Koji Kondo 60!Életmű

Koji Kondo 1961. augusztus 13-án született Nagojában. Öt éves kora óta tanult zenét, Gimnáziumi éveiben nagyon bírta a Deep Purple-t (Made in Japan a kedvence albuma), de megszerette a jazz-t is, aminek hatása alól a mai napig nem tudott és szerencsére nem is akart kibújni. Középiskolás éveiben kapta a szüleitől az első szintetizátorát is, egy Yamaha CS-30-ast. Kollégiumi évei alatt gyakran járt a közeli kávézóba, ahol ki volt rakva néhány arcade masina. Rögtön szerzet is magának két kedvencet a Space Invaders és a Donkey Kong 3 személyében. Kondót az első pillanatban nem is a gameplay, hanem a zene fogta meg ezekben a játékokban. Korábban vásárolt egy számítógépet, és Basic-ben programozott zenéket. Az egész folyamatban a kísérletezés érdekelte, ez vezette a videojátékok felé is.

Kondot tehát az egyetem után felvették a Nintendohoz, ez volt az első és ezidáig az egyetlen munkahelye. Mondhatjuk, hogy az élete a Nintendo. Elsőnek a Punch-Out arcade verzióján dolgozott. Az első saját NES-es projektje a Devil World volt, de dolgozott golfos és foci játékon is. Ezután kapta meg élete legnagyobb kihívását: alkosson zenét a Nintendo és Shigeru Miyamoto legújabb platformjátékához, a Super Mario Bros.-hoz.

Kondo úgy állt hozzá a feladathoz, hogy olyan zenét kell csinálnia, amit addig soha. Célja, hogy az egyszeri hallgató nev vegye észre, hogy videojáték zenét hall. Elsőnek a víz alatti pálya zenéjével lett kész, egyszerűen elképzelve, milyen is lenne a zene a víz alatt. A többi pálya zenéjét, köztük a főtémáét azonban újra és újra átírta. Talán itt érhető tetten Kondo zsenialitása, amivel megváltoztatta videojátéktörténelemet. Nem csupán zenét akart írni, ami pályák alatt szólt, hanem zenét, ami aktív része a játékmenetnek és a játékélménynek.

Kondo tehát megírta a zenét, betette a játékba és élőben próbálta ki, hogy mennyire működik az alkotás. Ez nem volt egyszerű, mert a Nintendonál ebben az időben úgy dolgoztak, hogy a végleges játék még nem volt kész, tehát miközben Kondo dolgozott a zenéken, a csapat többi része még javában írta a játékot. A módszer előnye az volt, hogy a két csapat hathatott is egymásra. Mindez azt is jelentette, hogy Kondo folyamatosan egyeztetett Miyamotoval. A Mario megalkotása közben a legfontosabb kihívás az irányítás és a zene összhangjának megteremtése jelentette. Természetesen Kondo sok inspirációt merített elsősorban latin és jazz alkotóktól. Mindenekelőtt Sadao Watanabe és egy japán csapat, a T-Square-t kell megemlíteni. Utóbbi hatása egészen nyilvánvaló, ha meghallgatjuk a Sister Marian című számot. De a jazz hatást is érezni, hallgassátok csak meg a Friendship Let’s not talk about it című számát. A Mario tehát egy csapásra siker lett, a következő projektben azonban egészen más megközelítést kellett alkalmaznia.

A Nintendo a Mario sikere után egy egészen újszerű és addig soha nem látott játék zene kidolgozását bízta Kondora. Ez volt az 1986-ban megjelent The Legend of Zelda. Koji Kondo számára a legfontosabb célja az volt, hogy a zenében a játék atmoszféráját fogja meg, benne a környezettel és a helyszínekkel. Ahogy egyszer Kondo elárulta, ha a Mario pop, akkor a Zelda klasszikus zene lett, ami megengedte, hogy Kondo a legkülönfélébb stílusokkal kísérletezzen. A főtéma körül azonban akadtak kisebb nagyobb gondok. Miyamoto ugyanis Kondóval egyetértésben először Joseph-Maurice Ravel Borelóját akarta megtenni Zelda főtémának. Kondo szépen el is készítette belőle a NES változatot, miközben a Zelda munkálatai a végéhez közeledtek. Nem sokkal megjelenés előtt azonban megnézték, hogy Ravel száma nem esik-e véletlenül szerzői jogi védelem alá. Nagyon nem aggódtak, úgy vélték Ravel régen élt, nem gondolták, hogy ez problémát okozhat. Japánban az volt akkor a törvény, hogy a szerző halála után 50 évvel válik szabad felhasználhatóvá egy zenemű. Igen ám, de Ravel 1937-ben halt meg, így még egy évet várni kellett volna a Zelda megjelenésével, ha használni akarták volna a számot. Ezt Miyamoto nem akarta megvárni, így arra kérte Kondót, hogy szerezen egy saját főtémát a Zeldának. Mivel a játék már kvázi készen volt, ezért erre egy teljes éjszakát kapott Miyamotótól. Az volt a szerencse, hogy az alapmotívum, ami a játékban is szerepelt, már készen volt, így azt kellett átalaktani és kiegészíteni. Az eredmény ismert, Miyamotonak is nagyon tetszett, véleménye szerint egy kalandra hívogató szám, ami számára leginkább a spagetti westerneket juttatta az eszébe.

Ha Kondo véletlenül a Zelda után 1986-ban felhagy a pályával, akkor is beírta volna magát a videojátéktörténelem halhatatlanjainak nagy könyvébe. Ám szerencsére ez eszébe sem jutott, és 2000-ig egészen elképesztő, hogy mennyi felejthetetlen játék felejthetetlen zenéjét köszönhetjük neki. Népszerűségét jelzi, hogy már 1991-ben a Tokióban tartott szimfonikus koncerten a Wizardy, a Dragon Quest, a Final Fantasy, a Popoulus és Romance of the Three Kingdom mellett két Mario és két Zelda szám is felcsendült, többet között Koichi Sugiyama vezényletével (https://downloads.khinsider.com/game-soundtracks/album/game-music-concert-1-1991). A videojáték zenék kinőttek a gyerekkorból.

A ’80-as években megcsinálta a Mario Bros. 2 és 3 zenéjét, majd lassan elköszönt a NES-től, amit nem mellesleg az egyik legjobb konzolnak tart, többek között azért, mert lehetőségei, az ott alkalmazott problémamegoldások a mai napig meghatározzák gondolkodását a videojáték zenék készítéséről. Következett azonban a SNES-es éra és egy egészen új szint. Az 1990-es években újra berobbant Mario, Kondónak köszönhetjük a Super Mario World OST-je, ami minden idők egyik legjobb Marios zenei anyaga lett, ma már klasszikusnak számító dallamokkal és témákkal.

A Zelda sorozathoz a harmadik résszel tért vissza SNES-en 1991-ben. A Link to the Past zenéit is ő szerezte. Annyi emlékezetes szám van benne, hogy felsorolni is nehezen tudnám. Talán a Zelda’s Lullaby-t emelném ki, amire egy találó komment egyszer azt írta, hogy annyira jó Kondo szám, hogy még visszafelé lejátszva is tökéletes – ez ugye a Ballad of Goddes a Skyward Swordból.

Ezután ismét platformjátékok következtek, gondolok itt a Yoshi’s Islandre 1995-ből, ami egy egész generáció fülében ott cseng.

1996-ban újabb generációváltás következett a Nintendo 64-gyel, ami új lehetőségeket nyitott meg. Ezt tökéletesen használta ki a Super Mario 64, az első 3D-s Mario, aminek a dallamaiért szintén Kondo felelt. A Mario 64 nem csak a 3D platformer stílusban nyitott új fejezetet, de a Mario zenék történetében is.

A 90-es éveket aztán két Zelda játékkal zárta. Előtte azonban még több számot írt a Star Fox 64-hez is. Az utolsó teljesen önálló munkája 1998-ból az Ocarina of Time, ami talán életművének koronaékköve. Az Ocarina közben Kondo nem kapott különösebb iránymutatást, tulajdonképpen azt csinált amit akart. Ennek annyira nem örült, mert mindig szerette, ha dizájnerektől iránymutatást kap. Az Ocarinánál, azonban a saját ösztöneire hallgatott. Munka közben fedezett fel egy CD-ket árusító zenei boltot, ahol bele lehetett hallgatni az albumokba. Kondo gyakran látogatta a boltot és leginkább a folk sarok jött be neki, legnagyobb hatást ezek gyakorolták rá. Az eredmény minden idők legjobb Zelda játéka, ami a zene nélkül talán nem lenne az ami.

Két évvel később a Majora’s Mask-ot 99%-ban ő csinálta, a boss zenék és a harc kivételével mindegyik Kondo szerzeménye. Nekem a Zelda munkái közül ez a kedvencem tőle, mert egyszerre hozza az Ocarina szintjét (sok dallam visszaköszön onnan), de egészen baljóslatú, sötét tónusú számokkal operál.

2000 után Koji továbbra is aktív maradt, de immár társszerzőkkel dolgozott. Egy egész csapatot épített maga köré, akik közé olyan nevek tartoznak mint Kazumi Totaka, Kenta Nagata, Hajime Wakai, Toru Minegishi, Ryo Nagamatsu, Shiho Fujii, Manaka Kataoka, Atsuko Asahi, Mahito Yokota és Satomi Terui. Az elmúlt 20 évben ezzel a csapattal dolgozott, és ezzel párhuzamosan a kompozíciótól a menedzselés felé fordult a figyelme. Tulajdonképpen supervisor pozícióból menedzseli a Nintendo legjobb játékainak (Mario sorozat, Zelda sorozat stb.) zenéit. Persze azért még így is néha alkot. A Super Mario Sunshine Delfino Plazája, Mario Galaxy Egg Planete, a Skyward Sword Legend of Skyflotja, esetleg Mario 3D Wolrd jazzes Chainlink Charge-ja, illet a Mario Odessy néhány száma megmutatja, hogy Koji Kondo semmit nem vesztett alkotóerejéből.

Mit is mondhatnék még egy ilyen életműről? Bámulatos, káprázatos, semmihez sem fogható. Koji Kondo egy igazi ikon. Nagyon reméljük, hogy még nagyon sokáig aktív marad és megörvendeztet minket felejthetetlen dallamokkal!