F.I.S.T.: Forged in Shadow TorchTeszt

2021 jól bánik a metroidvania kedvelőkkel, a kiváló klasszikusok visszatérése és a pixelkalandok kedvelőinek kiszolgálása mellett nem egy új versenyző is megpróbál a játékosok kegyeiért csatázni. Ezek közé tartozik a kínából érkező F.I.S.T. Forged in Shadow Torch is, melynek címénél valószínűleg csak a világa furább, melyet antropomorf állatok népesítenek be, azonban a különleges felszín alatt egy kifejezetten tradicionális játékmenet bújik meg. Meg néhány váratlan nehézségi tüske is, de erről később.

Érdekes módon, bár a többek közt erdei és háztáji állatokkal benépesített világ egyfajta könnyed témát sejtet, a F.I.S.T. kifejezetten komolyan veszi magát, a főhős Rayton tipikusan olyan ürgének, bocsánat, nyúlnak tűnik, aki inkább egy Clint Eastwood filmből inspirálódott és nem egy Disney meséből. A megkeseredett háborús hős, aki eltávolodott egykori szakaszától és mára csak békében szeretne élni, de persze amikor a szükség úgy hozza, akkor kénytelen szembeszállni a várost, Torch City-t rettegésben tartó Acélkutyákkal. Ehhez pedig legfontosabb eszköze a méretes mechája egyetlen most is működő alkatrésze, annak masszív ökle – igen, ennyire egyszerű a cím magyarázata.

A mechakar viszont magával hozza azt is, hogy a F.I.S.T. szinte kizárólag közelharcokra épít, méghozzá igencsak ügyesen. Rayton fajtájához illően agilis, annyira, hogy a parry képesség például az egyik legutolsó megszerezhető lesz, helyette inkább kitérésekkel, dodge használatával és komoly kombók, valamint speciális képességek kombinálásával nyerhetünk a kifejezetten gyakori csatákban. Fegyvertárunk nem is fog extrém nagyra nőni, az alap vasököl mellett mindössze két főbb fegyvert szerezhetünk meg, ezekhez viszont a stílus átlagához mérten kifejezetten méretes képességfákat kapunk, melyek végén gyorsabb és erősebb közelharci támadások egész garmadáját szórhatjuk ellenfeleinkre.

Akik nem kifejezetten fogják vissza magukat és igazából ez a F.I.S.T. egyik komoly negatívuma, vagy legalábbis ez volt a megjelenés környékén. A játék ugyanis egy ponton túl nem fogta vissza magát és szinte percek alatt ugrott olyan szintre a nehézség, hogy az addig egész jól haladó játékos csak pislogott a hirtelen kifejezetten okossá, szívóssá vált ellenfeleken, illetve a gyors egymásutánban következő főellenfél csatákon. A múlt idő nem véletlen, a fejlesztők is felismerték, hogy egy kicsit el lett mérve a nehézség, így az egyik első patch sűrűbb mentési pontokat, illetve egy új, könnyebb nehézségi szintet hozott. Ami... látványosan könnyű, de olyan szinten, hogy a legkomolyabb főellenfeleket is szinte csukott szemmel tudjuk megfektetni. Szóval az egészséges középutat nem sikerült eltalálni, viszont legalább a két fokozat között viszonylag egyszerűen, a legutóbbi mentett állás visszatöltésével tudunk váltogatni, így lényegében megoldható, hogy maradjon a játékban kihívás, viszont feleslegesen ne akadjunk meg egyes pontokon.

Nyilván nem beszélhetnénk metroidvania játékról a méretes térkép, az összeszedhető képességek és az utánuk megnyíló új útvonalak nélkül, ebben pedig a F.I.S.T. nem fogja magát. Torch City és könyéke nem csak lenyűgözően látványos, de komoly méretekkel próbál lenyűgözni, nem ritkán volt olyan, hogy egy eldugott szellőzőből olyan méretű pályarészek nyíltak, melyeket több tíz percig tartott bejárni. A változatosságra se lehet panasz, a hatalmas „dieselpunk” metropolisz a hangulatos óvárostól kezdve ipari épületeken és kamerákkal teleszórt börtönökön keresztül kiterjedt csatornarendszerekig és mélyvízi katonai bázisokig közel egy tucat fajta helyszínt tartalmaz, de misztikus katakombákba, titkos bányákba és csendes hegyi falvakba is eljutunk majd. Mindez pedig, ahogy említettem, lenyűgöző látványban tárul elénk, a kínai fejlesztők nagyon ügyesen használták ki az Unreal motort és szinte nincs olyan pillanat, amikor ne állhatnánk meg a látványban gyönyörködni. Sajnos cserébe néha szenved a játék a textúrák kései betöltésétől, de ez leginkább a nagyobb helyszínegységes határán fordul elő és még bőven a túlélhető kategória.

Képességek terén pedig nagyjából a stílus megszokott tárházát kapjuk, természetesen úgy egy órával a játék indulása után az olyan alapvetések, mint a dupla ugrás és a falról elrugaszkodás már kisujjból mennek majd, de előkerül a már-már szokásosnak mondható grappling hook is a végére. Szerencsére az irányítás rendkívül kézreálló és pontos, aminek nagy használt is vesszük, mivel egyrészt úgy nagyjából a játék felétől a különböző pályarészeken is egyre több lesz az életünkre veszélyes akadály, a fővonaltól távolabbi, jellemzően valami finomabb összegyűjthető tárgyat tartalmazó útvonalak pedig kifejezetten az ügyességünket teszik próbára.

Igazából az egyetlen negatívum, amit a F.I.S.T.-tel szemben fel tudnék hozni az az, hogy bár szorgalmasan felmondja a metroid-leckét, látszólag egyetlen ponton se próbál meg annál valamivel többet, a szokásostól eltérőt nyújtani. De igazából miért is várnánk el minden játéktól, hogy megreformálja a műfajt? Úgy hiszem, hogy néha elég örülni annak, hogy amit kézhez kapunk az átgondolt, gondosan összerakott, tartalmas és kézreálló, a F.I.S.T. pedig ilyen, nem fog mérföldkőként megmaradni az emlékezetünkben, de a stílus kedvelőinek piszok kellemes 15-20 órát nyújt. Ez nekem bőven elég ahhoz, hogy bátran ajánlani merjem.