Islands & Trains – Vágány mellett vigyázni!Teszt

Alapjait tekintve az Islands & Trains nem bonyolítja túl a dolgokat, és pontosan azt kínálja nekünk, amit már a címe is sugall. Új játék indítása után a gép egyszerűen bedob minket egy tisztes méretű, de teljesen üres pályára, innentől kezdve pedig egyedül rajtunk múlik, hogy feltöltsük ezt a vidéket vonatokkal és szigetekkel. Ehhez a rendelkezésünkre fog állni rengeteg különféle épület, fa és szikla, de miniatűr állatokkal, szántóföldekkel és hajókkal is feldobhatjuk az alkotásunkat.

És aztán ott vannak maguk a vonatok. Vágányok széles variációja várja, hogy kiépítsük a tökéletes vasúthálózatot a segítségével, de kapunk hidakat, állomásokat és mindenféle látványos pályaelemet is. Mindez elsőre kicsit töménynek hangozhat, de szerencsére az Islands & Trains menürendszere roppant kézreálló és könnyen átlátható, plusz a játékhoz egy rövid, lényegre törő tutorial is tartozik, ami pár perc alatt bevezet minket az építkezés rejtelmeibe.

Ez az építkezés pedig pontosan úgy zajlik, ahogy azt a program Steam oldala is reklámozza: könnyedén, kötetlenül és relaxáló módon. Itt nincsenek küldetések, nem kell erőforrásokat menedzselni, és attól se kell tartanunk, hogy lejár az időnk, azaz a fejlesztők gondosan elkerültek mindenféle strasszforrást a különböző mechanikákat összeválogatásakor. Ennek eredményeképp az Islands & Trains elé egy pörgős és fárasztó nap után is bátran oda lehet ülni, hogy összerakjunk egy új diorámát, vagy tovább tökéletesítsük valamelyik meglévő alkotásunkat. Olyan ez, mint a Townscaper vagy a Summerhouse, csak épületek helyett vonatokkal a középpontban.

Azonban nem árt vigyázni, ez a kötetlenség ugyanis, ami a játék legnagyobb erőssége, egyben a legnagyobb gyengesége is lehet, ha más szemszögből közelítjük meg a dolgokat. Azok ugyanis, akiknek nem jön be ez a „céltalan” építkezés, ez az önmagáért végzett munka, nagyon hamar le fognak pattanni az Islands & Trainsről, valószínűleg még akkor is, ha amúgy már az óvodában is vágányzár volt a jelük.

Emellett pedig akad itt még pár technikai apróság, amik kicsit belerondítanak az amúgy igencsak tetszetős összképbe. Azért például nagy kár, hogy az egyszer már lehelyezett tereptárgyainkat nem tudjuk gyorsan és egyszerűen arrébb tenni, hanem ehelyett törölni kell őket, és aztán az új helyükre lerakni belőlük egy másik példányt. Tekintve, hogy terepasztalaink jó eséllyel alakulni fognak az idő előrehaladtával, hamar úgy fogjuk érezni, hogy ide azért kellett volna valami kézreállóbb megoldás. Továbbá az se a legszerencsésebb, hogy nem tudunk úgy istenigazából kizoomolni, így a teljes pályát kihasználó, grandiózus projektjeinket kissé körülményesen láthatjuk csak át, valamint a program néha a szintkülönbségeket is furán kezeli, és nem mindig érzékeli, ha egy magasabban lévő elemet szeretnénk törölni.