Átugorva az első két részt, rögtön ezzel a címmel kezdtem, több okból is. 1) ezt tartják a laikusok az első „True Zelda Experience”-nek 2) kb. 4 éve be van tárazva, hogy végigjátsszam, gondoltam, ha már úgy is ez a legrégebbi, akkor kezdjük ezzel.
Régi SNES klasszikus, ami akkora gyomrossal indít, hogy a fal adja a másikat. Ezzel:
Szépen távolról bemutatja az owerworld térképét, és itt érzed, hogy izzadni fogsz, amíg az egészet bejárod. Sokat. És itt még nem is tudod, hogy egy kettes szorzóval megemelik a tétet, amikor Kisnyuszivá változva újra bejárhatod az egészet, fegyver nélkül, mire rájössz, hogy a tükröt össze kéne szedned. Én valahogy ezt ügyesen kihagytam először, úgyhogy ugrabugrálhattam körbe-körbe, mire leesett, hogy nem így kéne ezt csinálni.
Az egész játék felépítése elsőre meglepően lineárisnak tűnik a számozott dungeon-ökkel, de a különböző itemek összeszedésének nem árt egy kis kalandozói véna, mert egyébként nem csak extrákról marad le az ember, hanem essential cuccokról, amik nélkül be sem fejezhető a játék. (A végső Ganon meccsnél a fire rod még helyettesíthető a lantern-el, de a silver arrow már nem megkerülhető. FU Nintendo itt nem árt tudni, hogy a végső csapáshoz kell, különben Ganon-t nem lehet kinyírni.) Hintek akadnak, de minimálisan, és nagyon kell figyelni arra, hogy ki mit mond, különben foghatja az egyszeri gamer a kobakját, hogy miért nem halad előre. A nem kötelező itemek, mint a ruhák, vagy a boostolt kard pedig egyszerűen csak mellékesen oda van dobva egy-egy ládába, vagy egy elbarikádozott kisállat képében, mocskosul egyszerű elsiklani felettük.
A játék maga viszont veszettül élvezetes. Bevallom őszintén, néhány dungeon-t automata üzemmódban toltam végig, a jégpalotára például alig emlékszem, a Ganon-os torony a végén pedig szimplán inkább csak hosszú, mint nehéz, de valahogy mégis végig pörög a játék, agyalsz, hogy mit hagyhattál ki, és ha bemerészkedsz egy helyre a szükséges extra nélkül, szimplán lepattansz az ajtóról. Aztán agyalhatsz, hogy mit tudhat a hiányzó tárgy, és azt hol kellene keresni. Aki a 4. bottle helyére magától rájött az előtt megemelem a kalapom, aki pedig a végső Ganon harcot kitalálta fejlesztői szinten, az dögöljön meg. Instant Klasszikus, rengeteg későbbi címben visszaköszönő elem, mint az Ocarina (angol lokalizácóban flute), a 2 világ egybegyúrva, Kakariko Village és a sivatagi tolvajok népe mind itt vannak.
Jahh, el is felejtettem, még egy középső ujj a Flippers elrejtéséért, viszont ehhez kapcsolódva itt vannak a Zorák is, amik még elég amorfok a későbbi részekhez hasonlítva. Mégis olyan alapokat tettek le már ebben a részben, amik a későbbi címekben is ismerősként köszöntünk.
Az egész játék egy nagy felfedezés, amikor rájössz, hogy hogy lehet úszni, mire és miért jó a tükör, vagy hogyan működnek a Fairy-k (bakker, mennyit lóbáltam az üveget míg kiderült, hogy itt hálóval kell megfogni őket) vagy a Fountain-ok titkának felfedezése, mind rohadt nagy élmény, nem pedig frusztráló, bármennyire nem ez jön le a fenti sorokból. :)
Azért van egy két idegesítő rohadék benne, mint a fent említett Ganon, vagy ez a kettő:
Mindenképpen újra akarja játszani később az ember, mire a végére értem, már majdnem minden fűcsomót tudtam hol van, mégis éreztem, hogy nagyon sok van, amit nem láttam. Annak ellenére, hogy kínkeservesen összeszedtem minden itemet, néhány szív hiányzott.
Necroman Mk2 
Bountyy 
p34c3 
axl 
liquid