Bár csak a pálya széléről néztem, de elmondható, hogy a tavalyi év nagyon kedvező volt a sci-fi műfajának. Mondhatni a klasszikus „hard” műfaja is prezentálta magát végre mozgóképen és irodalomban egyaránt. Bevallom néhány hónap erejéig engem is bevonzott a stílus, hogy aktívan pótolhassam lemaradásomat a témában. Szerencsére ebben az időben került kezembe is a szóban forgó mű.
Biztosan nagyon nehéz jó sci-fit írni. Gondolom, mert akkor én sem szigorúan régen kopott Kozmosz Galaktika Fantasztikus könyveket olvasnék, hogyha egy jó darabra vágyom. Ebben is kivétel volt az év, mert a Holnap határa és a Csillagközi Invázió mellett James S. A. Corey könyve is jó benyomást tett rám. Talán mert előtte keveset hallottam róla, talán mert általában inkább fantasy műfajban művelem ki magamat.
Az írói álnév ebben az esetben (is) két alkotót rejt. Közülük egy még ráadásul a jelenleg futó George R. R. Martin „asszisztense” is olykor. Feltételezem éppen ezért valamelyest a tévésorozat előkészítésében is szerepet vállalt már valamilyen formában. Ez csak annyiban lehet érdekes, hogy a Leviatán ébredése olykor emlékeztet egy sorozat dramaturgiájára, annak minden előnyével és hátrányával.
Előnye, hogy mindig fel tudja tartani az érdeklődést azzal, hogy két főszereplőt mozgat párhuzamosan, akik két egészen különböző ízű módon mutatják be nekünk a regény világát, a Térséget. Az egyikük egy űrkamionos/hajóskapitány, aki lassan sodródik bele valami titokzatosba és megmagyarázhatatlanba, amiről (nyaktörő kalandok után) felsejlik, hogy az emberi faj egészének sorsával lesz kapcsolatos.
A másik szálon viszont egy jófajta nyomozós történet dereng fel, ahol már a túlzsúfolt űrállomások díszletei között zajlik egy egyszerűnek induló film-noir szál: több millió ember között kell megtalálni egy elszökött földi lányt, ezt azonban át- és átszövik az összeesküvések és intrikák. Hamarosan az olvasónak is nyilvánvaló lesz, ami a szereplőknek mindennapi igazság: nincs biztos hely ebben az univerzumban.
Hátránya viszont, hogy mint egy sorozatban helyenként komolyan úgy érezzük, mintha töltelékrészek forgatókönyvét olvasnánk. A pörgős, jó hangulatú kalandok közé olykor terjengős, hosszabb részek ékelődnek, amik nem viszik sokkal előrébb a történetet, minthogy inkább a világot próbálják elmélyíteni az olvasóban. Nem tudom, hogy ez a négykezes írómódszer vagy a szerkesztő impotenciája, de olykor minden nagyszerű élmény dacára kicsit félretettem a könyvet.
A hasonlat azonban nem csak nekem állt meg valószínűleg mert most már konkrétan tudjuk, hogy a Térség regénysorozatból komoly tévésorozat is lesz kellemesnek ható látvánnyal, számomra szimpatikus színészekkel és láthatóan egy a témában veterán írópárossal a háttérben. Nem kis fegyvertény. Hogy ez lehet és lesz e majd a sci-fi Trónok Harcája a modern korban még elválik, de az egészen biztos, hogy a Leviatán ébredése jó könyv, fontos könyv és nem csak sci-fi rajongóknak tud maradandó élményt nyújtani. Feltétlenül ajánlom.
Comedian 
Necroman Mk2 
Fabri 
p34c3 
Malleus