Super Mario 3D World + Bowser's FuryTeszt

Mert hogy mit tud a 3D World? Egyfelől megörökölte a 2D epizódok linearitását: minden pályán kapsz egy kezdőpontot és egy végpontot. A cél egyértelmű: meghatározott időn belül juss el A pontból B-be. Másfelől a 3D-s részekből megörökölte a Z tengely-t, tehát mindezt a sík helyett ezúttal a térben kell megtenned. Ami ugyebár jóval nagyobb mozgásteret ad, valamint a kalandelemként szolgáló csillagokat és pecséteket is jóval változatosabban sikerült így elrejteni. Mindezt megfejelték, hogy Mario mellett (vagy helyett) másik legalább három karakterrel is játszhatod a játékot, és mindegyik szereplőnek egyéni mozgáskultúrája, karakterisztikája van. (például Luigi lomhábban, de magasabbra ugrik, Peach tud lebegni a kis szoknyájával) De ha kellően perverzek vagytok, akár össze is ereszthetitek őket, ugyanis egyszerre négyen is belevághattok a kalandba, ami ugyan kaotikusabb, mint egy 8 játékos Smash Bros meccs, de cserébe akár online is űzhető.

Persze mit sem érne egy ilyen jó feature lista ha a betáncolható pályák fantáziátlan egykaptafa parkettek volnának, de szerencsére erről szó sincs: minden egyes szint kézműves igényességgel lett megalkotva. Nem csak a feladványok, útvonalak, ellenfelek változatosak hanem két ugyanolyan körítéssel se nagyon találkozhatsz. Leginkább olyan érzésed támadhat majd, hogy egy-egy pályában annyi egyedi megoldás található, aminek mások kis túlzással de saját különbejáratú játékot dedikálnak. Bár, ahogy azt már az előzetesben említettem, a Wii U specifikus featúrák nagyban át lettek alakítva, ettől még a játék esszenciája érintetlen.

És most következzen az, amire talán a legtöbben kíváncsiak: ugyanis a kártyán a 3D World mellett egy elbűvölő ráadás is helyet kapott, Bowser’s Fury-nak hívják és egy teljesen open world 3D platform játékot köszönthetünk személyében, amely erősen a 3D World alapjaira építkezik. Annak ellenére, hogy merőben más. Mert bár láthattunk már nagyobb terekkel operáló Mario kalandokat, ezúttal TÉNYLEG teljesen nyílt világú, overworld mentes játékkal van dolgunk. Az alcím akár lehetne “Cicantikus Mario VS BowZilla”, ugyanis legkedvencebb antagonistánk ezúttal valamit annyira túltolt, hogy hatalmas tűzszörnyeteggé változott. Mario célja, hogy a világban elszórt macska-érméket felkutatva visszahozza a fényt a világban fellelhető macska-világítótornyokba, amik fényükkel megtisztívta az egyes területeken központi helyen szunnyadó mega-macska-harangot.

Ezt megérintve Mario óriásmacskává változik, hogy így javítson az amúgy igen gyér esélyein a hatalmas szörnnyel szemben. Feltűnt hogy minden macska? Oh, ne aggódj, még annál is több: a legtöbb tereptárgy, az összes ellenfél, de még a tóparton csipegető sirályok is fel vannak vértezve cicafüllel, szóval ha szeretnéd túldozírozni magad a nyervogó háziállatokkal, akkor már ezért megéri belenézned a játékba.

Összesen három nagy központi helyszín van, temérdek feladattal, rengeteg kis aprósággal megtűzdelve. Kompániánk ezúttal Bowser Jr. lesz, aki osztja azon véleményünket, hogy a papa ezúttal tényleg messzire ment és segít lehűteni a kedélyeket. Felette az irányítás egy második játékos személyében azonnal átvehető, de enélkül is hasznos tagja kicsiny kétfős csapatunknak: a kezében levő ecsettel segít ritkítani az ellenséget, szedi a pénzt és segít kibontani a rejtett cumókat a falból. (persze ha gép által vezérelt, az is beállítható, hogy ne csináljon semmit) És ha már kompániánk: ezúttal Plessie, a nagyranőtt vizi-dínó is sokkal több szerephez jut (Plessie hazatér, ha-ha) - amellett, hogy a hátán utazva igen hatékonyan tudunk közlekedni a szigetek között, köthető hozzá jópár extra küldetés is.

Bár a megközelítés abszolút nem hétköznapi és jópár feladat igen klassz, ennek ellenére jópár küldetésnél éreztem egy kis “vótmá” ízt a számban. És most nem csak arra gondolok, hogy az asset-ek túlnyomó többségében a 3D World-ből kölcsönözték, hanem egyszerűen hiányoznak azok a meglepő kontrasztok, amik a korábbi flagship Mario játékokban kivétel nélkül megvoltak. Gyanítom, ezt többnyire az egységes fizimiskájú open world játéktér számlájára írhatjuk. Másfelől BowZilla körülbelül 5-6 percenkénti felbukkanása eleinte ijesztő és kellemes diszkomfortot eredményez, de az ötödik-hatodik óra után már inkább zavaró.

Ami a technikai oldalt illeti: a 3D World továbbra is tükörsima 60 fps-el szalad mind kézben, mind TV-n, valószínűleg ezért olyan szembeötlő, amikor utána elindítjuk a Bowser’s Fury-t és hirtelen darabosnak látjuk az animációt. Mint kiderült, nem a szemem káprázott: handheld módban a bónusz epizód csak 30 fps-el kocog, ami alapjáraton nem főbenjáró bűn, csupán az alapjáték kikezdhetetlen technikai megoldása után tűnik kellemetlennek.

Mindent összevetve úgy gondolom, hogy a kiadvány igencsak tartalmas és ha esetleg a maga idejében kimaradt volt a 3D World, (vagytok így egy páran) abszolút melegen ajánlott. A Bowser’s Fury pedig önálló játéknak talán kissé karcsú lenne, (bár van benne anyag rendesen) grátiszként több, mint rendben van. És mint tudjuk: minden ember macska nem lehet, viszont Mario-nak és díszes holdudvarának még mindig igen jól áll ez a szerep.