Kényszerű zsuga

A Hearthstone a Blizzard rettenetesen népszerű CCG-je, azaz gyűjtögetős kártyajátéka. Kilenc hős és több száz kártya áll rendelkezésre, ezekből kell egy paklit összeállítani és barátságos meccseken, ranglistás mérkőzéseken megküzdeni az aktuális ellenféllel. Bár a Hearthstone látványos és felhasználóbarát felületével, „easy to play, hard to master” filozófiájával alapvetően egyszerűbb, mint a zsáner nagy öregjei (pl. Magic), de ez a könnyen fogyaszthatóság robbantotta be a köztudatba, és aki komolyabban is foglalkozik a játékkal, az tudja, hogy itt sem lehet tessék-lássék módon szórni a lapokat a virtuális asztalra.

Ebben a bejegyzésben nem kívánok konkrétan a játékkal foglalkozni, csupán az alanyaként jelenik meg annak a nem kellemes tapasztalatnak, amiről beszélni szeretnék, és ami titeket is érinthet egy másik cím esetében. Ez pedig a kényszerűség hajtotta játék.

Nem mondanám, hogy elegem van a Hearthstone-ból (vagy éppen csak félek bevallani?). A hét hét napjából általában legalább ötször elindítom és lezavarok pár menetet. Viszont késő ősz óta valahogy nem élvezem annyira a játékot, mint régen. Mint mondtam, nem akarok a hibákkal és a nekem nem tetsző, a játékot formáló változtatásokkal foglalkozni, viszont van egy általánosabb jelenség, ami itt is meghatározó: a gyűjtögetés. Ez más játék esetében más alakot ölthet: szintezés, event, gold farm, raid, stb. A Hearthstone-ban kártyákat gyűjt az ember, ennek pedig sok módja van, egyre több olyan, ami a rendszeres kártyázásra ösztönzi az embert. Ha kihagysz pár napot, már lemaradtál pár aranyról, mert felhalmozódtak a napi küldetések, és nem kapsz újat. Ha kihagyod a heti Tavern Brawl-t, elesel egy csomagtól. A kártyák száma pedig nagy ütemben nő, most már elmondhatjuk, hogy negyed évente érkezik valamilyen expanzió, aki pedig nem költ sokat vagy nem ül sok-sok órát a képernyő előtt, az lemarad, mint a borravaló. Én nem kevés időt töltöttem a játékkal a 2013-as béta óta, de még mindig van pár olyan, a kompetitív játékhoz szükséges lap az alapkészletből, ami még nincs meg.

Nem kell mindent komolyan venni, naponta egy óra kártyázás jó szórakozás, a többivel nem kell foglalkozni. Viszont, ha valamibe rendszeresen energiát és időt ölök, abban én eredményt szeretnék elérni. Látszólag a Hearthstone-ba mégsem pakolok elég órát. Ebben nagy szerepe van a jelenlegi életvitelemnek, a nap végén már se időm, se erőm nincs ahhoz, hogy a napi küldetéseken kívül mást csináljak. Így viszont csak megyek az árral. Mégse akarom elengedni az egészet, mert még jobban lemaradok a lapok gyűjtésével és nem leszek versenyképes.

Sajnos az ilyen típusú játékok nagyon profin láncolják magukhoz az embereket. Itt nem egyszerűen kiesik az ember a formából, amit kis gyakorlással orvosolni lehet. Konkrétan, kézzel fogható dolgokban marad le - esetemben a lapokkal -, amit később szinte lehetetlenség behozni. Nem hiába mondják, hogy ma új játékos inkább bele se kezdjen a Hearthstone-ba.

A legtöbb meccs sajnos az idegeskedésről szól. Miért pont azt a lapot húzta, nekem miért nem jön a kombóm, és egyéb olyan, a játék mindennapjait meghatározó kellemetlenségek, amikre egyre kevésbé vagyok toleráns. Mégsem akarom abbahagyni, de még szünetet sem tartok, mert sajnálnám az eddig elérteket veszni hagyni.

Csak remélem, hogy ez egy átmeneti időszak, amikor rosszul jön ki a lépés, de azt is tudom, hogy így könnyű egy olyan spirálba kerülni, amiből nehéz kimászni, hasonló volt a pár éve sikeresen magam mögött hagyott achievement vadászat. Ha folytatódik ez a tendencia, akkor talán érdemesebb lesz olyan állandó játékot keresni, ami nem büntet, ha éppen pár hétig nincs kedved játszani vele.