WarioWare: Get it Together!Teszt

Ez ugye adta magát a DS-nél, ahol a tapiképernyő volt a középponti elem. A Wii-nél az irányítót kellett használni a mozdulatokra és így tovább. Nos a Switches változat alapvetően az érintőképernyőt sem használja; gyakorlatilag a "Get it Together!" átvezetőiben látható egyanalógos, egy (kaki)gombos kézikonzolhoz térünk vissza. A játékot ugyan ketten is használhatunk a Switch kialakításából fakadóan, de az ötlet nem egy gimmickre van felfűzve, hanem tényleg visszatérünk a pőre alapokhoz.

A játékmechanikák tekintetében a csavar ott jön be a képbe, hogy a teljes WarioWare kompániát beszippantja egy elszabadult bugsereg, a csapattagok pedig együttes erővel kell, hogy végigérjenek a korrupt virtuális világban feléjük száguldó mikrojátékokon. Azaz több karakter van, minden hős egyedi mozgáskészlettel bír, a pályákon pedig mixelhetjük a résztvevő figurák induló csapatát. Az elején azt hittem, hogy a tizenpár karakter mind megkapja a maga mikrojátékait, de tévedtem - a figurák kommutatívak a minijátékokban, csak a megoldás menete lehet könnyebb vagy nehezebb egy adott szereplővel. 18-Volt például ülve hajigál lemezeket, a másikuk automatikusan ugrál és egy irányba lő, Wario pedig jetpackezik és klasszikus vállal nekiszaladós mozdulatával tesz rendet. De a dolog esetleges, random kell a karakterekkel megoldani a feladatokat, és hamar kiütközik, hogy a társaság fele inkább a szórakoázást hátráltató, mintsem szórakoztató mozdulatsorokkal rendelkezik. Azaz, mi a túróért szeretnék én Doktor Crygor-ral játszani, ha az úszkálós terelése nem túl jól irányítható? Ugyanez igaz Jimmy Thangre is, aki érdekes módon a táncolás helyett ilyen fura sportos tematikába keveredik bele és mozdulatai sem tűntek túl pontosnak. A főmenüben látható statokon szépen kijön, hogy melyik karakterrel buktál el többször, ez pedig nem feltétlen azért van, mert amúgy béna vagy, hanem azért, mert nincs jó balansz az egyes hősök lehetőségei közt.

A WarioWare: Get it Together! a szokásos minőséget hozza a prezentáció tekintetében. Azaz az egyszerű gyerekrajzoktól a zseniális Nintendo paródiáig mindent megtalálhatunk a látvány és hangzás tekintetében. A humor még mindig üt, a fokhagymaszagú hőssel olyan bátor sutkákat és altesti poénokat is megengednek a japánok, ami máshol fejvakarásra adhatna okot. A kidolgozás összességében viszont az Úr 2021-ik esztendejében nkább megúszósnak tűnik. Párfős indie produkciók masszívabb prezentációs értékeket tudnak felvonultatni, mint az Intelligent Systems és az EPD csapat közösen. Emellett a single player kétórás (!) játékideje sem éppen mindennapos (a szó negatív értelmében), ezen pedig maximum az segít, ha haverokkal is leülünk játszani, és multis varieté módban, esetleg a változó kihívás-rushban röhörészünk a játékokon, addig, míg rájuk nem ununk. Vagy pedig...

... vagy pedig a Nintendonak be kellene látni, hogy egy ilyen játékot manapság vétek teljes áron kínálni. Fele-harmad áron mérve lenne szinten az indie fejlesztők által kínált felhozatallal, ahol királykodhatna a duda orrú antihős. Wario maga is amolyan zabolázatlan-független fejlesztői szabadsághoz hasonló agymenés, sok-sok apró ötlettel, és mikroadagokban mért zsenialitással. De ezt a koncepciót szerintem ma már a piac máshogy árazza. Félre ne értsetek, a Get it Together! sem mentes azoktól villanásoktól, ami miatt a Nintendót tiszteljük-szeretjük, de egy ilyen hosszú életű sorozatnál elkélne a komolyabb átalakulás, vagy egy átértékelt piaci szegmens, ahol a mikrojátékok stílusa tovább élhet-virágozhat.