Flashback 2Teszt

A Microids úgy érezte, itt az ideje, hogy bő harminc évvel az eredeti után valódi, számozott folytatást kapjon a cinematic platformer műfaj egyik megkerülhetetlen klasszikusa. Az más kérdés, hogy ez végül egy előzmény lett, amivel persze az ég világon semmi gond nincs. Van ellenben sok minden mással – olyannyira, hogy mostanra Paul Cuisset dizájner bizonyára maga is megbánta, hogy visszatért legnagyobb sikeréhez.

Mivel a Flashback 2 tesztkódunk a megjelenést követően futott be, sajnos voltam annyira jól értesült, hogy addigra szembejött velem a játékot gondosan porba taposó negatív közvélemény – sebaj, legalább úgy ülhettem le elé, hogy a legrosszabbra számíthattam. Vannak azonban dolgok, amikre nem lehet felkészülni, ez a rettenet pedig tényleg efféle – olyannyira, hogy még az ilyenkor szokásos viccelődős-sárbatiprós szösszenetet sincs túlságosan sok kedvem köré költeni. Ha ezzel most csalódást keltek bárkiben, az fogadja őszinte bocsánatkérésemet – de azt az érzést senkinek nem kívánom, amikor kötelességtudatból ráveszed magad a tortúra újabb fejezetére, hogy aztán a „Continue”-ra bökve ízeset csattanjon az orcádon a fejlesztők sokadik kellemetlen meglepetése. Történt ugyanis, hogy egy fájdalmasan korai mentett állás jött velem szembe – a manuális és automatikus mentések között kutakodva pedig valóban nem akadt frissebb. Rezignált arccal kapcsoltam ki a PS5-öt.

Mondhatnám, hogy bizonyára balszerencsés voltam, de sajnos nem ilyen egyszerű a helyzet – a Flashback 2 a beszámolók szerint a game breaking bugok végtelen tárházát képes felvonultatni. Vadul próbálják is patch-elgetni a megjelenés óta, de ez nem több púdernél a törött orrcsonton – a játék nem csiszolatlan, hanem szimplán félkész. Méghozzá rendkívüli módon. Alapból gyengén fut, igen komoly framerate gondokkal, a különféle vizuális- és audiohibák állandó jellegűek, de rengeteg olyan esetbe is bele lehet futni, amikor nem indul be egy-egy scriptelt esemény – vagy pusztán csak menthetetlenül belezuhanunk a mélybe. A művészi rétegek kedvelői ebbe nyugodtan beleláthatják szenvedésünk allegóriáját is, ha úgy jobban csúszik.

Amit szintén mondhatnék, hogy a hibák mögött legalább érződik valamiféle érték vagy törekvés, de ez a legkevésbé sem igaz – és bizonyára ez az oka annak is, hogy láthatóan nem bánnak kesztyűs kézzel sehol a Flashback 2-vel. Az 1992-es eredeti olyasvalamit képviselt, ami ennek a tökéletes ellentéte: történetmesélése, tálalása ámulattal láncolta a képernyő elé a játékosokat, tökéletesen megtestesítve mindazt, ami miatt ez a zsáner életképes és sikeres tudott lenni a kilencvenes évek tájékán – nem mellesleg rengeteg kedvelt indie címnek megágyazva a modern korból. Erre most itt van ez a második rész, ami nemcsak hogy nem néz ki jól, de túlzás nélkül nevezhetjük igénytelennek is, a Nagy Újítás gyanánt pedig azt találta ki, hogy az oldalnézetes akció-platformer játékmenetet megpróbálja kicsit 3D-síteni. Aki ebből a Shadow Complexre asszociál, az sajnos nagyon vakon van: amíg az tényleg egy modernizált Super Metroid volt, addig a Flashback 2 egy semennyire sem funkcionáló katyvasz, rettenetes irányítással. Szinte minden létező tereptárgyba beleakadunk (a bugok egy része ebből is ered), a célzás a térbeliség miatt irtózatosan nehézkes, ráadásul kínosan lassú és unreszponzív lényegében minden lehetséges akció. Bármiféle mélységet, kihívást vagy ne adj isten kreativitást szintén hiába keresünk, legyen szó akár a lövöldözésről, akár a felfedezésről, akár a „fejtörőkről”, az első pillantásra jópofának tűnő, a helyszíneket összekötő és a Moto Racert (szintén Cuisset-mű!) idéző motoros szekciók pedig szintén hamar a játékos agyára mennek, annyira nem kínálnak semmi érdemlegeset. A sci-fi hangulat ideig-óráig még tartotta bennem a lelkesedést, de a kínzással felérő párbeszédek és a gagyibbnál gagyibb szekvenciák hamar kiölték belőlem ezt is – például az, amikor a több mellékküldetéssel felvezetett Nagy Mecha Párbajról kiderült, hogy nem több egy robotokkal álcázott kő-papír-ollónál.

Szóval inkább csak annyit mondok: ne vedd meg a Flashback 2-t. Ha rajongója vagy az eredeti műnek (vagy akár a Fade to Blacknek), akkor azért, mert kár bemocskolni annak az emlékét – főleg úgy, hogy a bő harminc esztendő hátrány ellenére is több szempontból jobban funkcionáló játék. Ha pedig nem vagy, akkor azért, mert itt tényleg nem vár semmi látnivaló – csupán egy félkész, az összes lehetséges sebből vérző produktum, melynek kapcsán az egyetlen csoda, hogy ilyen formában képes volt átslisszanni a rostán.

PLATFORM PC, PS5 (tesztelt), Xbox Series
KIADÓ Microids FEJLESZTŐ Microids
MEGJELENÉS 2023. november 16. ÁR €39,99