The Legend of Zelda: A Link To The Past

Régi SNES klasszikus, ami akkora gyomrossal indít, hogy a fal adja a másikat. Ezzel:

Szépen távolról bemutatja az owerworld térképét, és itt érzed, hogy izzadni fogsz, amíg az egészet bejárod. Sokat. És itt még nem is tudod, hogy egy kettes szorzóval megemelik a tétet, amikor Kisnyuszivá változva újra bejárhatod az egészet, fegyver nélkül, mire rájössz, hogy a tükröt össze kéne szedned. Én valahogy ezt ügyesen kihagytam először, úgyhogy ugrabugrálhattam körbe-körbe, mire leesett, hogy nem így kéne ezt csinálni.

Az egész játék felépítése elsőre meglepően lineárisnak tűnik a számozott dungeon-ökkel, de a különböző itemek összeszedésének nem árt egy kis kalandozói véna, mert egyébként nem csak extrákról marad le az ember, hanem essential cuccokról, amik nélkül be sem fejezhető a játék. (A végső Ganon meccsnél a fire rod még helyettesíthető a lantern-el, de a silver arrow már nem megkerülhető. FU Nintendo itt nem árt tudni, hogy a végső csapáshoz kell, különben Ganon-t nem lehet kinyírni.) Hintek akadnak, de minimálisan, és nagyon kell figyelni arra, hogy ki mit mond, különben foghatja az egyszeri gamer a kobakját, hogy miért nem halad előre. A nem kötelező itemek, mint a ruhák, vagy a boostolt kard pedig egyszerűen csak mellékesen oda van dobva egy-egy ládába, vagy egy elbarikádozott kisállat képében, mocskosul egyszerű elsiklani felettük.

A játék maga viszont veszettül élvezetes. Bevallom őszintén, néhány dungeon-t automata üzemmódban toltam végig, a jégpalotára például alig emlékszem, a Ganon-os torony a végén pedig szimplán inkább csak hosszú, mint nehéz, de valahogy mégis végig pörög a játék, agyalsz, hogy mit hagyhattál ki, és ha bemerészkedsz egy helyre a szükséges extra nélkül, szimplán lepattansz az ajtóról. Aztán agyalhatsz, hogy mit tudhat a hiányzó tárgy, és azt hol kellene keresni. Aki a 4. bottle helyére magától rájött az előtt megemelem a kalapom, aki pedig a végső Ganon harcot kitalálta fejlesztői szinten, az dögöljön meg. Instant Klasszikus, rengeteg későbbi címben visszaköszönő elem, mint az Ocarina (angol lokalizácóban flute), a 2 világ egybegyúrva, Kakariko Village és a sivatagi tolvajok népe mind itt vannak.

Jahh, el is felejtettem, még egy középső ujj a Flippers elrejtéséért, viszont ehhez kapcsolódva itt vannak a Zorák is, amik még elég amorfok a későbbi részekhez hasonlítva. Mégis olyan alapokat tettek le már ebben a részben, amik a későbbi címekben is ismerősként köszöntünk.

Az egész játék egy nagy felfedezés, amikor rájössz, hogy hogy lehet úszni, mire és miért jó a tükör, vagy hogyan működnek a Fairy-k (bakker, mennyit lóbáltam az üveget míg kiderült, hogy itt hálóval kell megfogni őket) vagy a Fountain-ok titkának felfedezése, mind rohadt nagy élmény, nem pedig frusztráló, bármennyire nem ez jön le a fenti sorokból. :)

Azért van egy két idegesítő rohadék benne, mint a fent említett Ganon, vagy ez a kettő:

Mindenképpen újra akarja játszani később az ember, mire a végére értem, már majdnem minden fűcsomót tudtam hol van, mégis éreztem, hogy nagyon sok van, amit nem láttam. Annak ellenére, hogy kínkeservesen összeszedtem minden itemet, néhány szív hiányzott.