Sherlock Holmes The Awakened Remake – Nem minden arany, ami Cthulhu?Teszt

A fejlesztők saját bevallásuk szerint nem csak a The Awakened grafikáját és játékmenetét újították fel, hanem a program sztoriját is kibővítették, az alapszituáció azonban így sem változott a 2007-es kiadáshoz képest. Ennek megfelelően a remake-ben is Sherlock Holmes bőrébe bújhatunk, aki a kampány elején még csak egy mezei emberrabló után nyomoz, azonban az első pillantásra egyszerűnek tűnő eset egyre csak bonyolódik, így hamarosan már azon kapja magát, hogy hidegvérű gyilkosok, pimasz mestertolvajok vagy egyéb cégéres gazemberek helyett a mélyben szunnyadó ősi istenek legelszántabb híveit kell kergetnie. Ráadásul, mivel Sherlock elméje különösen fogékonynak bizonyul Cthulhu torz tanaira, ezért minél tovább üldözi rejtélyes ellenfeleit, annál mélyebbre csúszik az őrület feneketlen mocsarába, ahonnan lehet, már soha nem is fog tudni visszatérni…

Ez a zsánermix pedig napjainkban is ugyanakkorát üt, mint 2007-ben, már persze akkor, ha valaki kedveli a régimódi detektívregények történetvezetését, a kozmikus horror nyomasztó és sokszor nihilista hangulatát, vagy neadjisten mindkettőt. Igaz, a kampány során a dramaturgia párszor megbicsaklik, de a The Awakened még így is irigylésre méltó könnyedséggel és természetességgel gyúrja össze Sherlock Holmes és Cthulhu világát, úgy, hogy egyik sem nyomja el a másikat, hanem inkább kiegészítik egymást. Az például, ahogy Sherlock racionális elméje szép lassan megroppan az őrület nyomása alatt, remekül lett felépítve, de igazából az egész sztorira igaz, hogy jó érzékkel zsonglőrködik a paranormális elemekkel, lassan, apránként vezetve végig minket az ősi istenek felébredéséig vezető ösvényen.

Ami viszont kicsit sajnálatos, az az, hogy a történet izgalmas kettőssége a játékmenetben már nem köszön vissza. A The Awakened mechanikái ugyanis egyáltalán nem építenek elménk lassú megbomlására, ehelyett a fejlesztők korábbi játékaiból ismerős megoldások várnak ránk itt is, csak kicsit felvizezve. Ezúttal is lehetőségünk lesz például bizonyítékokat vizsgálni, bűncselekményeket rekonstruálni, szakkönyveket bújni és potenciális gyanúsítottakat faggatni, a fejtörők folyamatos áradatát pedig néhol egy-egy minijáték töri majd meg, ez a recept viszont jóval korlátoltabbnak érződik, mint a Frogwares előző alkotásai esetében.

A Sherlock Holmes Chapter One-ban például lehetőségünk volt egyes nyomok kémiai analizálására, és az archívumokat is jóval többet bújhattuk, a Sherlock Holmes: Crimes and Punishents sokkal több és sokkal szórakoztatóbb minijátékkal állt elő, a The Sinking City pedig a kozmikus horrort építette be sokkal hangsúlyosabban a mechanikái közé. Kicsit olyan érzés ez, mintha a fejlesztők annyira tiszteletben akarták volna tartani az eredeti játékot, hogy az erősségei mellett annak gyenge vagy elavult aspektusait is hűségesen átültették a felújításba, ahelyett, hogy egyszerűen elhagyták volna őket.

Ennek a megközelítésnek azonban van egy pozitívuma is: a The Awakened játékmenete az egyszerűsége miatt igen kiegyensúlyozott lett, avagy nyomozásunk során ezúttal nem fogunk belefutni olyan indokolatlanul fárasztó szakaszokba, mint amilyenek a Chapter One tűzharcai, vagy a The Sinking City tengeri merülései voltak. Valamint azt is muszáj leszögezni, hogy a recept, ami az előző játékokban működött, itt is megállja a helyét. Az például, amikor minden apró nyom alapos megvizsgálása után sikerül végre megoldanunk egy különösen bonyolult bűnesetet, vagy amikor a megfelelő bizonyítékok bemutatásával megtörjük egy gyanúsított hallgatását, pont olyan jó érzés, mint a Frogwares akármelyik másik alkotásában. De a The Awakened végigjátszása közben így is végig ott motoszkálhat a fejünkben a gondolat, hogy ezekkel a megoldásokkal mi már találkoztunk, csak akkor valamivel jobbnak tűntek.

Ugyanez a hiányérzet pedig a pályáknál is jelentkezik, annak ellenére, hogy a The Awakened alapvetően változatos helyszínekkel operál, melyek Londontól egészen egy svájci elmegyógyintézetig és Louisiana mocsárvidékéig terjednek. A hangulatra egyik helyen sem lesz panasz, a kultisták elborult szertartásai pont olyan nyomasztóak Anglia fővárosának esős utcáin, mint New Orleans lassan rothadó nyomornegyedeiben, a pályák kialakításán viszont nagyon érződik, hogy a kétezres éves elejéről érkeztek.

A városok, melyekben a kampány során megfordulunk, elsőre még kiterjedtnek tűnhetnek, azonban hamar rá fogunk jönni, hogy a valóságban csak pár rövid utcácska alkotja őket, ez pedig helyenként a nyomozásra is rányomja a bélyegét. Az egyik első feladatunk például az, hogy követnünk kell egy keréknyomot, ami amúgy sem a legnehezebb dolog a világon, de még triviálisabbá teszi a tény, hogy csak két irányba indulhatunk, és a hibás útvonalat követve nagyon hamar zsákutcában találjuk magunkat. Ez már csak azért is szomorú, mert a Frogwares az utóbbi években egész sikeresen kísérletezett a nyitott világú játékokkal, így minden adott lett volna ahhoz, hogy a 2007-es eredeti pályák nagyjábóli újraalkotása helyett kibővítsék azokat, mintegy új szintre emelve a The Awakened amúgy nagyon hangulatos helyszíneit.

Ahol viszont nem érheti szó a ház elejét, az a szinkron. Sherlock és Watson egyaránt remekül megírt és remekül eljátszott karakterek, akiknek a szópárbajait minden egyes alkalommal élvezet hallgatni, de a mellékszereplők terén sincs szégyenkezni valója a játéknak. A The Awakened legtöbb NPC-je érdekes figurának mondható, egyedül talán a főgonosz az, aki kicsit semmilyennek érződik, de igazából a szerepét tökéletesen betölti, és a végső szópárbaj közte és Sherlock között egy méltó lezárása a kontinenseken (és valóságokon) átívelő hajszának.

Végezetül pedig fontos lehet megemlíteni, hogy a The Awakenednél is megfigyelhető a Frogwares korábbi játékaira jellemző enyhe fapadosság, ami a napnál is világosabban jelzi, hogy egy kisebb költségvetésű, AA kategóriás címmel van dolgunk. Az irányítás néhol nehézkes, a karakterek mozgása néhol fura, de a jelenség legfényesebb példája alighanem az animációk „kispórolása” az átvezetőkből. Ez utóbbi lényegében azt takarja, hogy amikor Sherlock vagy Watson valami bonyolultabb mozdulatot végezne egyik vagy másik bejátszásban, akkor a játék ezt nem mutatja meg nekünk, hanem egyszerűen sötétre vált a képernyő pár másodpercig, és ennyi.

Mindent összevetve a Sherlock Holmes The Awakened remake-je egy meglehetősen vegyes alkotás lett, akárcsak a Frogwares korábbi címei. A sztori ügyesen keveri össze a detektívregények motívumait a kozmikus horror iszonyatával (bár a dramaturgia néhol eléggé döcög), a karakterek izgalmasan vannak tálalva, a helyszínek változatosak és hangulatosak, a szinkron pedig meglepően erős, mindezt azonban ellensúlyozza a pályák egyszerű felépítése, valamint a változatos játékmechanikák és minijátékok hiánya.

Épp ezért a Sherlock Holmes The Awakened teljes áron csak az eredeti játék szerelmeseinek ajánlható nyugodt szívvel. Ők valószínűleg örülni fognak, hogy modern köntösben láthatják a régi kedvencüket. Mindenki más azonban jobban teszi, ha kivár egy leárazást, mielőtt hagyja, hogy az őrület megfertőzze az elméjét. Addig is, ha érdekelnek a Frogwares-féle Sherlock Holmes játékok, nézzetek rá a Crimes and Punishmentsre vagy a Chapter One-ra, ha pedig a kozmikus horror jön be, akkor ott a The Sinking City.

PLATFORM PS5, PS4, PC, Switch, Xbox One, Xbox Series
KIADÓ Frogwares, Focus FEJLESZTŐ Frogwares
MEGJELENÉS 2023. április 11. ÁR 40 EUR