Last Train Home – A vágány mellett kérjük, vigyázzanak!Teszt

Az RTS-ek nem is olyan régen még a játékipar egyik megkerülhetetlen zsánerének számítottak, mostanra azonban már méltatlan módon a háttérbe szorultak, legalábbis ami az AAA kategóriát illeti. Viszont független vagy kisebb költségvetésű vonalon szerencsére a mai napig akad néhány remek cím, aminek a segítségével minden önjelölt generális elmerülhet a valós idejű ütközetek elmét próbáló világában, és ezen alkotások közé tartozik a nemrég debütált Last Train Home is. Az Ashborne Games és a THQ Nordic összefogásából megszületett RTS a taktikus harcokat erőforrásmenedzsmenttel és realisztikus hangulattal keveri, az eredmény pedig egy olyan mix, amire mindenképp megéri jegyet váltani.

A Last Train Home-nak már a témaválasztása is kimondottan érdekes, ez az RTS ugyanis annak a Csehszlovák Légiónak a történetét meséli el, ami az Első Világháború során Oroszországban harcolt a Központi Hatalmak ellen, egészen a breszt-litovszki béke 1918-as aláírásáig. Az eredeti tervek szerint a csehszlovákoknak ezek után Vlagyivosztokon keresztül Franciaországba kellett volna utazniuk, hogy itt folytathassák a küzdelmet, azonban az evakuálásukat nagyban megnehezítette az orosz polgárháború elmérgesedése, melynek „hála” a Légió emberei a bolsevikok és a cárhoz hű erők között rekedtek, és végül csak 1920-ban térhettek vissza nemrég megalapított hazájukba.

Az Ashborne Games alkotásában pedig pont ezeket a katonákat terelgethetjük egy páncélvonat segítségével a Volgától kezdve Szibérián át egészen Vlagyivosztokig, miközben próbálunk elég ellátmányt, lőszert és tüzelőanyagot felhalmozni ahhoz, hogy túl is éljük ezt a nem mindennapi utat. A való életben a Csehszlovák Légió egy jól szervezett és ütőképes hadseregnek bizonyult, mely komoly területeket tudott az ellenőrzése alá vonni a transzszibériai vasútvonal mentén, a játékban azonban természetesen sokkal korlátozottabb erőforrásokkal kell boldogulnunk. A fejlesztők itt enyhén szólva sem fogják a kezünket, így a kampány során minden hibánknak meglesznek a következményei.

Talán már a fenti sorokból is érződik, hogy a Last Train Home azon komorabb, realisztikusabb címek sorát erősíti, melyek kendőzetlenül tárják elénk az emberi természet legsötétebb bugyrait is, az Ashborne Games csapata pedig tényleg nem riadt vissza a történelem brutálisabb oldalától sem, így az egész programot áthatja egy nagyon borús, nagyon húsbavágó hangulat.

Az autentikusság ráadásul nem a Last Train Home egyetlen erőssége, avagy a játékmenetre magára sem lehet sok panaszunk. A kampány során kétfajta szakasz váltogatja egymást. Az RTS szegmensekben párfős osztagokat irányítva vehetjük fel a harcot a többszörös túlerő ellen, míg a menedzsment részekben a fentebb már említett páncélvonatot kell mozgásban tartanunk, miközben figyelünk az embereink egészségügyi ellátása, a felszerelésünk fejlesztésére, az egyes vasúti kocsik bővítésére és a morál elfogadható szinten tartására is.

Alapjaiban elmondható, hogy ez utóbbi mechanikák képviselik a Last Train Home mélyebb részét, ígx a páncélvonaton eltöltött időnk során rengeteg opcióból választhatunk. Például újabb vagonokat csatlakoztathatunk a szerelvényhez, kutatásokat végezhetünk, és különféle feladatokra is beoszthatjuk a bakáinkat, hogy ne csak tétlenül lézengjenek két bevetés között. Elsőre úgy tűnhet, hogy a rengeteg lehetőség könnyen maga alá temeti az embert, de ne aggódjunk, egy idő után azért bele lehet rázódni a vonatozásba. Plusz a fejlesztők szerencsére a nehézség részletes beállítására is lehetőséget biztosítanak, aminek hála a menedzsment szakaszokat akár trivializálhatjuk is, amennyiben a játék RTS oldala jobban érdekel minket, mint a lázadás elkerüléséhez pont elegendő nagyságú fejadagok precíz meghatározása.

Ha pedig már szóba kerültek a valós időben zajló küldetések, pár szó erejéig térjünk ki azokra is! Maga a kampány egy áttekintő térképen zajlik, ahol madártávlatból láthatjuk az orosz tájat, amikor pedig elérünk ezen a térképen egy-egy fontosabb pontot, akkor kerülnek előtérbe a stratégiai összecsapások. Ezek során a vonaton utazó embereinkből kell kiválogatnunk egy osztagot, azonban egyáltalán nem mindegy, hogy kiket viszünk magunkkal, a Légió tagjai ugyanis nem arctalan bakák. Mindegyikük saját névvel, specializációval, felszereléssel és tulajdonságokkal rendelkezik, ezeknek a kiaknázása pedig az RTS szakaszok alapját jelenti.

Maguk a csaták egyébként talán a Company of Heroes küldetéseire hasonlítanak leginkább, csak kisebb osztagokkal és könyörtelenebb mechanikákkal. Alapvetően itt is egy maroknyi katonát irányíthatunk felülnézetből, komoly kiterjedésű pályákon, a legjobb barátaink pedig most is a fedezékek lesznek, talán hangsúlyosabban is, mint a Relic Entertainment alkotásaiban. Ha csak vakon megyünk előre, akkor akármelyik géppuskás bolsevik lekaszálhatja az egész csapatunkat, ellenben okos helyezkedéssel akár a többszörös túlerővel szemben is meg tudjuk állni a helyünket.

A fedezékek mellett szintén fontos szerep jut embereink képességeinek és felszerelésének. A bakáink a kampány során folyamatosan kapják a tapasztalati pontokat, emellett az egyes pályákon szétszórva különféle fegyvereket és egyéb hasznos tárgyakat is találhatunk, melyeket begyűjtve szintén növelhetjük az ütőképességünket. Az összecsapások elsőre roppant összetettnek tűnhetnek, de a Last Train Home-ban szerencsére egyetlen gombnyomással megállítható az akció, így akármikor lehetőségünk van kicsit kifújni magunkat és jobban áttekinteni a csatateret, mielőtt meghozzuk a következő döntésünket.

Ezt a funkciót pedig érdemes is használni, az Ashborne Games alkotásai ugyanis kimondottan nehéz lett, némi öniróniával akár azt is mondhatnánk rá, hogy ez az első világháborús menedzsment/RTS hibridek Dark Souls-a. Ennek megfelelően az embereink élete enyhén szólva véges, ráadásul ha bevetés közben túl is élnek egy-két puskalövést, a vonaton még simán elvérezhetnek, ha nem tudjuk időben ellátni őket. Épp ezért a kampány az elejétől a végéig kihívásokban gazdag élményt nyújt, bár azt fontos leszögezni, hogy sosem érezni azt, hogy direktbe, tisztességtelen módon szívatnának minket a fejlesztők, itt minden katonánk halála egy az egyben a mi lelkünkön szárad majd.

A Last Train Home története, hangulata és játékmenete tehát abszolút rendben van, a technikai részletei azonban sajnos már érezhetően gyengébbre sikeredtek. Az Ashborne Games alkotása ugyan szépen néz ki és jól is optimalizált, de cserébe került bele néhány igencsak komoly bug. A tesztelés során például többször is belefutottunk abba, hogy különféle felszerelési tárgyaink eltűntek, mikor visszatöltöttünk egy-egy mentett állást, a steames véleményeket olvasva pedig nem csak velünk fordult elő ilyesmi. A végigjátszást ez nem feltétlen lehetetleníti el, de mindenképp bosszantó a jelenség, főleg annak a fényében, hogy a kicentizett erőforrások menedzselése milyen fontos részét képezi a játékmenetnek.

De mindent összevetve a Last Train Home még az idegesítő bugjai mellett is egy valódi indie gyöngyszemnek mondható, mely egy napjainkban igencsak elhanyagolt zsánerbe lehel új életet, miközben bemutatja a történelem egy elfeledett, de a maga módján roppant érdekes szeletét is. A játékot a nehézsége miatt elsősorban a rutinosabb stratégáknak lehet ajánlani, de bárki más is nyugodtan tehet vele egy próbát, ha nem fél a kihívásoktól, mert ezután az élmény után még a MÁV szolgáltatásait is nagyobb örömmel veszi igénybe az ember…

PLATFORM PC
KIADÓ THQ Nordic FEJLESZTŐ Ashborne Games
MEGJELENÉS 2023. november 28. ÁR 40 EUR