2015 játékai - #7

A Blizzard arculatváltásának központi eleme az e-sportok irányába történő masszív elmozdulás. Az MMORPG-k kora leáldozni látszik, ezért a legendás fejlesztőcsapat abba az irányba fordította a tatot, ahol közönség és siker várja. Így született meg a Hearthstone, ami új lendületet adott a gyűjtögetős kártyajátékoknak, ezért készül az Overwatch, ami a cég első új IP-je nagyon hosszú idő után. És itt van a Heroes of the Storm is, hiszen egy ilyen profilból korunk legnépszerűbb műfaja sem hiányozhat. Hiába azonban a Blizzard név, a bevezetésben említett két óriás az elmúlt években olyan masszív rajongótábort szerzett, annyira meghatározta a MOBA fejlődését, hogy a játékipar egyik legnagyobb veteránja se lenne képes egy hasonszőrű játékkal szeletet hasítani magának a tortából.

Éppen ezért a HotS nem is próbál egy az egyben a két nagy nyomába lépni, helyette azok felé fordul, akiknek tetszik a műfaj, de nincs idejük órák százait a tanulási folyamatba ölni, vagy egyszerűen csak nem akarnak egyetlen játékra fókuszálni szabadidejükben. Vagyis a HotS is követi a Blizzard új filozófiáját: easy to play, hard to master. Egy MOBA-hoz képest elhanyagolható időt, nagyjából 40 órát tölthettem el a Blizzard hőseit terelgetve, de ez nem jelenti azt, hogy ne tetszett volna az, amit láttam. Bár a HotS sokkal nyitottabb, itt se lehet ész nélkül nekirohanni az ellenségnek, ugyanúgy meg kell ismerni a szabályokat, a hősöket, és megtanulni, melyik szituációban mit érdemes csinálni. Csak éppen minden egyszerűbb és áramvonalasabb, ráadásul a mérkőzések is rövidebbek, átlagosan a felét teszik ki egy LoL összecsapásnak.

A HotS több pályát, és mindegyiken más objektívát kínál. A végső cél ugyanúgy az ellenséges bázis elpusztítása, de az egyes térképek sajátos feladatainak teljesítése nélkülözhetetlen, hogy a csapat eredményesen ténykedhessen. A játékkal töltött rövid idő alatt nem tapasztaltam, hogy itt egyetlen játékos meg tudja nyerni a meccset, a csapattagoknak együtt kell mozogniuk, itt dől el, mennyire tudják a hősök egymást kiegészítő képességeiket megfelelően használni, és ki mennyire képes vagy akar a csapat érdekében harcolni. A magányos hősök itt általában elbuknak.

Bár én magam a nagyobb mélységekkel kecsegtető két nagyágyút preferálom, a HotS-nak mindenképp az év végi listámon van a helye, mert egy nagyszerű műfajt tett elérhetővé az időhiányban szenvedő játékosoknak úgy, hogy közben nem feledkezett meg arról sem, mi is teszi a zsánert annyira népszerűvé.