Metroid Prime RemasteredTeszt

Csak azért gondoltam fontosnak felcsapni a történelemkönyvet, mert ahogy a Metroid Prime Remastered játszható intróját végigküzdöttem, egyszerűen arcon csapott az a frissesség, gondosság és MINŐSÉG, ami bassza meg, most 2023-ban, huszonegy évvel az eredeti megjelenése után is az érinthetetlen státuszba emeli a játékot! Egyszerűen hihetetlen, hogy eltelt a világban húsz év, és még mindig ott tartunk, hogy a Retro Studios alkotása egy évtizedekkel korábbi konzolról, fogja és felmossa veled az űrbázis padlóját. Sorolhatnám azokat az ingereket, a felismeréseket, amelyek az első fél órában érnek. Azokat az elemeket, amelyek a mai napig nem értelemszerűek sok más immerzív belső nézetes játékban sem. A látszólag szokatlan mechanizmusok olajozott együttműködését, vagy a korabeli limitációk erényekké való kovácsolásának mesteri megoldásait. De már így is túlzásba estem kicsit az ajnározással.

A rácsodálkozás folytatódott, ahogy leértem a Tallon IV bolygóra. A különböző biomok gombafonalszerű összefonódásában a szinte tökéletesen rendezett pályák fricskaként csattannak a korszellemen, vagy a randomizált roguelike játékok orrán. Én 2006 magasságában, pár éves lemaradásban pótoltam a Prime-ot. De ennyi év után is a fejemben voltak a folyosók, a kanyarok. Hogy honnan hová. Hogy innen merre. Mert a Prime a "kapcsolókeresgélés", vagy a szkriptelt folyosóhaladás helyett valami mást kér tőlünk. A terep érdekes pontjainak felismerését. Az útjelző táblák memorizálását. Hogy amikor megkapod a következő upgrade-et, akkor eszedbe jusson, hogy merre kell vissza, majd továbbmenni. Mindegy, hogy a gépesített magmamezőkön, a jeges-havas Phendrana-n vagy az ősi omladékok közé vájt Chozo romok közt jársz. A titkokkal és ötletekkel teleszórt világ legalább annyira fontos szereplő, mint Ridley, a Metroidok, vagy maga Samus.

Persze húsz év nem múlik el nyomtalanul. A mai játékosok számára sok lesz az üresjárat. Az oda-vissza császkálás, amit mostanában sok metroidvania játék a polírozás jegyében lecsupaszított, ezzel ki is herélve a méretes labirintusban való elveszettség nyomasztó hatását. A Metroid Prime nem ilyen. Kicsit régi iskolás, kicsit fafejű. De abban a világban, ahol a From Software játékai GOTY címeket zsebelnek be, ez nem lehet indok a kritikára. Pláne, hogy a Metroid Prime meditatív flow-jához hozzá tartozik a zengő-áramló űrszintetizátorok taktusaira történő barangolás. Az üresjáratnak tűnő, de valójában az elmélyüléshez szükséges kutatás, kalandozás és harc.

És akkor beszéljünk kicsit a felújításról is. A Metroid Prime Remastered nem csak egy "remaster", hanem ahogy a zenében mondják, "remix" is. Visszanyúltak az eredeti forrásokhoz a mérnökök, hogy az analóg zajt kicsit tompítsák. A dinamikát fokozzák. A szalagok új életre keljenek. A látvány tekintetében jelenleg az emulátoros PrimeHack mókákat tartották definitív Metroid Prime élménynek, ami még egy Steam Deck-en is jól muzsikált, felpimpelve minden földi jóval. Nagy sajtóorgánumok is előhúzták az emulációs megoldásokat, mint a szent megoldást. Persze, hogy elő, hiszen már mindenki várta ezt a felújítást. De felejtsd el a szürkezónát! A Metroid Prime Remastered-hez valóban hozzányúltak, és nem kevés helyen. A modellek sokkal jobban néznek ki, a pályák részletgazdagabbak, a textúrák szinte teljesen megújultak. Rengeteget tesz az élményhez, hogy új fényekkel, remek köd-por-pára effektekkel van megszórva a játék, a GC generációra jellemző steril atmoszféra sokkal súlyosabb és torokszorítóbb így. A Metroid Prime Remastered nem úgy néz ki, ahogy a Metroid Prime-ra emlékszel, hanem annál sokkal jobban.

Persze így sem lehetünk teljesen boldogok. Egy hetedik évébe lépő kézikonzolra jött ki a remaster. Hatvan frame az a hatvan frame, ez eddig oké, de dokkolva 900p a felbontás, kézi módban meg 612p! Hattizenkettő, ez nagyon kevés! A renderer jól meg is szórja anti-aliasing szűrővel az egész képet, hogy ne legyen recés az összkép, de így meg a homály ül ki a képernyőre. Szerencsére a lágy fényezés és a nyugodt, többnyire ambiens környezet szempontjából jól áll a játéknak ez a deficit is. Viszont, értitek, fáj a szívem, hogy ez a kiadás megint nem a jövőnek készült, hanem a sok szempontból igénytelen jelennek. A Nintendo egyelőre nem gondolkozik a kézikonzol ráncfelvarrásán, a mostani kiadás meg több aspektusból is a tegnap standardjával dolgozik.

És itt újfent kiütközik a Nintendo különutas megközelítése. Bár a GameCube idejében még más volt a helyzet, a céget ma már nem érdekli az ár/érték arányosságban a technológiai korszellem. A Metroid Prime Remaster még úgy is ördögien erős játék, hogy huszonéves alapjai vannak. Hogy grafikájában - bár rengeteget fejlődött -, még így is vannak hiányosságai. De így is érdemes elővenni. Minél több új játékosnak megismerni a Prime-ot, vagy a Metroid univerzumot. Mert a Switch bázisa más, mint anno a GameCube bázisa volt. (A ritkaságszámba menő, Wii-re megjelent trilógiáról most inkább ne beszéljünk.) Hátha emiatt érzel majd rá a Nintendo-zsenialitásra. Hátha egy mostani siker lódít akkorát a franchise-on, hogy emberek milliói zsizsegjenek Samus Aran karaktere körül. És hogy a készülődő Metroid Prime 4-gyel és annak esetleges folytatásai kapcsán a Metroid név ismét a legnagyobbak közé kerüljön. Épp ideje lesz már a zsiványokat meg a lelkesszerűeket (eh) egy kicsit félreállítani. Itt az ideje Samus igazi visszatérésének!

PLATFORM Switch
KIADÓ Nintendo FEJLESZTŐ Retro Studios (és még sokan mások)
MEGJELENÉS 2023. február 8. ÁR 40 EUR