![[Teszt] Sonic Origins Plus - Sünsokadalom](/~thumbnail/sonic_origins_plus_key_art.jpg.cvsak.k.article-00-1a-8w.35u5reh.jpg)
Biztos meséltem már korábban, hogy első konzolos élményeim közé tartozott Sonic, de nem is akármelyik platformon. Game Gear-en játszottam először a kék süni kalandjaival, és már ott rabul ejtett a háttérben meghúzódó tenger, a tarka-pepita vidék, valamint a laza hős és mókás ellenfelének viadala. Miért fontos ez? Mert a tavaly megjelent Sonic Origins-t újra kiadták Sonic Origins Plus néven, ebben pedig tizenkét darab 8-bites Sonic játék kapott helyet egyenesen a Game Gear-ről portolva, több más apróság mellett.
De nem csak ezért érdekes a Plus kiadvány. A DLC-ként is letölthető tízeurós csomag egy új karaktert is játszhatóvá tesz Amy szerepében, aki retro rajzokon és pixelart formában is feldobja az eredeti játékok újrakevert változatait. Amy mozgásában amúgy nem sokat tesz hozzá az eddigiekhez, csak a hangulat és látvány terén ad újat. Kalapácsával szaltózik, így lett igazolva az ugró támadásának ereje. A Plus ezen túl Knucles-t is bevezeti a Sonic CD világába. Alkalmazása nem töri meg a játék eredeti elképzeléseit, de talán könnyebb egy picikét az ereszkedés-képességével a magaslati pályaszakaszok bevétele. A DLC a korábbi extrákat (Classic Music és Premium Fun Pack csomagok, extrém küldetések, tükörkép-mód) is magába foglalja.
A főszereplő számomra mégis a 12 darab Game Gear játék volt, amelyek közül a Sonic 1 és 2 marad az örök kedvenc. Ezek teljesen újragondolt, alapoktól a 8-bitre fejlesztett címek voltak, az eredetitől eltérő térképpel, pályákkal. Mi sem bizonyítja jobban értéküket, mint hogy telis-tele vannak jópofa ötletekkel, elegáns megoldásokkal, amitől a 8-bites játékok magasabbik polcaira lehet őket helyezni. A Sonic Chaos és a Triple Trouble is nagy közönségkedvenc, de itt jön elő a GG játékok fő problémája. Amíg az első két rész csak időnként lassult be, addig a Chaos és a Triple Trouble egy ragacsfesztivál, ami az eredeti kis képernyőn, esetleg még egy böngészőablakos emulációban elmegy, de az 55'-os OLED képernyőmön már fejfájást indukáló tényező. Az is fura, hogy miért nem a Master System változatokhoz nyúltak hozzá. Érthető, hogy nem mindegyik cím található meg MS-en, de a jobb felbontás, scroll és nagyobb belátható kép a pályából azért jót tett volna több játéknak is. A Game Gear játékok hangja is változó. Van amelyik tökéltesen muzsikál, mások esetében pedig mintha bitcrusholva lenne még a 8-bites chiptune hangzás is.
Érdekesség még a két Tails kaland, amit én már csak emulátoros korban láttam, de egyik sem igazán fogott meg. A Sky Patrol amúgy először jelenik meg nyugaton, de érdekességnek, mondhatni gaming-történeti finomságként nekem az Adventures rész jobban tetszett, a célgépet meghazudtoló látványa miatt. A Mean Bean Machine itt is jól muzsikál, a Spinball már kevésbé. A Sonic Drift 1-2 nekem régen sem jött be, a Sonic Blast pedig egy ultragyenge próbálkozás a DKC-stílusú renderelt látvány meghonosítására a Sonic világában. A spriteok szépek, a játékmenet érthetetlenül butácska.
Tavaly napra pontosan ilyenkor végigmormogtam az eredeti Sonic Origins cikket, ma már viszont puhábban állok a kiadványhoz, pláne a hirtelen Game Gear-es bővülés után. Továbbra sem hibátlan a csomag, de gondos válogatás és most már tartalmas tisztelgés az ős-kabala előtt. Van akinek pedig ez egy szelet gyerekkor, ami annak távolodásával évről-évre többet ér...