Miután mind a Római Birodalom, mint a Total War: ROME múltja elég jól dokumentált, most nem vesződnék egyik bemutatásával sem, inkább angolosan rátérnék a lényegre. Technikai szempontból alapvetően nincs szégyellnivalója a REMASTERED verziónak: 4K kompatibilitás, ultra felbontású textúrák, új effektek (hő és por), valamint az animációk és a hangok korszerűsítése sem maradt ki. Ami talán pedig a legfontosabb, hogy mindez – a ráncfelvarrásnak és a modern hardverek együttesének hála - jóval könnyebben elérhető a manapság már alapértelmezettnek vett 60 képkocka / másodperces teljesítménnyel. Hajdanán az ilyesmi igazi úri huncutságnak számított, de a modernizációval súlyos technikai láncokat tudott ledobni magáról a játék. Az előre konfigurált grafikai beállítások közül az ultra ugyan FPS eséseket produkált az i5 6600+GTX 1060 tesztkonfiguráción, de némi finomhangolással (amire rengeteg opció van) már nagyobb csatákban is magabiztosan hozta a stabil értéket. „Még szép!” - mondhatná az ember, hiszen egy 17 éves játékról van szó. Ám a grafikai tuning mértékének és az alapok korának fényében nem feltétlenül olyan evidens ez az eredmény. Az idő múlásával azonban alaposan meg is hízott: a hozzácsapott Enhanced Graphics Pack-kal együtt kemény 67 gigát nyom a kicsike, a töltési idő minimalizálása érdekében erősen ajánlott SSD-re telepíteni, a visszajelzések alapján pedig Windows 10-nél régebbi rendszerrel nem is érdemes próbálkozni vele.

Külsőre tehát rendben van, na de mi a helyzet a tartalommal? A legnagyobb változás a kampány térképes szekciójának kezelőfelületén történt, ami egyben talán a legmegosztóbb komponense is a tesztalanynak. Röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy az egész dizájn egy minimalistább irányba tett egy öles lépést. Ehhez viszont hozzácsaptak néhány új funkciót, mint pl. az ügynökök kissé kusza almenüjét, a tematikus térképek opcióját, vagy a városok újragondolt listáját, és talán már sejthető is lesz a probléma: egyszerre akarták egyszerűbbé, mégis mélyebbé tenni a kezelhetőségét. A végeredmény emiatt vegyes, mert olykor kézre állóbb, olykor viszont frusztrálóan logikátlan tud lenni. Az utóbbira jó példa a messzire eldugott családfa, ami már csak a feldolgozott téma ismeretében is érthetetlen döntés (és aminek hiányáért gyakorlatilag keresztre feszítették a második epizódot). A múltidézés élménye jegyében azt is megemlíteném, hogy számos esemény mini videója is eltűnt a repertoárból, amit a veteránok valószínűleg hiányolni fognak. Mindent összevetve szentségtörés ugyan nem történt, de néhány döntés azért megkérdőjelezhető.

Maga a játékmenet nem változott drasztikusan. Akkoriban a legtöbbet kritizált komponens az AI és a diplomácia volt. Az AI ezúttal már kicsit agresszívabb, főleg tengeren (ami továbbra is csak egy automatizált összecsapás), de valódi uralkodókat idéző stratégiától továbbra sem kell tartani. Ez nem is akkora probléma, az viszont már sokkal inkább, hogy a csatákban még mindig hajlamos a gép a töketlenkedésre. A kidekorált imperátoroknak valószínűleg ezt sem kell már bemutatni: az egész ROME sorozatot szellemként végigkísértő hiba, a rohamozó, majd ok nélkül elmenekülő ellenséges egységek jelensége makacsul továbbörökítette magát. Vagy a távolsági egységek körülményes alakzatba rendeződése, amivel értékes másodpercek vesznek el harc közben. Reszponzivitás és útkeresés terén is volna hová fejlődni, ám tekintettel arra, hogy milyen régi kínokról van szó, egyszerű és gyors javításban nem reménykednék. A diplomácia érdemi kiismerésére nem volt elég időm, de annyi biztos, hogy a kezdeti időszakban már jóval egyszerűbb megállapodásokat kötni más nemzetekkel. Ami pedig (elviekben) megalapozhatja a hosszú távú együttműködést, vagy épp politikai káoszt, ami rá is férne az eleddig súlytalan mechanikára.

Summa summarum, a Feral tisztességes munkát végzett a ROME aktualizálásával. Nem akarták újra feltalálni a spanyolviaszt, de néhány óvatos újdonságot azért belecsempésztek. Mint az új ügynöktípust, a kereskedőt, 16 új frakciót, és számos apróságot. A csomag része a két DLC (Barbarian Invasion és Alexander) is, az egészhez pedig május végéig féláron (15 euroért) juthatnak hozzá Steam-en az eredeti ROME tulajok. Egyáltalán nem rossz ajánlat, a mod közösség pedig már most ígéretes életjeleket mutat. Ugyanakkor a makacs hibái miatt nehéz a hardcore Római Birodalom és ROME rajongókon kívül bárki másnak ajánlani. Nem érdemes, és nem is lenne fair egy római köntösbe bújtatott Warhammer-t vagy Three Kingdoms-ot elvárni, ám az én esetemben mégis ez lett a „veszte”: egy nosztalgikus séta az öreggel, de semmi több. A fáklyát már egy fiatalabb generáció viszi. De ez valahol megnyugtató is.