ThymesiaTeszt

A soulslike műfajban egyre nehezebb újat alkotni. A variációs lehetőségeket a zsáner királyai már-már a végletekig kimaxolták, a feltörekvők ezért ezen elemeket igyekeznek a tőlük telhető legjobban átemelni és alkalmazni. De mi történik, amikor egy csapat egy igazi vegyes felvágottat hoz össze és több cím sajátosságait elegyíti? Megkapjuk a Thymesia-t.

Az OverBorder Studio első játéka könnyen hívja fel magára a soulslike műfaj kedvelőinek figyelmét, ennek oka pedig meglehetősen egyszerű. A tajvani székhelyű csapat ugyanis igyekezett ötvözni mindazt, ami a Nioh, a Bloodborne és a Sekiro védjegyének számít. Ebből a kis listából könnyen kikövetkeztethető, hogy a Thymesia egyedisége éppen abban rejlik, hogy nem egy, hanem több inspirációs forrásból táplálkozott.

Hermes királyságában az alkímiát szánták a lakosság minden problémájának megoldására, az átmeneti jólét után azonban eluralkodott a káosz, amikor a tudomány ára túl magas lett. Hamarosan felütötte fejét a fertőzés, ami torz lényekké változtatta a lakókat és kezdetét vette a vérontás. Az általunk irányított Corvus jelentheti az egyetlen kiutat, akinek emlékeinek mélyén eltemetve található a megoldás a problémákra.

A Thymesia helyszíneinek középkori, gótikus stílusa könnyen idézi meg a hangulatában a Bloodborne-t, amit az általunk irányított Corvus kinézete és néhány mellékes karakter csak tovább erősít és bár a látvány tagadhatatlanul merít a FromSoftware munkáiból, a pályadizájn inkább a Team Ninja sorozatával, a Nioh-val mutat párhuzamot. Ez leginkább annak köszönhető, hogy az OverBorder is az egymástól elkülönített helyszínekben látta a világépítést, nyoma sincs a Dark Souls-okra jellemző, egymásba kapcsolódó területeknek. Ami némileg szokatlan megoldásnak tűnik, hogy az egyes küldetések során könnyen akadhatunk olyan átjárókba, amik csak egy másik misszió során képeznek szerepet, még furcsább, hogy a pályák teljesítése során a megnyitott rövidítések megmaradnak, így később visszatérve már lényegesen gyorsabban tudunk bizonyos pontokra eljutni. Erre a segítségre pedig szükségünk is lesz.

Ez pedig leginkább abból adódik, hogy a Thymesia harcrendszerének szerves részét képező pestis fegyverek megszerzése és fejlesztése némileg körülményes. A kezdőfegyvernek számító szablya és tőr - utóbbi a parry-ért vagy blokkolásért felel - mellett ugyanis lehetőségünk van az ellenfeleink által használt sebzőalkalmatosságokat is begyűjteni. Egyrészt el is tudjuk lopni a velünk szemben állóktól, hogy egy támadás erejéig mi is használjuk, másrészt ha elegendő kristályt szerzünk az adott fegyverből, akkor permanensen meg is tudjuk nyitni, hogy bármikor bevethessük.

A fenti rendszer ott válik körülményessé, hogy mindegyik ilyen fegyver saját kristályokat használ, tehát hiába halmozunk mi fel a fejszéjéből, abból nem tudjuk a lándzsát erősíteni. Ugyanis az egyes fegyverek nemcsak feloldhatóak, hanem több szinten át fejleszthetőek is, aminek köszönhetően nem csak hatékonyabbá válnak, de másodlagos támadási formákat, sőt, passzív módosítókat is kaphatnak. A 21 különböző fegyver között pedig néhány boss-októl származik, ez pedig azt jelenti, hogy azok megnyitásához és fejlesztéséhez ugyanazokat a főgenyákat kell újra és újra elpáholnunk.

Ennek a némileg összetett mechanikának állít szöges ellentétet a karakterfejlesztés, ami - a harcrendszerhez hasonlóan - leginkább a Sekiro-ból lehet ismerős, Corvus-nak ugyanis mindössze három tulajdonságát tudjuk növelni. Ezek közül a Erő és az Élet alighanem nem szorul különösebb magyarázatra, a Pestis azonban érdemel némi kifejtést. A már említett kard és tőr mellett ugyanis Corvus rendelkezik egy harmadik támadással is, a karommal. Ennek segítségével tudja az ellenfelek fegyvereit ideiglenesen elszedni, illetve a maximális életerejüket csökkenteni.

A Thymesia harcrendszerének ugyanis fontos alappillére, hogy az általunk megsebzett ellenfelek folyamatosan gyógyítják magukat az őket sújtó fertőzés miatt. Éppen ezért nem elég pusztán megsebeznünk őket, a folyamatos támadás mellett hatékony stratégiát jelent, ha a mindenkori maximális életerejüket is csökkentjük a harc során, a karommal idézhető pestis csapások pedig pontosan ezt a célt szolgálják. Ezen felül a Pestis értékünk felel azért is mennyi energia áll rendelkezésünkre, hogy az ebből táplálkozó fegyvereket megidézzük.

A harcok alapja tehát az, hogy lehetőleg minél agresszívabban, folyamatos nyomás alatt tartsuk az ellenfeleinket, aminél jó kiegészítésként szolgál, hogy a jól időzített parry-k segítségével tovább gyengíthetjük a velünk szemben állókat. Ismerős valahonnan? Bizony, az egyszerűsített karakterfejlődés mellett ez szintén egy olyan elem, ami a Sekiro-t idézi meg.
Ami pedig a Nioh-ból lehet ismerős, az a temérdek skill megléte, a Thymesia ugyanis nem kevesebb, mint 6 képességfával rendelkezik, ezek mindegyike Corvus más támadását vagy képességét módosítja. Akadnak univerzálisak, mint a támadásokkal szembeni nagyobb védelem, de akadnak olyanok is, amik csak egy-egy eszközét erősítik a karakterünknek. Ez, valamint a tény, hogy egyes skilleket kifejezetten hatékonyan lehet bizonyos pestis fegyverekkel kombinálni, egy meglehetősen változatos rendszert alkot, aminek köszönhetően megannyi különféle buildet hozhatunk létre.

Klári PC-s élményei

Eleinte fintorogtam a pályák furcsa korlátain, az első sztori boss-nál pedig kínosan sokat időztem, de aztán összecsiszolódtunk. A Thymesia pestis-blablában gazdag történetének és harcrendszerének felfogása eltart egy darabig, de az utóbbi marha élvezetes, és szerencsémre egy ősember primitívségével is használható. A világ hangulatos, az irányítás kontrollerrel patent, grafikai-technikai szempontból a PC-s port egy-két lassulást és bugot leszámítva jól muzsikál, az összhatás pedig a kis költségvetés (pl. szinkron hiánya, ügyesen újrahasznált pályák) ellenére is meggyőző. Néhol kicsit nyers és lehetne rajta egyszerűsíteni, de örülök, hogy belevágtam!

Az OverBorder munkásai nem csak saját ötleteknek voltak némileg híján, de a fejlesztési költségek szűkössége is sok helyen érzékelteti hatását a játékban. Kezdésképp itt van nekünk az, hogy a játék nélkülöz bárminemű szinkront, a karakterek dialógusait kizárólag felirat tolmácsolja nekünk. Ezen felül szót ejthetünk arról, hogy bár a játék a jelen generációs konzolokat célozza, ne is álmodjunk választható látvány és teljesítmény opciókról, valamint olyan effektekhez is hozzá kell szoknunk, mint a motion blur, ugyanis ez sem kikapcsolható. Amilyen sok lehetőséget adnak a kezünkbe a karakterünk testreszabhatóságát illetően, annyira fapados a játék beállításainak kínálata.

A fentiek mellé tegyük még hozzá, hogy konzolon néha találkozhatunk komolyabb lassulásokkal és elkéső textúrabetöltésekkel, de szerencsére ezek egyike sem harc közben fordul elő, az összecsapások alatt nem csak folyamatos az akció, de az irányítás is kellően reszponzív. Amit fájó pontként kellett konstatálnom, hogy bizonyos mechanikák némileg kontraproduktívan működnek, a pályák végén felkínált opció, miszerint végzünk a küldetéssel vagy maradni szeretnénk az adott területen nem működnek, ha olyan küldetést csinálunk, aminek a vége bossfightban végződik, ilyenkor ugyanis bezárnak minket az arénába és akkor sem tudunk kijutni, ha a küldetés folytatását választanánk. Ezen kívül félrevezető lehet, hogy bizonyos NPC-kkel akkor is szóba elegyedhetünk, ha még nincsenek birtokunkban azok a tárgyak, amik a párbeszédek alapját képeznék, ezáltal fölösleges keresésekbe kezdhetünk.

A fentiek összessége azonban tipikus példája egy stúdió első játékának. Megvan benne a csapat célja és elhivatottsága, amiket leginkább a tapasztalatlanságból adódó megoldások fognak vissza. Remélhetőleg a következő játékuknál már mernek jobban elrugaszkodni a mankóktól, mert a potenciál megvan bennük és érdekes lenne látni, mihez is kezdenek egy teljesen saját ötlettel.

PLATFORM PC, PS5 (tesztelt), Series S/X, Switch
KIADÓ Team17 FEJLESZTŐ OverBorder Studio
MEGJELENÉS 2022. augusztus 18. ÁR ~8.500 Ft