Halo 3: ODSTTeszt

Halo és Master Chief. Mint az alma, meg a magja: ezek ketten bizony összetartoznak, a Halo univerzum 2001-es debütálása után nehezen képzelhető el Halo játék a Főnök szerepletetése nélkül. Elképzelni nehéz, megvalósítani pedig még nehezebb, a Microsoft mégis megpróbálta, ha 2009-et már most az “Ez meg Az Éve” kontextusban próbáljuk értelmezni, könnyen rásüthető, hogy “Az Olyan Halo Játékok Éve, Melyek Búcsút Intetnek Az Eredeti Hősnek”. A Halo Wars tavasszal bevállalta, de neki viszonylag könnyű dolga volt, a Halo első részének eseményei elé helyezett valósidejű stratégia Master Chief nélkül is nagyon jól működött.

A Halo 3 ODST-nek viszont nem adatott meg sem műfaji-, sem az előzmény-kibúvó - az ODST a széria eredeti zsánerében (sajátszemszögű akciójáték) adja hozzá a magáét a Halo történet folyamhoz. AZ ODST nem sokat szórakozik, rövid felvezetés után a szó legszorosabb értelmében belezuhan a sztori kellős közepébe. New Mombasa-ban járunk, a Halo 2 idején, a várost romba döntő slipgate ugrást a levegőből fogjuk végignézni - de nem Master Chief sisakjából. Az ODST főhőse Rookie, a frissen besorozott Orbital Drop Shock Trooper, aki az osztagával, és a hozzájuk csatalakozó, parancsokat osztogató hölgyeménnyel karöltve hajtana végig számára is ismeretlen célú és értelmű missziót a városban. A New Mombasa felett nekilendülő Covenant hajó azonban csúnyán belerondít az eredeti tervekbe, az osztag szétszakad, a maradék játékidőt pedig részben a Rookie, részben a többiek bőrébe bújva fogjuk tölteni - ebből már talán sejthető, hogy az ODST nem a megszokott, lineáris módon meséli a történetét.

Az ODST több történetet fűz egy csokorba. Az alapot a Rookie kalandjai jelentik, ő az éjszakai, eső áztatta városban kóborol, és megpróbálja megtalálni a többieket. Kis túlzással detektív-munkát végez, és ahogy egy nyomra - egy szétroncsolt sisakra, póznára függesztett fegyverre, gauss ágyúra, és így tovább - talál, a sztori ugrik egyet időben, és átélhetjük, végigjátszhatjuk a tárgyhoz kapcsolódó szereplő (korábbi) történetét. Buck, Dutch, Mickey, Romeo és a harcias kishölgy, Dare - az osztag tagjainak sorsa legalább annyira hangsúlyos az ODST-ben, mint a Rookie kalandjai. A város nagy és sötét (ha éppen a Rookie-val nyomulsz) a tájékozódásban pedig két dolog fog segíteni: az ODST-k sisakjában szerelt VISR éjjellátóként, intelligens cél-kijelölő rendszerként (vörös körvonal az ellenfelek, sárga a fontos tárgyak és a felszedhető fegyverek körül), és nem utolsósorban a következő feladat helyét megjelölő navigációs rendszerként szolgál. A használata nem csak ajánlott, hanem egyenesen kötelező, a VISR-t kikapcsolva a Rookie szinte vakon bolyong(ana) New Mombasa utcáin.

Miben különbözik egy ODST egy Spartan-tól? Viszonylag sokban. Az ODST-k nem olyan elpusztíthatatlanul erősek, mint Master Chief, nem tudnak felszedhető bónusz eszközöket használni (a Halo 3 újítása - az ellenfeleink azért továbbra is vígan használják őket), nem lövöldöznek egyszerre két fegyverből, nem olyan gyorsak, nem ugranak akkorát, és a pajzsuk is más szisztéma alapján működik. Ez utóbbi talán a legnagyobb különbség: gyakorlatilag az első Halo pajzsát üdvözölhetjük újra, ha lekapták rólunk, visszatöltődik ugyan, de a kényes, pajzs nélkül töltött másodpercek alatt közvetlenül életerőből sebződünk, azt pedig csak a különféle termináloknál felnyalható (illetve itt-ott elszórva heverő) elsősegély-csomagokkal tudjuk pótolni. Szintén a Halo 1-ből köszön vissza az erősebb, zoomolható pisztoly (nem ugyanaz, de nagyon hasonló), új belépőként pedig az ODST hangtompítós gépfegyvere kerül a kezünkbe - ez szintén zoomolható, közeli, és közepes távolságokból hatékony, nagy tűzgyorsaságú gyilkoló eszköz. A megváltozott felállásnak köszönhetően a tűzharcok is (némileg) mások, mint amilyeneket a korábbi Halo-kban megszokhattunk - különösen a Rookie esetében. Az éjszakai városi nyomulás határozottan taktikus megközelítést igényel, magányosan kell harcolnunk gyakran elsöprő túlerő ellen úgy, hogy kezdetben nem, vagy alig kapunk muníció-utánpótlást a (humán gyártású) fegyvereinkbe, így folyamatosan a lelőtt ellenfelektől elkobozható eszközökre kell hagyatkoznunk.

A szituáció ugyan később némileg változik (belépnek a plusz lőszert adagoló Ellátó Pontok), de még ekkor sem eshetünk úgy a csapatosan portyázó Brute-oknak, mint a hétéves Karcsika a habos gesztenyetortának. Az épületek felsőbb szintjeire mászva, az őrjáratok hátába kerülve, rögzített plazmaágyúkat elfoglalva (vagy letépve) kell harcolnunk, ha életben akarunk maradni - a Rookie az éjszakai pályákon vagy gerilla-harcmodort alkalmaz, vagy nagyon sokat fogja nézni az előző játékállást visszatöltő képernyőt. Kivéve persze akkor, ha a (továbbra is rettenetesen elnéző) easy nehézségi fokozatot választod, az ODST, akárcsak a Halo 3, a Heroic fokozaton mutatja meg az igazi arcát, ha kicsit is tapasztalt Halo játékos vagy, kezd itt, mert úgy élvezetes igazán.

Az osztag többi tagja némileg más tészta - amolyan igazi, Halo 3-as tészta. Ezek a történetek (tényleg különálló mini-sztori mindegyik) javarészt nappal játszódnak, New Mombasa eltérő területein - egy esetben a városon kívül, masszív nyílt terepen, de a találkozunk a város más (a szó legszorosabb értelmében vett) magasságaival és mélységeivel is. Itt lép be a járműhasználat földön és levegőben, itt tudjuk használni a teljes UNSC fegyver-arzenált, itt kerül sor az igazán epikus összecsapásokra - vagyis ezek azok a játékrészek, ahol a Halo 3 “folytatásában” érezhetjük magunkat, hangulati szempontból is. A szótlan, magányosan harcoló Rookie után jelentős változást jelentenek a többiek, ők beszélnek egymással, és nem is akármilyen minőségben - a Halo játékok eddigi történetének legkúlabb szinkronstábja áll az ODST mögött. Nathan Fillion, Adam Baldwin, és Alan Tudyk - ha a neveket olvasva elmosolyodtál, akkor automatikusan a barátom vagy, mert igen, ez bizony az újraegyesített Firefly legénység, a dögös Tricia Helferrel (Battlestar Galactica) és mindig megbízhatóan teljesítő Nolan North-al (Uncharted) kiegészítve. Az osztag összes tagja igazi karakter, jók a dumáik, összetartanak, de közben ugratják is egymást, ők felelősek a játék emlékezetes párbeszédeiért. Óvatosan említem meg (a fejlesztők szépen megkértek mindenkit, hogy ne nagyon lőjék le), hogy létezik a Rookie-n és az osztagon kívül legy harmadik történetszál is. A Rookie terminálokon keresztül kommunikál a várost irányító MI-vel, a Superintendant-tal, és innen audiofájlokat képes letölteni, ezekben pedig... maradjunk annyiban, hogy mindegyiket (harminc darab van belőlük) összeszedve teljesen más szemszögből látjuk (bocsánat: halljuk) majd a játék sztoriját.

Hogy illeszkedik az ODST a Halo univerzumba? Remekül, még akkor is, ha a Bungie ezúttal határozottan mással próbálkozott. Az ODST több szálon futó, az időben folyamatosan ugráló sztorija jó ötlet, a megvalósításba pedig csak egy hiba csúszott - őt pedig Rookie-nak hívják. A szótlan srác (nyilvánvaló szándék: képzeld magad Te a helyébe) éjszakai pályái hangulatilag érdekesek ugyan, de a hozzájuk kapcsolt játékmenet, és legfőképpen a környezet egész egyszerűen nem éri el a Halo fősodor színvonalát. A probléma magja valószínűleg a Halo 3 ODST grafikus motorjában keresendő. A Halo 3 mögött álló technológiát kapjuk meg újra, helyenként kicsinosítva (a háttérben nagyon fasza és látványos dolgok tudnak történni, a felrobbanó és darabjaira hulló űrlift szájtátós panoráma), de még így sem igazán alkalmas arra, hogy egy romos, szétesett, futurisztikus éjszakai nagyvárost hitelesen megjelenítsen. Az éjszakai pályáknak ritkán van csak város-hangulata, a pár helyre bedobott “mehetsz jobbra, mehetsz balra, de ugyanott fogsz kikötni” elágazások maximum a szabadság ideiglenes illúzióját adják. Sokat elmond, hogy a megcélzott borongós, noir-os hangulat megteremtésében nem a grafika, hanem az éjszakai szekciók már-már mélabús, zongora-futamokkal és helyenként szaxofonokkal (!) operáló zenei aláfestése játssza a kiemelkedő szerepet. Mivel az ODST kétharmada a “Rookie- másik srác - Rookie - másik srác - Rookie - ... “ rendszerben váltogatja magát, gyakran vissza fogsz térni a sötét éjszakába. Elsőre tökjó, másodikra sem rossz... negyedjére, vagy ötödjére azonban már kissé unalmas, legszívesebben mennél vissza gyorsan a többi ODST katona jóval epikusabb izgalmakat kínáló kalandjaihoz.

A sztorimód átlagosan hatórás játékideje (Halo veteránok, pihenés nélkül = öt, öt és fél óra; lazábban nekiállva = hét óra) csak a Halo 3 ODST egyik részét jelenti - van itt kérem multi is, méghozzá többféle ízben. Koopban végignyomható az egész kampány, az itt szerzett tapasztalatok pedig az ODST igazi, dedikált négyfős kooperatív játékmódjában, a Firefight-ban hasznosíthatók. A Firefight a Gears of War 2 Horde módjának közeli rokona, hullámokban támadó ellenfelekkel - és legalább annyira addiktív, mint a amennyire a Gears 2-ben is az volt. A közös lövöldözés okán hosszú-hosszú órákat lehet beletenni az ODST-be, az alapfelállást megunva pedig a Halo 3-ból ismerős skull-okkal tehetjük még izgalmasabbá (nehezebbé) a négyfős csapatunk dolgát. Az ODST dobozában lapuló második lemezen a Halo 3 komplett multi szekcióját találjuk, a teljes eddigi DLC kínálattal és ezen felül három új pályával megfejelve - az Xbox 360 multiplayer kínálatának egyik gyöngyszeméről van szó, ami az alapjáték megjelenése után két évvel is nagyon népszerű, így aki most akarja magát bekapcsolni a Halo multis izgalmaiba, nagyon jól jár vele.

A teszteket következetesen az utolsó bekezdésnél olvasni kezdőknek: a Halo 3 ODST nem a Halo 4, de egy percig sem akart az lenni. A sztorimód teljesen rendben van, és a túlságosan bőségesen adagolt éjszakai akciózást leszámítva egy az egyben hozza a Halo 3-ban megszokott színvonalat, annak minden epikus felhangjával egyetemben. Akár csak annak idején az Orange Box esetében, a Halo 3 ODST-re is csomagként érdemes tekinteni: a single player kampány magában talán kevés lenne, de a Firefighttal, és a komplett Halo 3 kompetitív multival kiegészítve csábító koktélt alkot. Halo rajongóknak abszolút kötelező, és a hazánkban nagyon barátságosra (9990 pénz, előrendelőknek plusz két játék) belőtt árcetli okán azoknak is érdemes elgondolkozni a beszerzésén, akik csak most készülnek fejest ugrani a Halo univerzumba.