Kingdom Come: Deliverance 2 - öt dolog amit az első harminc órából megtudtunkPróbakör

Az első rész élvezetének egyik legnagyobb akadálya saját maga volt - egész pontosan a könyörületet nem ismerő, archaikus és körülményes mentési rendszer, amely sem a quick save / quickload, sem a hagyományos, bárhol elérhető manuális mentés intézményét nem ismerte. A Kingdom Come 2 ezen drasztikusan nem változtat, inkább finomhangolja az egészet: a kötetlen, bárhol használható mentéshez most is pálinka megléte szükséges, amit meg lehet venni egy árustól, vagy az alapanyagok beszerzését követően saját magunk is megfőzhetünk. Ebből már a kezdéskor is kap Henry egy kisebb adagot, ha pedig egy általa birtokolt, vagy általa használható ágyon tér nyugovóra, az addigi teljesítmény mentésre kerül. A nagyobb változást az automata mentések mennyisége hozza, a Kingdom Come 2 ugyanis a küldetések szinte minden fontosabb pontján - azok elvállalásakor, egy mérföldkő elérésekor - ment, ezeket pedig külön slotokban tárolja, így baj esetén sokkal kisebb időveszteséggel lehet újrapróbálkozni mint eddig. Ugyanakkor ehhez tempós előrehaladás is kell, ha ugyanis órák telnek el egy-egy ilyen pont között - mondjuk az organikus felfedezés során - akkor egy a semmiből előbukkanó bandita, egy félresikerült tolvajlás, vagy egy farkashorda továbbra is hatalmas bosszúságot tud okozni.

A játékidő egy tetemes részét továbbra is a harcok teszik ki, és ez a Kingdom Come élvezetének másik nagy mumusa volt. Henry egyáltalán nem szuperhős, már akár egy ellenfél - legyen az ember vagy állat - is halálos veszélyt jelent számára, egy kisebb tömeg pedig szinte borítékolja a halált. Ez a második részben sincs másként, most is többször meg kell gondolni, mikor, hol és milyen felszereléssel bonyolódik az ember összecsapásba, de annak menete jóval emészthetőbb. Például fegyverforgatásnál már csak négy irányt kell figyelembe venni öt helyett, a védekezés, a riposzt kivitelezése pedig lényegesen egyszerűbb, és csak némi odafigyelést, na meg egy kis ritmusérzéket igényel. Ennek keze alá szolgál a drasztikusan kibővített fegyverrepertoár is, egyedi és látványos animációkkal, saját tanulási görbével és fejlesztési fával, így egészen biztosan mindenki meg fogja találni a számára legjobban fekvő, legjobban forgatható eszközöket.

Henry tárolókapacitása továbbra is véges, és ugyan a megszerzett dolgok egy jelentős része átruházható az idővel megszerezhető ló inventoryjába, vagy a birtokolt ágy lábánál levő ládába, nem lehet a világon mindent magunkkal cipelni - és nem is érdemes. Ugyanakkor most már nem kell folyamatosan cserélgetni az éppen viselt ruhadarabokat és egyéb kiegészítőket sem, köszönhetően a slotoknak. Ezek használatával különböző helyzetekre lehet előre felkészülni és azok között egy gombnyomással váltani - így például a településeken kívül érdemes páncélban, alaposan felfegyverkezve várni a kihívásokat. A faluban, főleg egy nem éppen legális cselekedet elkövetése előtt pedig át lehet váltani a kevésbé zajos, a lopakodást támogató arzenálra. Egy-egy tárgy (legyen az fegyver vagy ruhadarab) több szetthez is tartozhat, ezeket pedig szinte bárhol és bármikor át lehet szervezni.

Hiába telt el lassan három évtized a Deus Ex megjelenése óta, az egyre költségesebb játékfejlesztés, a hatalmas erőforrásigények miatt továbbra sem sztenderd még egy szerepjátékban sem, hogy szinte minden küldetés többféleképpen is megoldható, de a Kingdom Come Delivarance már elődjével is tisztelte ezt a hagyományt, a folytatás pedig a négyzetre emeli azt. Szinte még a legkisebb mellékküldetések is többféleképpen érhetik el a végkifejletet, és ez nem csak teljes bukást vagy sikert jelent, de akár azt is, hogy kinek jut aktív szerep az adott misszióban. Az első régióban például Henry egy cigánytábor vezetőjének családi perpatvarába keveredik bele, ahol egy a családtól elszökött lányt és annak temperamentumos apját kell vagy közelebb hozni, vagy valamelyiküknek úgy segíteni, hogy érvényesüljön az akaratuk. Ennek egyik ága az lehet, hogy Henry egy kockajáték során próbál megszerezni egy tárgyat az apától - ha sikerül, akkor el lehet boronálni az összetűzést, ha nem, akkor sincs minden veszve: a lány ugyan nem tér vissza, de az anyja ugrik be az apa helyett, és segíti távozását. Ez csak egyetlen mellékküldetés egyetlen kisebb zónában - több tucat ilyen és ehhez hasonló misszió vár, ugyanilyen többszálú felépítéssel!

Habár a Kindom Come: Deliverance a legkevésbé sem volt rövid, vagy tartalomban hiányt szenvedő, a második rész brutálisan rálicitál: kezdésnek nem egy, hanem két hatalmas, szabadon bejárható területtel rendelkezik, ahol települések tucatjai, NPC-k százai várnak, ehhez mérhető mennyiségű küldetéssel, de ezek között organikus vagy véletlenszerűen felbukkanó tevékenységek tömkelege vár. A vadászat, a növénygyűjtés, a kovácsolás csak egy kis szelete azoknak, amik a nevesített missziókon túl nyelnek el újabb és újabb órákat, így a legkevésbé sem eltúlzott minimum 100 órával számolni egy normál, felfedezésben bővelkedő végigjátszás esetén, a kimaxolás ennek viszont akár a duplája is lehet.