Zorro The ChroniclesTeszt

Senki nem tudott veszélyes kettős életéről! Napközben egy elkényeztetett és lusta ifjonc volt csupán a gazdag családok fényűző birtokainak vastag falai mögött. Éjjel azonban lecserélte a hivalkodó selyemruhákat, maszk mögé rejtette arcát és koromfekete köpönyegével olvadt bele a hosszúra nyúlt árnyakba. Zorro rettenthetetlen hősként küzdött az igazsá... hogy mondod kis unokám? Hangosabban, tudod hogy nagyapád már süket! Batman!? Osztán mégis ki a fene az a Batman?

A kanadai BKOM Studios az alapítása óta eltelt 25 évben leginkább a mobilos piacot célozta meg a különböző licencelt játékaival, most azonban igyekeznek a PC és a konzolok felé is erőteljesebben nyitni. Ennek az első szárnypróbája a Zorro The Chronicles, a francia Cyber Group Studios azonos néven futó animációs sorozatának hivatalos játékadaptációja. Apró szépséghiba, hogy hiába tűzte műsorra 2015 környékén mintegy száz ország ( hazánkban egyébként a Minimax ) a maszkos igazságosztó első teljesen CGI kalandját, a történet mindössze egyetlen évadot volt képes túlélni. Nem túl stabil alap! Talán ez a korosztály ma már nem feltétlenül Johnston McCulley karakterére asszociál ha meglibben egy fekete köpeny...

A történet felütését a rajzfilm kissé ügyetlenül vágott, szótlan, rövid montázsával igyekeznek nekünk felvázolni - ami a sorozat ismerete nélkül meglehetősen semmitmondó, érdemes legalább a pilot epizódot felkutatni hozzá az internet bugyraiból. Természetesen a 19. század spanyol gyarmatain járunk, Don Diego de la Vega névre hallgató hősünk pedig éppen az anyaországból hajózik haza szülővárosába. Évekre elhúzódó tanulmányútja alatt azonban sok minden változott: a térséget mára Monasterio kapitány tartja a kezében, az általa kivetett magas adókat a nép pedig képtelen tovább fizetni, amit kíméletlen kényszermunkával és bebörtönzésekkel büntetnek. Ideje tehát Z betűt karcolni a valagára!

Ehhez egy primitív lopakodós és közelharci elemeket tartalmazó akció-kalandjátékon keresztül vezet az út, bevallottan a 6-10 éves korosztályt megcélozva. A menü sem zavar meg minket mindenféle felesleges opcióval, személyre szabhatósággal vagy beállítási lehetőséggel: nyelv, hangerő, gombkiosztás. Normál vagy nehéz fokozat. Ehhez képest kellemes meglepetés viszont az összesen tizennyolc küldetést megjelölő térkép, ahol 2-3 misszióból szinte mindig szabadon választhatjuk ki a következőt. A pályák mindegyike egy különálló, picit sivár, tenyérnyi nyílt terület, ahová legtöbbször két eltérő ponton is beléphetünk - az egyik a lopakodásnak nyújt könnyebb terepet, a másik nyíltan rúgja rá az őrökre az ajtót.

Ráadásul nem csak Diego, de Inez nevű ikertestvére is magára öltheti a fekete köpenyt: előbbi némileg agilisabb lesz a harcban a plusz egy speciális támadással, míg utóbbi több életerőt jelentő szívecskével kezd. A játékmenet viszont mindkét esetben megegyezik, mint ahogy a maréknyi új mozdulatsort feloldó és passzív tulajdonságainkat erősítő képességfán is osztoznak hőseink. Ha lopakodnál, akkor kavicsokat dobálhatsz elterelésként és lasszód segítségével néhány magaslati pontra is felkapaszkodhatsz, hogy fentről csapj le a gyanútlan őrökre. Rákényszerítve azonban soha nem leszel, hiszen bármekkora tömeg is gyűljön össze körülötted, szépen kivárják a sorukat a támadással és legtöbbször pusztán a kétgombos harcrendszer őrült püfölése is sikerhez vezet ellenük.

Ilyenkor viszont picit kihasználhatjuk legalább a környezeti elemeket és néhány jópofa animáció is szórakoztat közben. Az őrök átesnek a korláton, betáncolnak a szénakazalba, összedöntik az árusok standjait, úszni indulnak a szökőkútban vagy pusztán egymást fellökve tántorognak a támadásaink után. Ez egy kimondottan kellemes apróság, változatos jelenetekkel és néhány aranyos helyzetkomikummal. Feltéve, hogy látunk belőle valamit. Az operatőr magára hagyva ugyanis szörnyen ügyetlen, noszogatásunkat pedig csak lustán és pontatlanul követi. Évek óta nem láttam ennyire kényelmetlen rendszert.

Technikai oldalról egyébként is elég múltidéző a játék. Az animációs sorozat grafikai stílusához aránylag pontosan igazodik, ez viszont csak egy korai CGI próbálkozásnak megfelelő, nagyrészt élettelen és sivár környezetet jelent. Ismétlődő, alacsony felbontású textúrákkal, kissé plasztikus karakterekkel. Nem fog senkit elvarázsolni. Hiányoltam továbbá a szinkronhangokat! Nem csupán a sorozatból ismert orgánumokat nélkülözi a játék, hanem a dialógus, monológ vagy narráció minden vokális formáját - amit a kissé erőtlen zenei anyag képtelen akár minimálisan is pótolni. Ez már csak a megcélzott korosztályt tekintve is furcsa döntés.

Bár őszintén szólva a Zorro The Chronicles játékadaptációjának alapvető létezése is nehezen indokolható racionális érvek mentén. A százéves történet túlságosan kikopott mára a gyerekek mesekönyveiből. Az alapjául szolgáló animációs sorozat rövid távon elvérzett, miközben a kezdetleges CGI esztétikája szörnyen öregedett. Szükség volt még az átlag mobilos játékok minőségét alulról kapargató, a korosztály számára sem igazán ajánlható, talán mérsékelten szórakoztató feldolgozás kegyelemdöfésére?

ZORRO THE CHRONICLES
PLATFORM XSX|S (tesztelt), PS5, PS4, XBO, NSW, PC, Stadia
KIADÓ Nacon FEJLESZTŐ BKOM Studios
MEGJELENÉS 2022. június 16. ÁR 13.990 Ft