Master racer

Már az évezred elején nyomon követtem a Microsoft első konzoljának világra jövetelét a magyar print gémer sajtó és a korabeli internetes honlapok tech híreinek szorgos tanulmányozásával. Anyagi lehetőségeim azonban nem engedték, hogy be is szerezzek egy készüléket, amúgy sem értettem 2001-ben mi értelme lenne egy olyan gépet venni, amivel "csak" játszani lehet - 640x480-as felbontáson - ha vehet az ember egy normális számítógépet is, amivel a játékon kívül lehet még szörfölni az interneten, kommunikálni, filmet nézni, cd-t írni, tanulni, dolgozni...és megannyi csuda dolgot művelni.

Éppen az Xbox amerikai premierje előtt 3 hónappal vettem meg - 20 évesen - már saját fizetésből összekuporgatva az első "gamer" PC-met (( Abit KT7E alaplap, AMD Duron 750 MHz CPU, 256 MB SD RAM, MegaColor GeForce 2 MX400 32 MB, 30 GB Quantum HDD )) a rám zúduló játékáradat (( Diablo II, Unreal Tournament, Max Payne, Return to Castle Wolfenstein, Commandos 2, Aliens vs. Predator 2, Medal of Honor: Allied Assault, Grand Theft Auto III, Mafia, Age of Mythology, Warcraft III ...iszonyatos mennyiségű kultikussá váló játék jelent meg szerintem ekkortájt PC-re )) szinte teljesen el is feledtette a számomra érdekes egy-két olyan címet, ami csak az Xboxra érkezett, pl. az Oddworld: Munch's Oddyssey vagy a Halo.

Disz isz dö biginning off a bjútiful frencsip

Teltek múltak az évek, véget értek korszakok, megvolt az első nagy videojátékos kiégés is, majd 2 éven át nem is nagyon játszottam semmivel. Éppen elkezdtem közalkalmazottként dolgozni, amikor 2008 végén nem várt jutalmat kaptunk ajándékutalvány formájában, amelyet az egyik nagy elektronikai lánc boltjaiban lehetett felhasználni. A Mama-szálló biztonságában nagyjából mindenem megvolt, amire szükségem lehetett, ezért elkezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy pont kijönne belőle egy Xbox 360 játékkonzol és akkor megnézném, milyen érzés kontrollerrel az ágyból játszani, a klasszikus 19 zollos monitor helyett az akkortájt felszerelt 120 zollos projektorvásznamon.

Megtörtént, aminek ilyenkor meg kell történnie és új családtaggal bővült otthonom...mármint a szobám. :-) Felejthetetlen évek következtek couch coop fronton, még a középszerű játékokat is teljesen más érzés volt tolni a három méteres osztott képernyőn, az igényes címektől meg egyenesen libabőrösek lettünk. A kocka házibuliknak is új sztárja akadt a Guitar Hero / Rock Band képében, mindenki imádta a gitárt pengetni vagy a dobot püfölni.

A társas élmények árnyékában a videojátékozás ekkor alakult át nálam szép lassan eszképizmusba, egyszerűen jó volt a valóságot teljesen kizárni és csak a képzeletbeli világban létezni néhány óra erejéig. Rengeteg fantasztikus játékkal játszottam az elkövetkezendő néhány év folyamán, igaz a projektort helyhiány miatt időközben le kellett cserélnem egy TV-re, mert összeköltöztem a későbbi első feleségemmel (aki a mostani feleségem is egyben). Ez nem egyik-napról a másikra ment, egyre több és több időt töltöttem nála, akkor éreztük egyértelműen, hogy komolyra fordult a dolog, amikor már az Xbox is odaköltözött. :-) Kicsit talán sikerült megszerettetnem vele is a videojátékokat, és ha nem is irtottuk együtt Lancerral a Locustokat, a Guitar Hero / Rock Band játékokkal remekül elszórakoztunk. Megjelenésekor befigyelt természetesen egy Kinect is azonnal, ami a technológia kezdetlegessége ellenére is sok-sok vidám órát szerzett nekünk, a tágabb családnak és a barátoknak is, teljesen megérdemelte a zajos sikert a Microsoft bátor és innovatív próbálkozása.

Ennek a csodálatos időszaknak az emlékére készítettem egy TOP20-as listát az Xbox 360 korszakom legjobb játékairól. Egy IP csak egyszer szerepelhetett, próbáltam az emlékeim szerint legjobb részt kiválasztani, de az esetek többségében a teljes sorozatot kell érteni a helyezésen.

20. Dead Space

19. Dishonored

18. Star Wars: The Force Unleashed

17. Splinter Cell: Conviction

16. Halo Reach

15. Alan Wake

14. Enslaved - Odyssey to the West

13. Far Cry 3

12. Fable II

11. Resident Evil 5

10. Tomb Raider

9. Portal 2

8. Gears of War 2

7. Mafia II

6. Batman Arkham City

5. Guitar Hero World Tour

4. Grand Theft Auto IV

3. Assassin's Creed IV - Black Flag

2. Bioshock

1. Red Dead Redemption

TV TV TV

A következő generációváltásnál óriási dilemmát okozott, hogy maradjak e zöldpárti aktivista, vagy tekintetem kelet felé szegezzem? Ha végig nézzük a listát, jól látható, hogy a játékok alig negyede volt csupán Xbox exkluzív, a többivel ugyanúgy játszhattam volna Playstation platformon is. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy akármennyire is szerettem a Halo és Gears megannyi felvonását, egyre inkább úgy éreztem, hogy nem igazán tudnak már meglepni semmivel, megmutattak már mindent, amit tudnak, egyszóval elfáradtak számomra ezek a sorozatok (ahogyan időközben mondjuk az Assassin's Creed vagy a Tomb Raider is...)

A katasztrofális Xbox One bemutatóról ne is beszéljünk: a névválasztás, a design, a show, a használt játékok vége, az kötelező online kapcsolat, a Kinect erőltetése, Don Mattrick meg a TV TV tee wii... A Sony csont nélkül földbe döngölte a koncepciót a "This is for the Players" mottóval és mindennel amit ez takart: egy videojátékra készített gép a játékosoknak, az ő igényeik szerint, az ő kéréseiket meghallgatva. Végre újratervezett szuper DualShock-al, használt játékokkal, és exkluzív játékok garmadájával felszerelkezve. No meg számomra ott volt az akkor megjelent The Last of Us Remastered is, mint killer app, amivel mindennél jobban szerettem volna játszani, így a kérdés el is dőlt.

Videojátékos szempontból nem is dönthettem volna jobban, talán nem túlzás azt állítani, hogy összességében a Sony szállította az elmúlt generáció legjobb címeit, illetve bátran a VR technológia zászlóvivője lett, amivel engem már önmagában is megvettek volna kilóra.

Az Xbox ezzel szemben a teljes One generáció alatt - számomra - nem tudott egy kiemelkedő exkluzív címet felmutatni, belesüllyedt a középszerűség mocsarába. Jól példázza ezt, hogy a 3 éve mobiltelefon szerződéshez ajándékba kapott Xbox One S készüléket bontatlanul eladtam, annyira érdektelen volt.

A Negyedik X

Néhány hónapja a Netflix kapcsán beszélgettünk a mostani feleségemmel (aki egyben az első feleségem is) arról, hogy egyre inkább az ilyen szolgáltatásoké a jövő: fizetsz egy havidíjat, és töméntelen mennyiségű tartalomhoz kapsz hozzáférést. Szóba került a GamePass is, de hasonló véleménnyel voltam róla, mint a Netflixről: a teljes kínálat elhanyagolhatóan apró töredéke érdekel csupán, a többi csak "cukorka", úgysem lesz rá időm, pontosabban nem akarok azokra időt szánni, mert nem érik el azt a minőséget, hogy érdemes legyen. Teljesen viszont nem zárkóztam el a lehetőségtől, mert havi 10 €-ért korrektnek érzem a rendszert, ha néha bekerül egy-egy jobb cím is, igaz a Netflix-el szemben meg kell venni egy hardvert is, ami extra beruházást igényel.

És itt kapcsolódott be a történetbe az asszonyka: a közelgő 40. születésnapomra meglepett egy Xbox Series S játékkonzollal. A negyedik X a negyedik X-re. Biztosan emlékezett rá, mennyire szerettem annak idején az ikszbokszomat, illetve puhatolózott is, mit szeretnék kapni. Megemlítettem ugyan, hogy az ismerősi körben valaki éppen el akarja adni elég nyomott áron a tavaly karácsonyra - kizárólag FIFA-ra - vásárolt új xboxát, mert időközben rájött, hogy már nincs kedve és ideje sem rá, ebben az évben még konkrétan be sem volt kapcsolva...de én továbbra is egy Playstation 5-öt akarok, ha majd egyszer lehet valahol kapni.

De "titokban" azért megvette nekem második gépnek, hátha lesz pár olyan játék is, ami érdekel és csak ezen tudom majd tolni, akár GamePass-ban. Amire egyébként a nagy felvásárlások után elég nagy esélyt látok, jó, hogy magához tért a Microsoft és rájöttek, hogy egy játékkonzolt játékokkal kell eladni.

Nálam meg jó helye lesz a kicsikének, ha végeztem a folyamatban lévő címekkel, ránézek alaposabban is, mit kínál számomra ez a híres Xbox GamePass és nagy várakozással tekintek az eljövendő újabb virágkorra. Játékosként mindenki csak nyerhet rajta, ha kiegyenlítettebb lesz a "küzdelem" értünk, illetve különösen izgalmas, hogy ezúttal mind a három konzolgyártó markánsan eltérő ösvényeken indul el a dicsőség felé.