Kingdoms of Amalur: Teeth of Naros

Nagy bajban van a kőóriásokból álló Kolossae nép. Hiába méretük és erejük, istenük látszólag elhagyta őket, az égben lebegő városuk befejezetlenül áll, világukat pedig vad és elfajzott szörnyek ostromolják. Sorstalan főhősünk ebbe a káosz szélén egyensúlyozó világba csöppen bele, amikor felfedezi az átjárót, és persze rögtön isteni segítséget is kap. A Kolossae természetesen bennünk látja a megmentőt - de hogy így lesz-e, azt két év távlatából sem akarom elspoilerezni.

A Teeth of Naros az Amalur második kiegészítője, amely szinte kereken két éve, 2012. április 17-én jelent meg. A története és mellékküldetései olyan jó 6-7 órával tolják ki az alapjáték szavatosságát, a teljesen új helyszínen kívül pedig új ellenfeleket is felvonultat, ilyen például az aggresszív tollas, a Pteryx, vagy a kőóriások elvadult változata, a Marauder. Új tárgyak, sorsok és egyéb gyűjtögetnivalók kerekítik ki a tartalmat.

Ami nekem nagyon tetszett, az elsősorban az új helyszín, és az új konfliktus megtervezése. A történetben senki ne várjon világmegváltó fordulatokat, az alapjátékra jellemző klisés, kissé mindenhonnan ismerős felépítés itt is visszaköszön, de a Kolossae nép kinézete, megalkotása (az ókori görög istenekre hasonlító dizájn), és az ehhez tartozó új zenék egészen új fényben világítják meg az Amalur kissé lapos fantasy világát. Maga az új helyszín nem túl nagy, de elég nagy ahhoz, hogy időbe teljen bejárni, nappal fantasztikusan szép, színes-szagos, zöldellő, sziklás vidék, éjjel pedig csillagfényben úszó, rejtélyes, mégsem nyomasztó hely.

Pozitívumként említeném még a minőségi szinkronmunkát. A fejlesztőknek (akik egyébként már nem fejlesztők - rég csődbe mentek) érezhetően volt idejük kidolgozni a forgatókönyvet, a színészek pedig különösen a férfi NPC-k esetében rendkívül hangulatos, dörmögő-recegő orgánumot varázsolnak a hangfalakba. Ettől aztán kifejezetten hangsúlyossá válik a Kolossae nép, én legalábbis jobban tudtam kötődni hozzájuk, mint a már unalomig csépelt tünde-ork-koboldfélék Tolkien apó által életre hívott családfájához.

Végül pedig mindenképp dícséretes, hogy ez a két éves RPG még mindig mennyire jól tartja magát látványban és játékmenetben. A legtöbb fantasy játékhoz képest jóval színesebb, élőbb a világa, a harcrendszere gyors, érzékeny, technikás. Olyan játék a Kingdoms of Amalur, amiben nincs semmi kiemelkedő, de mégis egy profi módon, tisztességesen összerakott játék, ami ennyi idő elteltével is nagyon szórakoztató tud lenni. Éppen ezért, ha még nem vetted meg, én mindkét DLC-t, így a Teeth of Narost is ajánlom, mert a megszokott klisékből is egy kicsit kirángat, és valóban újszerű karaktereket, és egy egész jó történetet mutat be. Szóval visszatérve a kérdésre, megér 2490 Ft-ot? Ha szereted az alapjátékot, akkor nagyon is.