II. világháború. Mily' sok könyv, film, és történet főszereplője: még a mai napig az egyik olyan esemény az emberiség történetében, amelyhez bárhogy és bármikor vissza lehet nyúlni, ha a kreatív elmének ihletre van szüksége. A háborút mindenki máshogy élte meg, éppen ezért remek alternatívát jelent a videojáték adaptációk elkészítéséhez is. Az akciójátékok mellet szép számmal előforduló stratégiai és szimulátor próbálkozások az igazat megvallva az utóbbi évtizedben egyre inkább a számítógéppel rendelkező játékosok kiváltságává váltak, persze itt is igaz az arany bölcsesség: az emlékek felidézése önmagában nem elég, nehezen születik új a nap alatt. Ezért is örvendetes, hogy éppenséggel megbecsült honfitársaink agytekervényeiben született meg a gondolat, hogy tető alá hozzák az utóbbi évek egyik legkülönlegesebb és terjedelmesebb próbálkozását - amely mind a feldolgozott témát, mind pedig magát a megvalósítást tekintve egyedülálló alkotás. Mondom ezt azért, mert eddig a pillanatig meglehetősen elenyésző azon játékadaptációk száma, melyek a Midway szigeten és környékén lezajlott csatának szentelték legfőbb mondanivalójukat, pediglen az sorsfordító esemény volt a csendes-óceáni hadszíntér történelmében - itt fordult a hadiszerencse a csillagos-sávos lobogó oldalára...
A Battlestations: Midway lenyűgöző hangulata egészen egyedi fűszerezéssel látja el az egyébként sem egyszerű alapjátékot - emiatt pedig pontosan olyan környezetet teremt, mint amelyet szerencsétlen katonák éltettek át a pilótafülke ablaka, vagy a mélytengeri romboló torpedóágyúja előtt. A túlélés új fogalmat nyer: a játék küldetéseinek hevében nem tudod eldönteni, mi lenne fontosabb... túlélni, vagy teljesíteni a feladatot. Persze a két fogalom néhány pillanat múlva új értelmezést szül, hiszen egymásba fonódva válnak elválaszthatatlan társakká. Nem maradt más választásod, izzadt tenyérrel meredten a képernyőre meredsz, és megpróbálod a lehetetlent - mikor az általad vezetett mélytengeri romboló oxigéntartályai üresek, a torpedókészleteid kiürültek, és egy ellenséges cirkáló épp rád, a flotta egyetlen túlélőjére vadászik, még mindig nem adod fel: próbálgatod kikerülni a mélybe eresztett aknákat, melyek közeli robbanása a végletekig feszíti a hajótestre nehezedő nyomást. Ám ekkor apró felvillanó emlékek ostorozzák meg gondolataidat: a kiképzésen elsajátított TUDÁS és a taktikai érzék fúziója az egyetlen megoldás, amellyel ha a csatát nem is nyerheted meg, de a halált elkerülheted. Az oxigénhiány ellenére azonnali merülést javasolsz, hogy alámerülj a hanglokátor hatáskörzetének, ám mielőtt ezt megtennéd, fedélzeti ágyúid a romboló fegyver- és lőporsilói felé irányítod. Ez az egyetlen gyenge pont, hibázásnak nincs helye: a jó helyen bekövetkezett detonáció képes kettétörni a hajótestet, így minden erőddel azon vagy, hogy teljesítsd a küldetésed... vagy ő, vagy te.
...és ez csak egy volt a Battlestations: Midway pillanatképei közül. Egyetlen árva tengeralattjárós misszió utolsó percei, melyek szinte eltörpülnek a kihívások mennyisége és minősége mellett. Hiszen lehetsz flottaparancsnok, vezethetsz cirkálókat, rombolókat, de áthuppanhatsz a vadászgép pilótafülkéjébe, sőt: akár az egész hadműveletet is irányíthatod, ha megértél rá. Az egyszerű hadjárat történeti kezdete egyébként kapásbólk a támadás előtti napra helyezi a hangsúlyt, amelynek bonyolódása során az újonc ágyús Henry Walkerból a Fülöp-szigetek egyik rombolójának kapitánya és ezzel együtt a Midway hadműveletekben résztvevő hadiegységek generálisa válik. Persze eleinte csupán egyetlen járművet, vagy egységet vonhatsz irányításod alá, azonban a későbbiekben már akármelyik másik pilóta szerepébe is belebújhatsz. A játék által kínált lehetőségek a hadjárat egyharmadánál kezdenek kiszélesedni, mikor változatos egységeket irányítva és különböző kidolgozott stratégiákat alkalmazva kell a japán flottát megsemmisíteni. Rosszul hiszed, ha mélytengeri torpedók, vadászgépek, és rombolók hullámokban indított támadása megoldja a helyzetet. A programmal ismerkedő játékosok döntő többsége beleesik ebbe a hibába, ám a Battlestations: Midway-ban nem megengedett a “sok lúd disznót győz” felfogás. A sikeres missziókhoz szükség van arra, hogy tisztában legyél az alapvető dolgokkal: akárcsak a logikai játékokban, itt is tudnod kell, hogyan mozognak az adott egységek, hogyan tudod egyiket a másik előnyére váltani, az alakzatokat kombinálni, mikor kell támadni és mikor kitérő manővert alkalmazni. Ezek elsajátításához sok időre van szükség, így a játékprogrammal való ismerkedés hosszú órákon keresztül, apróbb feladatok segítségével készít fel a légi-mélytengeri-, vagy vízfelszíni ütközetek megvívására. Az egyes tutorialok (bár néhol roppantmód unalmasak), rendkívül hasznosak tudnak lenni: csak ezek segítségével tanulhatod meg, hogyan irányítsd az egyes harci egységeket, vagy épp milyen technikával küldj egy kisebb fedezésként szolgáló légi alakzatot, hogy elhárítsák az ellenség torpedó likvidálási lépéseit. Ezek azonban csak az alapok: a küldetések teljesítése alatt felismerheted, hogy a vadászgépek nagyobb rajban könnyebben átjutnak a rombolók veszélyes légelhárító zárótüzei között, és a megfelelő fegyvernem megválasztásával könnyedén megoldhatóak még a nehezebb helyzetek is. A hajó fedélzetén elsajátíthatod, hogy a csatahajók nagytávolságú lövegei könnyedén miszlikbe lövik a kisebb hajókat, viszont a víz alatti tűztorpedók megfelelő ellencsapást jelentenek számukra. Tengeralattjáró parancsnokként megtanulod, hogyan kerüld ki a hanglokátorokat, vagy a hullámok alatt vadászva mikor emelkedj fel a vízfelszínre az oxigéntartályok feltöltése, esetleg a csatahajók és cirkálók meglepetésszerű rajtaütése miatt.
A sok kínlódás, és gyakorlással eltöltött óra végül meghozza gyümölcsét: igaz nem szintlépések, hanem tapasztalatok formájában, amelyek kezdő zöldfülűből igazi stratégává varázsolják a játékost. Ám ahhoz, hogy a program sajátos vonásait, trükkjeit megfelelő módon egységként tudd alkalmazni, még végig kell vergődnöd magad az egyes fegyverosztályok 12 egyjátékos küldetésből álló kihívásain is (vízfelszíni, mélytengeri, légi missziók). Az ok jogos, hiszen attól, hogy el tudsz vezetni egy cirkálót, még nem biztos, hogy egyszerre elbánsz a légvédelmi ütegek és a mélytengeri torpedók kommandírozásával is. A missziók teljesítése egyébként igazi hajlepakolós, csomókban tépkedős procedúra: elképesztően nehezek, ha egyből itt vágsz neki a játéknak, elvesztél... ráadásul a győzelmek sorozatához nem árt egyébként egy pontos és könnyen használható, sok gombos joypad vagy joystick beszerzése sem, mivel az irányítás helyenként a billentyűzet+egér kombinációval enyhén szólva is katasztrofális (például a légi küldetéseknél képtelenség célozni, infrás egerek használata messze kerülendő). A nagyobb eseményeket felölelő küldetésekben pedig igen fontos szempont a helyes pozíció, a pontos célzás és az egységek megfelelő kommandírozása: szerencsére a taktikai térkép segít a tájékozódásban, megkülönböztethetően jelzi az elvégzendő feladatot, az ellenséges célpontot és saját egységeidet is. A térképre rábökve ráadásul azonnal láthatod, hogyan kell változtatni a terven, ha időközben módosulnak az erőviszonyok (pl. egy torpedó & csatahajó párosítással könnyebben felveheted a küzdelmet az időközben megérkezett AA tüzelésű egységek és a mélytengeri célpontok ellen) egy-egy ponton. [NIncs vége, katt a lenti oldalválasztóra...]
Ha már a járműveknél és az egységeknél tartunk: a BM gépparkja hatvanféle, egyenként szépen kidolgozott típust tartalmaz, ám a külcsínhez megfelelő belbecs értékeket is társítottak a fiúk. Ezt azonnal észreveszed, mikor a gépek irányítására kerül a sor: a bombázók gyors, úgymond zuhanó kikerülő manővereinél, a tolóerő csökkenésénél, a rombolók kezelhetőségénél a vízfelszínen, vagy a torpedók lassú mozgásánál a sötét mélységben. Ez azonban nem minden: a gépekkel történt eseményekbe interaktívan is beavatkozhatsz: a hajók fedélzetén, ha tűz üt ki, az elhárító lövegekkel például távol tarthatod a vadászgépeket, míg eloltod a raktérben keletkezett lángokat és megjavítod a leállt hajómotorokat. Bár ez egy II. világháborús vadászgép pilótafülkéjéből nem nagyon látszik, megvan a lehetőség arra, hogy közelről szemléld az eseményeket: egy ilyen vasmadár botkormányát markolva elér a szabadság érzése és olyan manővereket is végrehajthatsz a jobb tájékozódás érdekében, amelyet a valóságban sohasem vállalnál be. Ez persze csak a felszínes valóság, a BM sokkal többet nyújthat az egyszerűnek hitt pilótatevékenységnél. Ékes példája ennek a parancsnoki státusz, amellyel akár a leglőporosabb pillanatokban is megtekintheted a taktikai térképet, ahol azonnal végrehajtandó utasításokat adhatsz ki az egységeidnek. Ezek következtében akár 20-30 gépezet felett is úgymond átveheted az irányítást, amely már betekintést enged a játék online csatározásaiba is...
Merthogy ilyen is van. A gyakorlott stratégák és II. világháborús játékokat kedvelő játékosok jól tudják, hogy az online közösségben vívott csaták a legizgalmasabbak egyrészt nagy létszámuknak, másrészt emberi tényezőiknek köszönhetően. A Battlestations: Midway egy-egy, valós történelmi eseményt (így pl. a Salamon-szigetek, vagy az Operation MI hadművelet cselekményeit) szimuláló online környezetében akár száz egység is részt vehet. Ezek általában vagy légi, vagy tengeri csaták, bár a kettő kereszteződése is előfordul egy-egy nyolcjátékos összecsapásban. Az egyensúlyok megteremtése érdekében maximum 4vs4 amerikai-japán oldalra terelt összecsapásokat állíthatunk be, melyeknél általában egy-egy vízi, vagy szárazföldi célpont elpusztítása/megvédése a cél. A feladatok milyenségétől függően a csaták a negyed órástól az egy órás ütközetekig is eltarthatnak, ám az igazi kihívást az 1vs1 küzdelmek bonyolítják, amikor amellett, hogy egymagunk irányítjuk a csata összes résztvevőjét, megszerzett tudásunkból és stratégiai érzékünkből is vizsgázunk. Mindkét oldalnak megvan az előnye, hiszen utóbbi esetben egymagunk vagyunk felelősek mindenért, többedmagunkkal játszva viszont az egymás közötti kommunikáción, a feladatok megosztásán és a csapatjátékon van a hangsúly.
Akár ötven, akár elenyésző mennyiségű résztvevővel gazdagított a csata, a látvány semmit sem veszít értékéből: a villámgyorsan cikázó vadászgépeken megcsillan a fény, alattad kéken hullámzik a tenger, a szikrázó napfény és az aprólékosan kidolgozott modellek mosolyt csalnak az ember arcára - ráadásul nem is szükségeltetik erőmű a megjelenítéshez. A csoda egészen a szárazföld közelebbi megpillantásáig kitart: a hajótesten sétáló embereket, az égbolton elhúzó vadászgépeket és a gépágyúkból ontott golyózáport felváltja a gyéren beültetett környezet, és a kissé illúzióromboló táj. Az épületek ugyan még rendben vannak, de a növényzet gyakran hagy némi kívánnivalót maga után: ilyenkor érdemes eljátszani a gondolattal, hogy milyen lenne a Battlestations: Midway a Crytek által megalkotott dús növényzettel... még szerencse, hogy a küldetések legtöbbször a nyílt vízen, vagy a kéklő égbolton zajlanak, így csak ritkán találkozni a fentebb említett kopársággal. Emellett sem a katonai dallamokkal tarkított zenei aláfestésre, sem az élethű hangeffektekre nem lehet panasz: minden a helyén van, az átvezető animációk régimódias mozgóképei pedig megfelelő hangulatot és üzenetet szolgáltatnak a soron következő eseményhez.
Nem titok azt állítani, hogy a Battlestations: Midway sikeresen tömi be a tátongó űrt a II. világháborús játékok palettáján: mind hangulatát, mind pedig feldolgozott történelmi pillanatait tekintve szép alkotás, amely remek szórakozási lehetőséget kíván a vérbeli stratégáknak és az akciójeleneteket előnyben részesítő játékosoknak is. Bár a látványvilága egy-egy apróbb helyen kopottasnak tűnhet, kárpótol érte a sok apró plusz részlet, az eltalált online csatározás, és a széles körű hadjáratkínálat megléte. Aki hajlandó átverekedni magát a hosszúra nyúlt taktikai felkészítésen, és nem riad vissza a többszöri újrakezdést igénylő termetes csatajelenetektől, az Eidos Hungary által készített Battlestations: Midway az ő játéka.