Evil Dead: The GameTeszt

Evil Dead. A szíved még mindig olyan veszettül dönget a név hallatán, mint futballcsapat kapitánya a végzős bál estéjén? Eltűnődve méregeted a láncfűrészt a barkácsáruházban, az ágyad mellé van támasztva a Boomstick és óhatatlanul kiszalad a szádon néha, hogy oh, grooooovy? Akkor ideje berúgni a faház ajtaját egy baráti társasággal, mert valaki talán képes volt végre korrekt módon kezelni ezt a negyvenéves örökséget. Még ha nem is minden problémától mentesen. Hail To The King, Baby!

A mindössze három éve alapított amerikai Boss Team Games kimondottan franchise adaptációkra szakosodott. Tavaly év végén bukkant fel Cobra Kai: Card Fighter néven a debütáló alkotásuk iOS és Android piactereken, következő projektjük pedig a Saber Interactive csapatával együttműködve már a konzolos és PC piacot célozza meg. Az alapanyagot ezúttal Sam Raimi 1981-ben útjára indított kultikus "Gonosz Halott" trilógiája és a későbbi Starz sorozat (Ash vs Evil Dead) szolgáltatja - bár vannak jelek arra vonatkozóan, hogy a Fede Álvarez által jegyzett újragondolás és az idei évre tervezett folytatás is visszaköszön majd a játékban. Egy biztos: rögtön érezni fogjuk, hogy rajongók pötyögték a kódsorokat!

A játék aszimmetrikus felépítésű váza mostanra ismerős lehet a töretlen népszerűségnek örvendő Dead by Daylight kergetőzéséből, vagy az IllFonic által elkövetett hasonló próbálkozásokból, mint a Friday the 13th: The Game és a Predator: Hunting Grounds. Jelen kritikánk tárgya viszont magabiztosan rendezi át a megszokott 4v1 felállás alapköveit a saját szükségletei szerint. Sokkal akciódúsabb, pörgősebb és véresebb, az összecsapások dinamikáját ügyesen mozdítva el az egyértelmű gyilkos és áldozat tengelyről. Ezek a túlélők kompetens harcosok, magányos sorozatgyilkos helyett pedig hordákat irányító, portálokat nyitogató, csapdákat állító, nagyrészt a háttérből tevékenykedő láthatatlan fenyegetés áll velük szemben!

A nagyjából 20-40 percig elhúzódó összecsapások menete jelenleg minden körben azonos. A túlélők szemszögéből három térképrészlet felkutatásával nyit, miközben igyekeznek minél több mindent a táskába pakolni. Egyszerre egy közelharci és egy távolsági fegyver lehet náluk a 25 típusból, amelyek mindegyike a már megszokott négy kategóriába (gyakori, ritka, epikus, legendás) sorolható. Minőségi loot pedig nem fekszik minden kósza konyhaasztalon! Itt a "rare" már valóban ritka kincs, a lőszer kapacitás pedig szűkös, ezért a harcok jelentős részéhez be kell mocskolnunk a kezünk - amit egy pillanatig sem fogunk bánni! Életerőnk szinten tartására stílusosan Shemp kóláját kortyolhatjuk, míg a néhány ütést felfogó pajzsunkhoz amuletteket kell magunkra aggatni.

Közben azért figyeljük a természetes fényforrásokat, a zseblámpánk töltöttségi szintjét, valamint a gyufás dobozokat se hagyjuk hátra, ugyanis a félelemszintünk menedzselése végig kulcsfontosságú. Ha túl sokat tartózkodunk a sötétben vagy elkószálunk a csapattól, percek alatt eluralkodik rajtunk a rettegés. Először láthatóvá válunk a démonok számára, majd akár meg is szállhat minket a konkurens játékos, hogy a filmek kulcsjeleneteit idézve a társaink ellen fordítson. Ügyes! Prioritás továbbá a faládák felkutatása, amiben némi felszerelés mellett pár üveg Pink F. is lapul. Ezzel fejleszthetjük magunkat az adott körben hat különböző alapterületre osztva.

A térképrészletek aztán felfedik a Kandarian tőr és a Necronomicon hiányzó lapjainak helyét, amit egy ideig őriznünk kell a hullámokban ránk támadó Deadite fenyegetéssel szemben. Ha túléltük, lehetőségünk nyílik a Dark Ones gyűrűjének áttörésére, majd a teljes könyvvel a kezünkben végre visszaverhetjük a Kandarian démonokat a saját világukba. Bonyolultnak tűnik? Nem az! A UI gondoskodik arról, hogy a folyamat következő lépése mindenki számára egyértelmű legyen, a gyors ping rendszer pedig rendkívül hatékonyan segíti az együttműködést akár a beépített voice chat használata nélkül is. A csapatmunka viszont elengedhetetlen, főleg ha a másik oldalon már egy kicsit is tapasztaltabb ellenfél mozgatja a szálakat.

Közben a Kandarian kolléga ugyanis a filmeket idéző belső nézetű kameraállásból könnyedén száguld keresztül a térképen spirit formában. A hiányzó lapok és a tőr pontos helyét ő a kezdetektől tudja, így már az első szakaszban felkészülhet a később elkerülhetetlen összecsapásokra. Pár jól elhelyezett portál, megszállt fa és becsapdázott láda kellemetlen perceket tud okozni. Ráadásul hiába ismeretlen számára a túlélők és a térképrészletek pozíciója kezdetben, elég ha valaki türelmetlenül kocsiba pattan, elsüt egy lőfegyvert vagy nem figyel kellően a rettegés szintjére - rögtön felkerül a térképére!

Minden megmozdulásunk adott mennyiségű pokoli energiát kíván meg, amit a pályán elszórva található kis vörös gömbökből pótolhatunk. A fenyegetésünk szintje a sikeres támadásokkal, csapdaállításokkal és ijesztgetéssel folyamatosan növekszik, így bár először csak mezei csatlósokat ránthatunk be a harcba, később már elit egységeket vagy akár főellenfeleket is megidézhetünk. A démon játékos ezt követően bármelyikük fölött közvetlenül is átveheti az irányítást! Kellemes mélysége van a rendszernek mindkét oldalon, főleg ha a különböző osztályokra, egyedi képességekre és a permanens skillekre is vetünk egy pillantást.

Eddig ugyanis csak a felszínt kapargattuk! A túlélők hatékony működéséhez elengedhetetlen a jól összeállított csapat. Ash, Kelly, Pablo, Annie vagy éppen Lord Arthur mindegyike a vezető, harcos, vadász és támogató osztály egyikébe sorolható. Ezekhez eltérő kezdő tulajdonságok és szövevényes képességfák tartoznak (25 szint), amit karakterenként egy speciális skill is kiegészít. Velük szemben Kandarian oldalról jelenleg három drasztikusan eltérő hordát irányíthatunk: ott az élőhalott Warlord, a démoni Puppeteer és a csontvázakat idéző Necromancer - természetesen mindegyikhez 45 szintes fejlesztési út is rendelkezésünkre áll.

Az alapok tehát ígéretesek és az egyensúlyt is egészen jól megtalálták a két oldal között. A jövőben viszont nem ártana talán a fent taglalt feladatlistába némi változatosságot csempészni és alternatívákat kínálni, mert hosszú távon könnyen unalmassá válhat majd. Mint ahogy a premierkor elérhető két méretesebb térkép ( Remington Rapids és Cleaver County ) is kevésnek tűnik, hiába variálják a napszakokat és az időjárási körülményeket rendkívül hatásosan. Szerencsére nyáron már elvileg bekerül a rotációba Kandar vára ( Army of Darkness ) is egy ingyenes frissítés keretében. Csalódást kelthet továbbá az extraként kezelt 5+1 egyjátékos misszió: nem túl tartalmasak, kimondottan nehezek, ráadásul új karakterek elérését zárták a teljesítésük mögé.

Technikai szempontból nincs igazán szégyenkezni valója a játéknak, bár egy befőttes üvegnyi kellemetlen bogarat azért összegyűjtöttem az első napokban. A jelen generációs masinákon natív 4K / 60FPS páros volt a cél, amit részletesebb modellek és textúrák mellett is stabilan tud tartani - a régebbi gépek szabadon engedett, ingadozó 35-45 képkockájával szemben. Tudták, hogy hová kell az erőforrásokat összpontosítani: az autóba huppanásnak például nincsen animációja, de kivégzésekből fegyvertípusonként legalább három kreatív mozdulatsort is kapunk. A gore aspektust meglepően részletes sérülésmodell, leszakadó végtagok, kilógó belsőségek és néhány liter vörös festék szolgálja ki.

Az Evil Dead: The Game nem csupán alázatosan és nagy odafigyeléssel piszkálja fel a 40 éves örökséget, de közben egy erős alapokkal és kellő egyediséggel rendelkező alternatívát is kínál a 4v1 felállásra építő aszimmetrikus többjátékos címek piacán. Csak remélni tudom, hogy hasonló lelkesedéssel csiszolja és bővíti majd a stúdió a következő hónapokban. Jelenleg messze nem tökéletes, de mocskosul szórakoztató!

EVIL DEAD: THE GAME
PLATFORM PS5 (tesztelt), XSX|S, PS4, XBO, NSW, PC
KIADÓ Saber Interactive FEJLESZTŐ Boss Team Games
MEGJELENÉS 2022. május 13. ÁR 13.990 Ft