Lady Love Dies hárommillió napja tölti száműzetését a mérföldekkel a tenger felett magasodó menedékében, alatta pedig sorra épülnek fel és pusztulnak egy a Paradicsomok. Azok a Paradicsomok, melyeket a Tanács vezetésével terveznek, ahova a Földről elragadott embereket áldoznak fel, hogy azzal földönkívüli isteneket idézhessenek meg, de újra és újra démonok jönnek el helyettük. Huszonnégy Paradicsom épült, huszonnégy bukott el, de mindegyik kicsit közelebb került a tökéletességhez, mely úgy tűnik a következőben, a huszonötödikben tényleg elérkezik. Azonban az átkelés előtti éjszakán váratlanul a teljes Tanácsot lemészárolják és bár egy gyanúsított van, de kell valaki, aki felderíti az ügyet, megtalálja a tettest és a Bíró elé viszi az ügyet. Egy „megszállott nyomozó”, aki egy személyben detektív, ügyész és ha kell hóhér is. Egy ilyen ember létezik – igen, kitaláltátok: Lady Love Dies.

Nagyjából ezzel a helyzettel indít az év egyik legfurább játéka, a Paradise Killer és később se lesz kevésbé fura, maximum annyira bevonz minket is, hogy elkezdjük megérteni, hogy épül fel és hogyan működik ez a rémisztően különleges világ. Erre pedig szükség is lesz, hiszen a rendkívül rövid bemutatkozó után (szinte) teljesen magunkra maradunk, nyakunkban a világmindenség talán legkomolyabb ügyével és egy rakás különös figurával, akik legtöbbjének igazából jó oka lett volna a fent említett bűntettet elkövetni.

A Paradise Killer ugyanis egy detektív játék, abból is egy nyílt világú és „nyílt végű” fajta, stílusának első és minden bizonnyal egyetlen tagja. Egyfajta kalandjáték, ahol nem egy, a készítők által elkészített történetszálat követünk végig, hanem csakis rajtunk múlik, hogy amikor a Bíró elé visszük az ügyet (aminek időpontja szintén tőlünk függ), akkor mennyi ténnyel és bizonyítékkal támogatjuk meg álláspontunkat.
Szerencsére azért teljesen nem maradunk egyedül, hű „társunk” a Starlight névre hallgató számítógép / jegyzettömb / kódfeltörő eszköz nem csak a nyomokat rögzítik, de amikor kapcsolódási pontokat talál, akkor azt jelzi is, így a cselekedetek, indokok, vallomások és esetleges alibik hálóját valamennyire vizuális formában is átláthatjuk és ennek tudatában mehetünk vissza akár egy korábban már kihallgatott szereplőhöz, hogy Columboként még egy utolsó kérdést feltegyünk.

Mindezt pedig, mint azt már említettem, egy méretes, javában kihalt és a játék témájához illően már-már kényelmetlenül fura szigeten játszhatjuk végig. Bár a technikai megvalósítás néha hagy kívánnivalót maga után, egy kétségkívül egyedi látványvilágot kapunk, fülbemászó dallamokkal, kitűnő írással és dialógusokkal. Azt mondanom se kell, hogy az angol nyelv ismerete elengedhetetlen, a visual novelként elénk tolt beszélgetések megértése kulcsfontosságú abban, hogy kitaláljuk, ki, mit és miért tett.

Ahogy azt is ki kellene találni, hogy mindezen rendszerek mögött egy jó játékot kaptunk-e? A válasz: ha nyitott vagy az efféle nagyon nyitott kalandokra (például nem menekültél el sikítva tavaly az Outer Wilds láttán) és nem probléma, hogy nem egy láthatatlan rendező mondja meg, hogy mikor, mit fejthet meg a főszereplő, akkor egy nagyon lelkes igen a válasz. A Paradise Killer nem fogja a kezünket, cserébe viszont hihetetlen élmény teljesen saját erőből felépíteni az ügyet, megfejteni a titkokat – olyan, amit nagyon kevés másik játékban élhetünk át.
Paradise Killer | Platform: PC, Switch | Kiadó: Fellow Traveller| Fejlesztő: Kaizen Game World | Megjelenés: 2020. szeptember 04. | ár: 17 EUR