kell számon tartani (aranypénz, ezüstpénz, tank XP, szabad XP), melyek közül csak egyet lehet valódi pénzért beszerezni, a többi a megvívott csaták után csurran-cseppen. A rendszer elsőre bonyolultnak hat, és sok lehetőséget rejt magában, de alapvetően elmondható, hogy tényleg egyetlen forint ráfordítása nélkül élvezhető és nyerhető, a pénzes gamerek nem lesznek egyértelmű és behozhatatlan előnyben. Az azonban garantált, hogy ha kellően rákattansz a játékra, akkor előbb-utóbb úgy fogod gondolni, hogy megér némi befektetést, és fogsz rá költeni - ha nem így lenne, nem maradt volna fenn ennyi éven át ez a játék és annak fejlesztői.

Másik nagyon fontos dolog egy online multiplayer program esetén a matchmaking, vagyis hogy mennyire hatékony a csapatok jól kiegyensúlyozott összeállítása. A World of Tanks ebben csillagos ötösre vizsgázik. A meccsek nemcsak irtó gyorsan összeállnak (szó szerint másodpercek alatt), de a csapatok tanktípusok és -szintek tekintetében is legtöbbször teljesen azonosak. Sosem fog egy kiugróan magas szintű tank alacsonyabb beosztású harckocsik közé kerülni, és ez fordítva is igaz. Az esélyek nagyjából mindig egyenlőek, a két csapattól függ, melyik győzedelmeskedik végül. Respawn nincs, de ha kilőttek, akkor választhatsz a garázsodból egy másik tankot, és néhány másodperc múlva ismét játszhatsz - egy perc üresjárat sincs.

Na de mennyire addiktív mindez? A válasz: nagyon. Épp a játék tervezésének köszönhető, hogy bár a sikerélményt rendkívül szűkmarkúan méri, a percek alatt elvesztett csaták után is kapsz némi XP-t (tapasztalati pontot), és nem kell várakozni vagy a meccs végéig malmozni, hanem azonnal kezdhető újabb menet. Az előző harctéren elesett tank később megkapja a maga pontjait és pénzét, addig te már messze jársz, egy másik ütközetben. Mindezt ko-operatív módon is meg lehet tenni, maximum hárman lehetnek egy "szakaszban" (Platoon).

A World of Tanks egyetlen gyenge pontja (már ha ez annak nevezhető), hogy szűkmarkúan méri az ösztönző sikerélményt. A játékmenet ugyanis kíméletlenül élethű, az egyes tankok viselkedése, mozgása, ereje, páncélzata a való életet idézi. Akárcsak az alapjául szolgáló II. Világháborúban, az életben maradás esélye itt is csekély, hiszen az eredmény itt nem az egyénen, hanem tizenöt ember együttműködésén, stratégiáján, és bizony sok esetben a puszta szerencsén múlik. Sosem tudod, milyen tank jön szembe a következő sarkon. Másrészt ez a bizonytalanság meglepően izgalmassá teszi a lomha járművek által fémjelzett lassú, abszolút taktikai játékmenetet. Az XP rendszer is úgy lett kidolgozva, hogy célszerű az adott tank szerepének megfelelő tevékenységet folytatni, és a csapat hasznára lenni egyszerű lövöldözés és néhány potya pont megszerzésének reménye helyett.

Kimondottan kiforrott, igényes termék lett a végleges verzió, még ha tartalma korántsem teljes. A nemzetek és pályák száma kevés, az ígéretek szerint azonban a fejlesztők ezeket folyamatosan pakolják majd bele a játékba. Ami még kifogásolható, hogy a különböző mechanikák, játékmeneti fortélyok, stratégiák, megvásárolható fejlesztések és extrák tömege nincs rendesen elmagyarázva. Néhány töltőképernyő és a jobb ravasszal behozható, statikus "help screen"-ek nem elegek, és nem váltanak ki egy korrekt, aprólékos kézikönyvet, különösen egy ilyen összetett, realisztikus játék esetében. A kezdő játékosok zavara és kudarc élményei az ingyenesség ellenére is sokakat elriaszthatnak, pedig egy nagyon hangulatos és konzolon különleges élményről van szó.

Ami szép is. A World of Tanks nem fog grafikai díjakat nyerni, és nem tolja ki az Xbox 360 hardver határait, de amit a képernyőre pakol, arra nem lehet komoly panasz. A hatalmas harcmezők kiválóan bevilágított, aprólékosan textúrázott és rombolható arénák. A tankok pontosan kidolgozott, gyönyörűen mozgó, rugózó, a földet széttaposó monstrumok. A növényzet mindenhol mozog, a sivatagban fújja a homokot a szél, és mindez teljesen stabil 30 fps-sel mozog, mindennemű grafikai hiba vagy kompromisszum nélkül. A kellemes látványt zene nem, hangulatos ambiens hangok (madárcsicsergés, tücsökzene, a szél süvítése) viszont kiegészítik, nem beszélve a hatalmas dörrenésekről és még hangosabb robbanásokról.

Leszámítva az időnkénti szerver kimaradásokat, a World of Tanks Xbox 360 Edition egy nagyon jól működő, jól játszható, izgalmas és piszok módon addiktív háborús játék. Nemcsak önmagában a konzol felhozatalának egyik legérdekesebb darabja, de általánosságban is új színt visz a rohangászós FPS-ek által meghatározott online multiplayer műfajba. Két gyenge pontja a nehézkesen átlátható rendszerei és a kevés kezdeti tartalom, de idővel talán mindkettőt orvosolni fogják. Nem habkönnyű szórakozás, mégis mindenkinek teljes szívvel ajánlható. Nemcsak azért, mert ingyen van, hanem mert tényleg egy nagyon jó játék.

8