A gamer definíció szerint egy utolsó szemét aljas féreg, aki miatt nem tud az ember fél éve nextgen játékkonzolt vagy tisztességes videokártyát vásárolni.

Őskütyület

Nem tartom magamat early adopter típusnak, nem vertem még sátrat soha a betondzsungelben az aktuális iPhone vagy bármilyen más kütyü megjelenésekor, hogy elsőként kaparinthassam meg azokat. Sőt, csodálkozás és WTF arckifejezés keveréke ült ki mindig az arcomra, ha a fogyasztói társadalom ilyen szintű lealjasodásának voltam tanúja.

Esténként egy 7 éves tableten nézegetem a sorozataimat, idén lesz 4 éves a mobiltelefonom, de egy hónappal ezelőtt még egy 8 éves mezei full HD-s megjelenítőn játszottam. Próbálom az eszközeimet addig használni, amíg csak lehetséges, ha elégedett vagyok a teljesítményükkel...de legalábbis elkerülni a műszaki cikkek évente/kétévente/indokolatlanul rövid időközönként történő teljesen felesleges cserélgetését. Biztos hatással volt rám ebben a családalapítás és az asszony életszemlélete is, de ma már neki adok igazat abban, hogy vannak ennél sokkal fontosabb dolgok is az életben.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy elítélem azokat, akik évente cserélgetik a mobiltelefonjaikat, tévéiket, autóikat, feleségeiket...csupán én nem ebben keresem a boldogságomat.

Mindenesetre a játékkonzol és TV generációváltás be volt tervezve, hogy aztán megint nyugi legyen ezen a fronton jó ideig. Nem rendeltem elő megjelenés előtt a PS5-öt, mert nem voltak olyan exkluzív nyitócímek, amelyek nagyon érdekeltek volna, úgy terveztem, hogy majd valamikor 2021-ben fog megérkezni a mancave koronaékszere. Ekkor még nem számítottam a hatalmas érdeklődésre és a bekövetkező készlethiányra, valamint az félvezetőiparban bekövetkező gyártási nehézségekre sem.

Vadászat a Fehér Óriásra

Ahogyan követtem a PlayStation 5 körül kialakult történéseket a tavasz folyamán, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nem is lesz olyan egyszerű megkaparintani a drágaszágot. Vagy olcsó...de a kettő együtt semmiképpen, miután a Sony is bejelentette, hogy feltehetően jövő év végére sikerül csak teljesen megoldani, hogy a kereslet és a kínálat találkozzon. Annak az esélye, hogy bekattintok egyet valahol egy webáruházban, esetleg előrendelem és megkapom pár hónap múlva a lehetetlen felé konvergált, itt Németországban legalábbis.

Hamar megtaláltam, hogy az egyetlen esélyem a bot-ok használata lesz, amelyek figyelik a nagyobb és közepes méretű elektronikai üzletláncok (Pl: amazon, MM, müller, GameStop...stb.) árukészletét, és azonnal jelzik, ha valahová új szállítmány érkezett. Ez nem hangzott rosszul, mosolyogtam is, hogy milyen gyorsan megtaláltam a megoldást...akkor még nem tudtam, hogy rajtam kívül még kb. 100 000 (!!!) potenciális vevő használja a botokat, hogy lecsapjon a nagy ritkán előforuló szállítmányokra.

Próbálkoztam minden alkalommal egy hónapon át, de nagyon minimális volt az esély, még ha 5-10 másodpercen belül rákattintottam a linkre, akkor is 15 000-en voltak előttem a feltehetően néhány ezer darabos drop-ra és pillanatok alatt újra "elfogyott"-ra változott a készletinformáció. A "használtpiacon" (vicces így hívni, hiszen az eladásra kínált PS5 konzolok 99%-a új, bontatlan, számlával) azért érződött jócskán a nagyobb májusi készletérkezés, a korábbi 800-900 €-s árak a sokkal barátibb 700 € környékére csökkentek, aztán amikor valaki feldobott egyet 600 €-ért a közelben, nem bírtam tovább és elveimet feladva lecsaptam rá gyorsan.

Egy gonosz tekintetű, minden hájjal megkent, bibircsókos, púpos, kampósorrú kereskedő...helyett egy 18 év körüli laza fiatalember fogadott. Nagyon nem volt profi, érződött, hogy zavarban van, már az elején egy bokszolós/öklözős köszöntéssel nyitott...mintegy "fair play" jeleként, hogy most ő volt a gyorsabb, de semmi para, talán arra számított, hogy ideges leszek vagy csúnyán fogok ránézni. Teljesen korrekt volt amúgy, scalper szinten mérve roppant baráti áron kaptam meg az aznap érkezett, még fel sem bontott csomagot...őszintén szólva egyáltalán nem is sajnáltam a kissráctól azt a 100 €-t.

Magamnak sem tudtam megindokolni pontosan az okát, de annyira száguldott már az a hype vonat, hogy "muszáj" volt nekem is felülni. Biztos volt szerepe annak is, hogy negyedszázada ez a hobbim, annak is, hogy másfél éve tart a koró-para, annak is, hogy a PSVR óta nem vettem semmi komolyabb motyót, meg annak is, hogy berántott a vadászat, beindult a nyálelválasztás, elkapott a gépszíj, a "Nekem is van pé-es-öt-öm, nye-nye-nye-nye!" fíling.

Scalper & Mully: Az igazság odaát van

Az események után még többet gondolkodtam ezen a scalper jelenségen. Példának okáért mennyire etikus az, ha továbbra is figyelem a Twitter botokat, és ha sikerül egyet vennem, akkor azt én is magasabb áron tovább adom? Miért ne tenném? Konkrétan erről szól az egész világ körölöttünk!

Emlékszem néhány éve, amikor az első kocsinkat vettük itt kint, a kereskedő nem akart engedni 100 €-nál többet a 2600 €-s vételárból, arra hivatkozva, hogy akkor már neki ráfizetés lesz. Az autót megvettük, majd néhány nappal később a sok irat, szervízkönyv között megtaláltuk a feltehetően véletlenül benne hagyott átvételi bizonylatot is az előző héten keltezve...1000 €-ért vásárolta meg az autót az előző tulajdonosától. Szemrebbenés nélkül adta tovább nekünk 150%-os haszonnal és ugyanilyen rezzenéstelen arccal mondta a kupec, hogy nem tudja olcsóbban adni. És biztos vagyok benne, hogy teljesen nyugodtan alszik el minden nap. De ugyanúgy lecsapnak a magyar használtautó kereskedők is egy jó német deal-re, aztán otthon honosítás, egy kis takarítás, szervíz után egyetlen autón bezsebelnek egymillió forint tiszta hasznot.

Vagy ott van klasszikus példának az Apple: elképesztően túlárazva, több száz százalékos profitért kínálják az amúgy kiváló minőségű termékeiket, de ezért nem hogy nem köpködi őket senki, hanem egyenesen vallásos imádat veszi őket körbe. A nyugat-európai ékszerkereskedőket zavarja, hogy Afrikában napi 1 $-ért rabszolgákkal termeltetik ki a gyémántbányák mélyéről az új Bugatti árát? Nem...egy kisbaba nyugalmával alszanak el minden este a 40 évvel fiatalabb barátnőik mellett.

Azt hiszem sikerült elkalandoznom a harmadik világba, de térjünk is vissza az elsőbe, a mi kis first world problémáinkhoz. Tehát az fáj, hogy néhány ügyeskedő, átlagosan 40-50%-os profitért kínál nekünk egy "luxusterméket". (A megnevezésen most nem az árát értem elsősorban, hiszen Nyugat-Európában egy kamasz heti 8 óra újsághordással egy hónap alatt megkeresi az árát.) Szerencsére nem gyógyszer kell mindenáron a gyereknek, nem tűzifa télére, hogy ne fagyjon meg a család... hanem egy játékkonzol. Még csak nem is egy jegy a Rolling Stones koncertre, ami lehet egy soha vissza nem térő esemény is. Egy olyan eszköz, amelyet egy év múlva korlátlan mennyiségben lehet majd mindenhol kapni.

Egyáltalán nem szeretném védelmezni a drága jó skalpolókat, csak rávilágítani, hogy nem rosszabbak ők sem bármelyik profitorientált vállalatnál, vállalkozónál. Találtak egy piaci rést, észrevették a 21. századi emberre jellemző végtelen türelmetlenséget és kihasználják azt.

Taplóságok kicsiny boltja

A helyi üzletek rájöttek, hogy úgy tudják növelni az eladott PlayStation 5 konzolok után bezsebelhető profitot, hogy nem hivatalos "bundle" kiszerelésben kínálják nagyobb részt eladásra a masinát 1-2 játékkal, vagy plusz kontrollerrel, média távirányítóval, kamerával. Ennek következményeként a scalperek ipari mennyiségben kínálnak eladásra bontatlan Demon's Souls, Returnal és Miles Morales példányokat az apróhirdetési oldalakon.

A napokban a mi kis városunkban is hirdetett valaki Returnal-t, gondoltam 30 €-ért teszek egy próbát és kerékpárra ültem. Egy igen előkelő negyedben volt az úticélom, a hatalmas rezidencia előtt egy Tesla volt a töltőre dugva, mellette az elengedhetetlen családi autó - Porsche Cayenne - parkolt a hosszabb utazásokra várva. Mielőtt kifizettem volna a játékot, megkérdezte az úr, hogy esetleg más játék érdekelne e, lépjek be és nézzem meg, van pár másik lemeze is. Volt még néhány szintén fóliás PS5 játék, rövid mérlegelés után lecsaptam a Demon's Souls-ra is hasonló diszkont áron, aztán nevetve kérdezte, nem e kell hozzá 700 €-ért PS5 is, majd a nappali másik sarkára mutatott, ahol néhány meghajtós és digitális PlayStation 5 játékkonzol sorakozott katonásan. Kérdését kínos mosollyal, de büszkén visszautasítottam - hiszen én már jelen generációs vagyok - de kíváncsian kérdeztem, hogyan sikerült neki ennyit rendelnie, hiszen mindenhol 1 db-ra van korlátozva a vásárolható mennyiség és nekem még úgy sem sikerült egy hónap alatt elhoznom egyet, hogy mindent a nagykönyvben leírtak szerint csináltam. Mivel otthon van home office-ban egész nap, ezért egy számítógépen meg van nyitva az összes elektronikai áruház weboldala és 1 másodpercen belül le tud csapni, amint jelez a twitter bot...

Nem tagadom, le voltam döbbenve, hogy valaki ilyen háttérrel, ilyen egzisztenciával PlayStation 5 skalpolással foglalkozik. Nem gondolom, hogy a felső-középosztály tagjaként az ezzel megszerezhető profitra szüksége lenne, de talán azért várja az a Tesla a ház előtt, mert bármikor "lehajol" az összesen 1-2 óra tényleges elfoglaltságot jelentő kb. nettó 1000 € profitért?

Az etikus üzlet és a rendes scalper

Ki mondja meg, hogy mi az etikus, hol van a határ? Példának okáért a The Last of Us Post Pandemic Collector's Edition jelenleg bontalanul a 2013-as eredeti ár közel húszszorosáért - mintegy 1 000 000 Ft - kapható ebayen. Ha sikerül ebay-en jó áron elütni egy gyűjtői változatot, mi határozza meg, hogy mennyiért adhatom el? Ha veszek egy újat, elrakom a szekrénybe és 10 év múlva előveszem, lesz valahol egy kódex, amiből ki kell keresnem, mennyit illik érte kérnem? A majálison ki mondja meg meg a lángososnak, mennyiért adhatja a sajtos-tejfölöst? Ha egy autókereskedő 10 000 000 Ft-ot keres egy luxusautón az még belefér? Ha egy átlagosnál sikeresebb "vállalkozó" varázsütésre néhány év alatt mesés 450 000 000 000 Ft-os vagyonra tesz szert, azzal minden rendben van, de ha Bandika ügyeskedik és keres 35 000 Ft-ot, amiből elviszi Emesét bambizni az egyenesen FELHÁBORÍTÓ?

Igen, lehet azt mondani, hogy egyik sincs rendben, de hát létrehoztunk egy olyan rendszert, melynek fő mozgatórugója a haszonszerzés, a profit, a magasabb életszínvonal elérése, és áthatja az egész életünket: a munkahely, a fizetés, a vásárlás, az oktatás, az egészség, a nyaralás, a tárgyak, amelyek körül vesznek, a hely, ahol lakunk...mindent ez határoz meg.

Mennyire jogos a dühünk, a felháborodásunk, ha valaki ügyesebben használja ki a rendszer által felkínált törvényes lehetőségeket?

Akármennyire is pofátlannak tartom, akármennyire is irritál ez a cselekedet, nem tudom őket hibáztatni, mert nem bennük van a hiba, hanem a rendszerben.

Véleményem szerint ha a kialakult helyzet felelőseit keressük, akkor a scalperek éppen csak felállhatnak a dobogóra. A Sony (és vele együtt a Miscrosoft is) bőven várhatott volna még egy évet a következő generáció piacra dobásával, a félgenerációs konzolok színre lépésével volt még elfogadható alternatíva a kevésbé kompromisszumkész játékosok számára is. Lehet azzal védekezni, hogy nem számítottak a gyártási nehézségekre, valamint ekkora érdeklődésre... Én sem állítom, hogy a járvány miatt nem tolódott el az egyensúly: a korábban casual gamerek jelentős része több időt töltött otthon, több időt töltött videojátékokkal és a hosszú hónapok alatt el nem költött pénzmennyiségnek új gazdát kellett találni. Elátkozott év volt a 2020 az emberiség számára, a videojátékipar viszont soha nem látott rekorbevételt termelt, gondolom ez azért a konzolgyártók figyelmét sem kerülte el, és az Excel táblák már előre jelezték valamilyen szinten az új generáció várható sikerfaktorát, tehát győzött a profit iránti végtelen éhség.

A probléma része vagyok ezenkívül ÉN is, illetve mindenki, aki hajlandó az ajánlott fogyasztói árnál többet kifizetni egy termékért. Ha mi nem lennénk, akkor nem is létezhetnének a scalperek, de attól tartok az emberi civilizáció kezdete óta mindennek annyi az ára, amennyit hajlandóak kifizetni érte.

Ti hogy látjátok?