Turrican FlashbackTeszt

Hogy számítottam-e a pörölycsapás erejű nosztalgia-löketre? Őszintén megmondom, nem. Váratlanul ért 2021 elején a Turrican négy prominens részét kínáló válogatás, a Turrican Flashback. Emlékszem, annak idején, a Commodore 64-em érkezésének estéjén a bőség zavarával küszködtem (bár a legvonzóbb, eredetinek tűnő csomagolásban megbújó Hostages nem akart működni), így sok játék (a Turrican is) napok múlva került csak sorra a zizzegő, kattogó floppy-meghajtóban. Aztán annak rendje és módja szerint egy jó darabig ott is maradt. Máig emlékezetes, mennyire flottul és gyorsan futott a szerény képességű masinán, emellett olyan részletes grafikával bírt, hogy az államat kerestem a padlón. Közben pedig veszett jól szórakoztam! Ehhez természetesen nemcsak az ütős látvány, hanem a zseniális pályatervezés és remekbeszabott játékmenet is nagyban hozzájárult. És az a zene! Megbizsergek, ha csak rágondolok!

Aztán a harmadik dimenzió térnyerésével a játékiparban, sajnos véget ért az álom. Nem kis szerep jutott a Turrican széria bealkonyodásában a különböző tulajdonjogi kavarodásoknak. A további lépések megtétele bár szükséges volt, az irány bizonytalanná vált. A sorozatnak végül nem sikerült a 3D-be ugrás, mi több, a botlás sem: a tervezési fázisban lévő projektek mindegyikét elkaszálták. Jó a kérdés, a nagy pixel-mizéria frissen (?) megújult hódító korszaka mozgásba lendítette a fogaskerekeket, ám egyelőre csupán ezt a gyűjteményes kiadást eredményezte, amely finoman szólva is hagy némi kívánnivalót maga után. Mit kapunk hát a Turrican Flashback csomagjában?

Konkrétan négy játékot. Az első kettő epizód Amigás portját, a SNES-es Super Turrican-t és a MegaDrive-os (kitaláljátok?) Mega Turrican-t. Vegyük őket sorra! A Flashback számára hegesztett emulátor első, de második pillantásra is meglehetősen fapados. A gond viszont sokkal inkább az, hogy az Amiga portok az európai 50Hz-es rendszerekhez készült kódját elég trehány módon pakolja ki a 60Hz-es masinák képernyőire, így olyan, érzékenyebbek számára kifejezetten zavaró akadozások jönnek létre a scrollozódó hátterek frekvencia-difije miatt, ami hanyagságot tükröz, hiába dolgoztak vele sokat a fejlesztői. Gyanús, hogy mivel néha egy-egy gombnyomást sem érzékelt nálam (bár lehet, képzeltem), ez a hiba az irányítás rovására is megy - különösen a tűpontosnak szánt ugrásoknál volt gondom.

Az első rész számomra még így is szuper élmény, a másodikkal ugyan régebben nem játszottam, de az meg az egyik, ha nem a legjobb darabja a szériának. Tudom, ízlés dolga, ám egy olyan folytatás, amit tanítani lehetne. Az első Turrican azzal tudott igazán nagyot robbantani a klasszikus run and gun zsánerben, hogy kötött pályán való mozgás helyett inkább a felfedezésre sarkallta játékosait, nyitott tereit rengeteg apróbb rejtett zuggal, felszedhető bónusszal megszórva. A kihívást így nemcsak az ellenfelek legyűrése, de a pályák feltérképezése, a továbbvezető út és a titkos cuccok megtalálása jelentette. Na, erre a második rész rátett egy lapáttal. A Mega ezzel szemben egy másfajta játékélményt kínál, sokkal lineárisabb útvonalakkal és harsányabb látvánnyal, nomeg a hatékony lángcsóva helyett csáklyázással, hogy a magasabb, távolabbi platformokat elérjük. Népszerűtlen képesség, a sorozatra jellemző, klasszikusan feszes tempót megtöri - én sem rajongok érte. Még jó, hogy a Super-ben visszatér a csóva (ezúttal éteri fényű jeges formában). A Super Nintendós epizód jobb is lett szerintem emiatt, noha az ős részekhez nem ér fel (figyeljünk oda, ez nem azonos a 8 bites NES-re megjelent játékkal, az nem része a mostani csomagnak). A négy rész, legyenek bármennyire is bombasztikusak, elég szegényes választék.

Fapados az emulátor, és nemcsak a technikai gubancok miatt. Nézzük, milyen "újításokat" kínál a Turrican Flashback. Szinte evidens, hogy az egyes epizódokban bármikor tudunk állást menteni és betölteni. Azt az extra funkciót is megkapjuk, hogy játék közben egy gombnyomásra visszapörgessük az időt - és itt álljunk meg egy szóra. A Turrican régi vágású program, azaz nehéz. Régen is az volt, hetekbe tellett fiatalkoromban, hogy eljussak az utolsó pálya közelébe. És most is az, a save/load state és a visszatekerés funkció ezt az idegőrlő, joy-amortizáló méregfogat próbálja fájdalommentesen kihúzni. Mondanám, hogy sikeresen, de ott a bökkenő: a régi tempót a fura konverzió alapból tönkrevágja, és most beleerőszakoljuk a Braid-szerű szisztémát (ahol, ellentétben tesztalanyunkkal, igenis volt funkciója, szerves részét képezte a mechanikának). Csak azért, hogy a valóban felgyorsult és türelmetlenebb jelenkorunk könnyebben megemészthesse? És mégis: az érmének két oldala van. A rewind kikapcsolható, én mégis bent hagytam. Hiába nyomtam rá sokszor véletlenül a gombjára, ezáltal kizökkenve, pár pillanatig összezavarodva. Ez viszont így nem az a játék, amire emlékszünk, igaz, alapvetően olyan érzés, mintha centikkel odébb lenne tolva egy párhuzamos dimenzióba. Mint műkedvelő amatőr (és nem keményvonalas Turrican-rajongó), elég jól elszórakoztam vele. Tegyük azonban hozzá, hogy ez leginkább az eredeti tökéletes, időtálló koncepciójának és fantasztikus megvalósításának köszönhető.

Haladjunk tovább, az opciók között az alkotók főként a kép-filterekre büszkék. Három képarány közül választhatunk, melyekre utólag még ráhúzhatunk scanline-t, görbíthetjük crt-szerűvé, illetve fekete-fehér vagy különböző rgb színpalettákat alkalmazhatunk. Emellett a HUD variálható, hogy minél nagyobb szeletet biztosíthassunk a játéktérnek és... Őszintén, ezek egyike sem befolyásolta pozitívan a játékélményt nálam, maradtam a klasszikus aránynál és színezésnél (a Switch kézi módban fölöslegesnek érzem a flancot, főleg a relatíve kis kijelzőn). A főmenü is egyszerű, sajnos kevés lehetőséget kínál - és még kevesebb extra információt! Pedig milyen jó lett volna, ha egy kicsit a kulisszák mögé engedtek volna pillantani, vagy teszem azt, képgalériát böngészhetnénk, külön ost-lejátszót, valamit, bármit! Láttunk már ennél összeszedettebb gyűjteményeket (pl. SNK, Street Fighter), fájó, hogy pont a Turrican ennyire karcsú.

Érdekes, vajon kinek készült ez a kollekció? A fentiek fényében nem hiszem, hogy azoknak, akik cirka harminc éven keresztül nyüstölték ezeket a játékokat, hacsak nem kényelmesedtek el annyira, hogy gyenge pillanatukban behúzzák a címet Switchre vagy Playstation-re (és hamarosan Xbox-ra, ahogyan pár napja egy Digital Foundry promó-videóban elhangzott), pusztán nosztalgikus szempontok alapján. Az újoncoknak, érdeklődőknek talán, akik eddig legfeljebb hírből hallottak a szériáról, lévén Európában hatalmas siker volt annak idején a Turrican, a tengerentúlon nem annyira ismerték. Hiába legendásan jók tehát az alapok, ha a körítés ilyen minimális.

Turrican Flashback | Platform: Switch, PS | Kiadó: ININ Games | Fejlesztő: Factor5 | Megjelenés: 2021. január 29. | Ár: Kb. 8850 Ft