Nemrég egy virtuális preview esemény keretein belül lehetőségünk nyílt a hazai Primal Game Studio egy hónap múlva megjelenő single player játékáról, a Mandragora: Whispers of the Witch Tree-ről egy átfogó képet kapni. A bemutatót követően a Community Manager és a fejlesztőcsapat két tagja is rendelkezésre állt egy sor olykor nagyon specifikus kérdés megválaszolásában, a benyomásaimat pedig úgy tudnám röviden összefoglalni, hogy gyere rám, Mandragora!

A sikeres Kickstarter kampány eredményeként hamarosan elkészülő Mandragora nemrég megkapta a történet egy központi elemére utaló Whispers of the Witch Tree alcímet is, a munkálatait beindító alapötlet pedig a fejlesztőcsapat két oszlopos tagjának egy 2016-os írországi utazása során szökött szárba. Az elképesztően stílusos dark fantasy Mandragora egy 2.5 D-s, oldalnézetes akció-szerepjáték soulslike és metroidvania elemekkel, és egy több lehetséges befejezést tartogató, szerteágazó történettel. A nagy fokú szabadság kiterjed a világ nemlineáris felfedezésére, valamint az inkvizítor karakterünk testreszabására is. A hat választható karakterosztály lehetővé teszi a hozzájuk tartozó tetemes méretű képességfák szabadon variálását és egy hibrid karakter létrehozását függetlenül attól, hogy harcosként, varázslóként, vagy az ezek átmenetének számító például nightshade-ként kezdtük-e pályafutásunkat. További jó hír, hogy ha a képességpontok elosztásával nem vagyunk elégedettek, van lehetőség respec-re, illetve rendes szerepjátékhoz illően egy sor fegyverrel és felszereléssel is finomíthatjuk teljesítményünket, illetve valamelyest karakterünk nemét és külsejét is testreszabhatjuk.

A Mandragora könyörtelen fantasy világát, Faelduumot áthatja az ír folklór, emellett pedig a középkor művészeti irányzatai, különösen a gótika jegyeit viseli magán. Egy titokzatos erő, az Entropy megjelenése és terjedése a lovecrafti horror novellákból ismerős módon felhasítja a valóság szövetét, amely borzalmasnál borzalmasabb szörnyek világba áramlását eredményezi. A rémálommá vált mindennapok a legtöbb rettegésben élő ember figyelmét a védelmet ígérő, manipulatív vezetők felé fordítja, amilyen például a főhősünknek parancsoló inkvizíció főpapja is. Ez az untig ismert „terjed a romlás, jönnek a szörnyek” felütés azonban ne tévesszen meg senkit, a történet megírásában a Vampire: The Masquerade – Bloodlines vezető írója, Brian Mitsoda is közreműködött, és az előzetes alapján jóval hangsúlyosabb és összetettebb lesz, mint azt eleinte gondolhattuk. Küldetésünk során az első Dark Souls-éhoz hasonlóan félig nyílt, keresztbe-kasul bejárható világ is sok olyan titkot rejt, amelyet csak a megfelelő képesség birtokában egy-egy korábbi helyszínre később visszatérve, vagy egy mellékküldetést felgöngyölítve fedezhetünk fel.

Számomra a legdöbbenetesebb új információ az alsó hangon 50 órás végigjátszási idő ténye volt, pláne hogy a Mandragora erőteljesen támogatja az újrajátszást, és hogy ebben még nincs benne a nyakig merülés a lore-ban a sok-sok opcionális mellékvágánnyal és bossharccal. Bevallom, én egy 15-20 órás kalandra számítottam és fel sem merült bennem, hogy egy ennyire robusztus RPG-n dolgozik a csapat, amely a mély és összetett szerepjátékos mechanikákon, valamint a döntéseink szerint alakuló történet mellé még a soulslike címek nagy precizitást igénylő kemény harcait is behozza – testreszabható nehézséggel! Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy aki szereti a jól megírt szerepjátékokat, de herótja van a hardcore nehézségtől, az sem kell, hogy kimaradjon a jóból, hiszen a képességeihez/türelméhez mérten beállíthatja, mekkorát sebezzenek az ellenfelek és mennyi HP-juk legyen, vagy hogy az ő támadásai mennyi staminát fogyasszanak. Ez a különleges műfaji egyveleg számomra csak még jobban hangzik attól, hogy teljes szinkront kapott és a zenéje is fantasztikus, illetve ha már hazai fejlesztésű, magyar nyelven is végigjátszható (de csak felirattal, semmi halottizék).

Ami egyébként azonnal megfogott a Mandragorában, az az elképesztően hangulatos helyszíneket felvonultató, festményszerű fantasztikus látvány mellett az animációk kidolgozottsága, legyen szó főhősünkről, vagy a sokféle bestia mozdulatairól. Ami a fentebbieken túl számomra borzasztó izgalmasan hangzik, az a Witch Lantern játékmechanika, amely lehetővé teszi az Entropy veszélyes világába belépést, és ez nyilván nem csak nekem juttatja eszembe a Soul Reaver sorozatot, vagy akár a 2023-as Lords of the Fallent. Aki nem éri be hangzatos ígéretekkel, hanem maga győződne meg az állítások mögötti igazságról, annak szerencséje van: a mai mércével igen baráti árú játékot előre megvéve immár elérhető a csaknem 10 óra hosszú preview build. Ez a méretes előkóstoló alaposan kitesztelt és a rengeteg korábbi visszajelzés alapján egy még sokkal csiszoltabb és minden szempontból átgondolt játék benyomását kelti, mint az első ízelítő, amely során főleg az irányítás néhol még kicsit nehézkesnek hatott. A megfontoltabbak számára a megjelenés előttre ígértek még egy demót, de engem már nem kell meggyőzniük, és számomra külön öröm, hogy az öregecske PC-men is remekül fut (köszi, Unreal 4 motor!).

Tudnék még áradozni, de akinek egy kicsit is felkeltette az érdeklődését az egészen csodálatosnak ígérkező Mandragora: Whispers of the Witch Tree előzetese, egyrészt rengeteg további információt talál a közösségi felületein, másrészt figyelje a demót és a közelgő megjelenést. Bár szeretem a FromSoftware játékok titokzatosságát, izgatottan várom a magyar soulslike játékot, amely legalább ugyanannyira szerepjáték is, és amelynek a történetét sem tárgyleírásokból, Reddit threadekből és Youtube elemző videókból kell megsejtenem. Már csak egy hónap!