Imádom a hangszereket, de annyira nem rajongok a stúdiózás köré felhúzott hardveres és szoftveres mizériáért. No, nem arról van szó, hogy nem kütyüzök szívesen, hanem sokkal inkább azzal a hájppal és túltolt marketinggel van a bajom, ami ezt a világot is ellepte. A Genesistől egy újabb hardver érkezett, ami mind pécés felhasználóként, mind pedig zenészként használható, ráadásul sok fakszni nincs is a Radium 600 mikrofon körül. A Radium 600 nem akar forradalmat csinálni, de amit promó anyagaiban felvállal, azt simán hozza is.
Egy tisztességes kinézetű kondenzátor-mikrofonról van szó, amely 2.0-ás USB-vel, és kicsit benga, régivágású Type-B felülettel csatlakozik. Az USB a zenészek egy részét elriaszthatja, de ugye itt a kezdő vonalra lövünk, az ember bedugja a gépbe a kábelt, és nincs macera előfokkal, meg XLR-képes, esetleg fantomtápot is kiadó hangkártyával. A mikrofon csatlakoztatás után már működik és kész. A 48 kHz-es, rögzítéshez használható maximális mintavételi freki (amit a hivatalos weboldal hibásan 48 Hz-nek tüntet fel), korrekt, első körben alacsonynak is tűnhet az érték. De érdemes megnézni a frekvenciaválaszt is ami 30 és 18.000 Hz közé lett belőve. Persze a 48 kHz-es rögzítés standard formátum, és az is igaz, hogy a 30-18.000-es spektrum mellé felesleges lett volna nagyobb mintavétellel vagánykodni.
A mikrofon elején a kis logo is mutatja - a kapszula kardioid, azaz vese-szív karakterisztikával rendelkezik. Magyarul a Radium 600-at szemből kell támadni, a mikrofon nem alkalmas körasztalos podcast felvételre, vagy gitárral körbeülős "kumbájjá" zenélésre. Ez egy perszonális darab, amit az ember az asztalon maga elé pakol, és szemből igyekszik beleduruzsolni. Ehhez pedig van segítség a tervezők részéről - ugyanis a mikrofon állványa és extra felszereltsége meglepően jó. Egy masszív, közel egy kilós talpat kapunk, aminek a tőkesúlya ellenpontozza a 400 g feletti mikrofontömeget. A vaskos talpazat ráadásul kis filcszerű gyűrűt kapott, amivel az asztalon keletkező akusztikus zajokat tompíthatjuk, így azok kevésbé csatolódnak fel az erre érzékeny kapszulába. A mikrofon oldalán gain és hangerő állítható, valamint kis jackkel csatlakoztathatjuk hozzá a fejhallgatónkat. A mute gomb azonnali némítást tesz lehetővé, a potik lötyögős mivolta az olcsóbb hang- hardverekre jellemző megoldásként hirdeti a Radium 600 lakossági pozícióját.
Ezzel szemben a Radium 600 brutális táskával érkezik, ami a szállítást és tárolást is nagyban megkönnyíti. A tok inkább szép, mint mondjuk klasszikus zenekari pakolást tűrő profi szerkezet. De nem is ezért van. A mikrofont saját táskájában így könnyedén vihetjük A pontból B-be, valószínű az se fáj majd a Radiumnak, ha a villamoson hozzákoccantjuk az éppen záródó ajtóhoz. Ettől többet azonban nem szabad várni a doboztól - konkrétan egy szegecs ki is esett a pántból az első kicsomagolás után. Van egy pop-filter is a doboz alsó rekeszében, ami arra jó, hogy a pöffögős-pöccögős hangjainkat letompítsa. Egy ekkora kondimikrofon-kapszula mellé ez a fortély el is kél, de a saját rácsozat, valamint a plusz felpakolható, szél- és susogásbiztos szivacsborítás mellett nem éreztem szükségét a popszűrő felhelyezésének. Énekléshez persze jól fog jönni a popfilter, ahol általában jóval dinamikusabb dolgok hagyják el a szánkat, mint mondjuk egy podcast során. Amúgy a képeken fura helyre van felrakva ez a kellék. Nem mértem ki profi eszközökkel a mikrofon térbeli karakterét, de azért ez nem egy Shure SM7B, ami dinamikus kapszulával pont a készülék hossztengelyére néz. Ez a mikrofon főleg álló formában, szemből várja a hangokat, így fogja át leginkább a vállalt frekvenciatartományát...
És hogy milyen volt használni a Radium 600-at? A hangja száz százalékos minőséget hoz podcastben, minimális utómunka-igénnyel. A saját zajszintje ilyen körülmények között szinte nem is létezik, ezt ReaFIR pluginnal, és annak automatikus zajkarakter-építő funkciójával gyorsan meg is lehetett mérni. Persze a kondimikrofon jellegéből fakadóan mondjuk a laptop vagy az asztali PC szuszogását is fel tudja venni, ha az épp rákapcsol valahol a környéken. De ezért is jó, a már említett előre irányított vesekarakterisztika. A beszéd-használat mellett mellett a mikrofon simán jó lehet kezdő énekelgetésre - viszont stúdiómunkához maximum csak nagyon kezdőknek, vagy demózó zenészeknek ajánlanám. Egyszerűen nem elég szofisztikált a felvett hang ahhoz, hogy egy profi mixben is jól szólaljon meg az ének. Streaming-zenészeknek viszont megint csak jó választás lehet ár-érték aránya miatt.
Azt szeretem legjobban amúgy a Radium 600-ban, hogy személyi használatra egy stramm, sallangmentes, és árának megfelelő minőséget képviselő hardver. Nincs benne többirányú hókusz pókusz, RGB, sem különösen nagyfelbontású DSP chip, vagy brutális analóg-digitál átalakító. Kb. 100 Eurónyi áráért kapunk egy sokoldalú kondimikrofont, amit hozhatunk-vihetünk magunkkal, ha mobil podcast-irodát tartunk fenn, vagy munkahelyen is elő-elő kell venni meetingeléshez. Nekem társam volt egy podcast, sok egyetemi táv-előadás, egy doktori védés, és számolatlan értekezlet során az elmúlt hónapban. És annyira hozzám is nőtt az elegáns piros fényével, hogy azt hiszem marad még az asztalomon egy jó darabig...