NBA 2K22Teszt

Az ismerkedés döcögősen indult a játékkal. Mivel a 2K21-el még pár napja is aktívan játszottam, a gameplay változások mellbevágónak tűntek. Aggodalom kerített hatalmába, ahogy felsejlettek a tavalyi emlékek, amikor is a dobások és ziccerek irányításának “megreformálásával” a 2K szinte játszhatatlanná tette a játékot, és több patch, illetve az új feature gyakorlatilag teljes kigyalulása kellett hozzá, hogy valamelyest rendbetegyék, amit elrontottak. Idén a dobásokkal nem volt gond, az átalakított shot-meter kifejezetten előnyére változott, a megfelelő játékosokkal elengedett tempók pedig szépen hullottak, tisztára játszott dobóhelyzetekben még kifejezetten megengedőnek is tűnt az időzítés. Nem mentek viszont a tavalyról izommemóriába égett elzárás-leválások, alapvonali betörések és védő melletti elfutások. Az akcióim folyton megakadtak, és nem ritkán labdaeladással végződtek. Létezik, hogy a 2K megint elrontotta a játék legfontosabb elemét?!

A válasz szerencsére egyértelmű NEM. Az idei játékmenetet szokni kell ugyan, de ha ráéreztek, talán a valaha volt legjobb videojátékos kosárlabada-élményt kapjátok. A mesterséges intelligencia védekezése sokkal keményebb és okosabb lett, nem lehet ész nélkül, erőből játszani ellene. Ez akár online játéknál is érezhető, hiszen sokan választják az esetleges lag miatt az off-ball védekezést, a gépre bízva az ellenfél labdakezelőjének az őrzését. Az elzárásoknak egy támadáson belül akár kétszer-háromszor is neki kell futni mire sikerülnek, az elvetélt kísérleteket pedig időben fel kell ismerni, és türelmesen kihátrálni belőlük. A betörésekkel ugyanez a helyzet, okosan kell használni a Pro-Stick-kel előhívható cseleket és irányváltásokat, hogy némi térhez jussunk a hárompontos-vonalon, vagy akár a festéken belül. Amikor viszont sikerül tiszta dobóhelyzetet kialakítanunk, akkor a gép nem büntet a tökéletes időzítés elvárásaval, ahogy tavaly tette, hogy a védekezés akkori hiányosságait kompenzálja. Az irányításban újdonság még az alley-oop-ok és agresszív zsákolások befejezéséhez behozott kis ügyességi elem, ami szerencsére jól működik, és igazságos mértékben nehezíti meg ezeknek az extra mozdulatoknak a kivitelezését.

A grafika már a tavalyi nextgen részben is szép volt, úgyhogy ettől most nem dobtam hátast, inkább csak elégedetten nyugtáztam a kisebb fejlesztéseket, mint a meccs közbeni akciókamera perfect release-nél, vagy a fontosabb újoncok kiváló arcmodelljeit. Az animációk terén is inkább csak finomhangolások történtek, illetve az idei gameplayhez lett igazítva minden - a 2K úgy döntött, hogy ami nem romlott el, azt nem kell megjavítani. Audió terén viszont gurítottak egy nagyot, merthogy fogták magukat és rögzítették az összes NBA csapat helyi műsorközlőjének a hangját, így minden arénában a lehető legautentikusabb lett a csapatok bemutatása és a meccset kísérő hangosbemondós kommentár.

Játékmódok tekintetében már a főmenü is árulkodó: a két fő helyet a MyCareer és a MyTeam foglalja el. Előbbi a 2K21 Nextgen epizódban debütált, fantáziadús “City” nevű város köré épül. Ami tavaly még egy komoly lehetőségekkel kecsegtető, de bántóan túlméretezett és üres díszletnek tűnt az idénre jelentősen kiforrta magát, és egy valóban változatos tevékenységeket kínáló, szinte MMO-szerű hub-világgá változott. Az RPG-s hasonlat nem véletlen, hiszen a játék maga is Quest-ként hivatkozik a különböző helyszíneken elérhető feladatokra. Ezek sokszor a valós kosárvilágból vagy a korábbi NBA 2K epizódokból ismert karakterekhez kapcsolódnak, és a különféle streetballos és egyéb kosaras kihívások mellett olyan meglepő minigame-eket is találunk köztük, mint az utcai DJ-zés vagy a fotózás. Maga a sztori is a város bizonyos pontjain zajló beszélgetéseken keresztül halad előre, pont mint egy rendes szerepjátékban.

A történet szerint kosárlabda-tudását saját YouTube csatornáján promotáló főhősünk szeretne online celebritásból komoly játékossá válni, így aztán az opcionális egyetemi és/vagy G-ligás felkészülés után jelentkezik az NBA draftra. Kellemes meglepetés, hogy idén a draft után sem ér véget a storyline, hiszen csak ezután jönnek a kezdőcsapatba-kerülés viszontagságai és az edzőnkkel való súrlódások kezelése. Bevallom, nekem nagyon tetszik az idei MyCareer mód struktúrája, enyhén debil humora és rengeteg mellékküldetést kínáló városa. Egyedül a város különböző pontjai közötti hatalmas távolságok árnyékolják be az élményt, amiket egyedül a 40-es szinten megnyitható gokart léte indokol. Természetesen ennek elérését jelentősen leegyszerűsíti némi extra VC beszerzése, így kutyagolás, vagy az alapfelszerelésként kapott gördeszkán gurulás közben gyakran fogjuk imába foglalni a város méretének mesterséges megnöveléséért vélhetően felelős monetizációs producer felmenőinek a neveit. A gokart megszerzésével ráadásul sietnünk kell, mivel ebben a módban is bevezetésre került a MyTeam-ből már ismert szezonok intézménye, így időről-időre új tartalmakra és tennivalókra számíthatunk, viszont a szintünk minden szezonkezdetkor nullázódik.

A kártyagyűjtögetős-csapatépítős MyTeam módban kevesebb újdonságot találunk, nem számítva persze, hogy az összes kártya lecserélődött. Az újdonságok közül talán a Draft mód a legérdekesebb, ahol véletlenszerűen kártyacsomagokból egyet-egyet választva kell összeraknunk egy ideiglenes csapatot, amivel aztán más játékosok hasonlóan véletlenszerűen draftolt alakulatai ellen mérkőzhetünk meg. Jó esély lehet ez a sikerélményre azoknak, akik úgy érzik, hogy nem elég jók saját kártyáik az online küzdelmekhez. Persze az offline módok is szinte végtelen lehetőséget kínálnak, így a multiplayer inkább csak opcionális. Újdonság még a cipő craftolás lehetősége, a Shoe Lab menüpontban egyedi sneakereket készíthetünk a slotokba helyezett, különféle bónuszokat adó kitűzőkkel. A Card Grading szolgáltatás a valós kártyagyűjtést imitálja, kiválasztott kártyáinkat némi MT pontért “lefóliáztathatjuk”, és egy véletlenszerű értékelést is kapunk a kártya “állapotáról”. Ha mázlink van és magas minőségű a lap, az jelentősen növeli értékét az aukciós házban és némi MT pont bónuszban is részesülünk használatakor. A MyTeam továbbra is az NBA 2K egyik legkiforrottabb és legaddiktívabb módja, amely 4 hetente frissülő évadjaival napi szintű kihívást tud adni akár a következő rész megjelenéséig.

Nem hiányoznak persze a hagyományos játékmódok sem. A MyNBA néven futó, csapatmenedzselős karrier mód minden eddiginél részletesebb beállításokkal és lehetőségekkel várja a sportág valósabb szimulációjának szerelmeseit. Kibővültek az edzői stáb felépítésének lehetőségei, megjelentek a two-way szerződések, visszatértek a meccs közbeni sérülések, opcionálisan választható a valóságban tavaly bevezetett play-in tournament. Emellett ismét megkapjuk a teljes WNBA mezőnyt is, ezúttal újdonságként egy női MyCareer móddal egyetemben.

Az NBA 2K22 PS5/Xbox Series változata túlzás nélkül a valaha volt legjobb NBA videojáték. A mikrotranzakciós monetizáció persze sokszor túlságosan arcbamászó, de ez az ára az egész éves támogatásnak, amit a 2K a játék mögé tesz. A hagyományos játékmódokban a monetizációs törekvésekből nem érzékelünk semmit, viszont a rendszeres, akár napi szintű roster frissítéseket ott is megkapjuk. Én úgy érzem, hogy a live service-re építő játékok korában ez egy teljesen vállalható kompromisszum.

UI: A teszt a PS5 verzió alapján készült, amely megegyezik az Xbox Series változattal. Egyéb platformokra (PS4, XBox One, Nintendo Switch, PC) egy eltérő verzió jelent meg, melyből a fent ismertetett feature-ök egy része hiányzik.

Immortal