UpTeszt

Valahol, egy másik világban megbecsülik az elsősorban gyerkőcöknek szánt animációs filmekből készült videójátékokat. Gondos kezek dolgoznak rajtuk azzal a szándékkal, hogy minél többet vigyenek át a játékba az eredeti film lényegéből, hangulatából. A játék által kínált feladatok változatosak, a játékmenet szórakoztató, a prezentáció pedig kellemesen professzionális.

Mi nem ebben a világban élünk.

Itt van például a Disney / Pixar páros legfrissebb gyermeke, az év legjobb animációs filmjének nyugodt szívvel nevezhető Up. A film zseniális, ami nem újdonság, mert a Pixar dolgai általában zseniálisak. Carl, az élete utolsó szakaszába lépő, nemrég megözvegyült öregúr indul a régóta halogatott Nagy Kalandra, hogy valóra váltsa gyermekkori álmát - azt az álmot, ami a párjával együtt szőttek, de mindig akadt helyette valami fontosabb, valami kötelezőbb. A lufikon Dél-Amerikába repített házikó másik utasa Russel, a (más okokból) szintén roppant magányos gyermek. Kettejük közös kalandja a világ és önmagunk felfedezésének meséje, bájos, vicces, megható történet.

A THQ játékváltozata a fentiekből a teljesen lecsupaszított, ugyanakkor kényszeresen kibővített alapsztorit adja vissza, semmi mást. A választott műfaja a jól megszokott akció / platformer, logikai feladatokkal bővítve. A “logikait” nem árt idézőjelbe tenni, persze. Roppant egyszerű feladványokról van szó: állandóan jelen lévő (és később Duggal, a kutyával trióvá bővülő) kis csapatunk korlátozott képességeit kell sorrendben használnunk az akadályok leküzdéséhez. Carl sziklákat döntöget, a járóbotjával magas helyekre húzza fel magát. Russel a hátizsákjával csapkod, indákat vág át, és sziklaperemeken egyensúlyozik. Dug kapcsolókat működtet, maga után vonszolja Carl-t a vízben, és a többiek számára elérhetetlen helyekre kúszik be. A képességek kombinálásából akár valami nagyon jó dolog is kisülhetne - ehhez mondjuk minimum arra lenne szükség, hogy a játék ne rágja a szánkba minden egyes alkalommal a megoldást. Pedig itt pontosan ez történik: a megfelelő helyeken méretes ikonok jelölik, hogy melyik szereplőt kell használnunk, sőt, még a megnyomandó gomb is felvillan - ha esetleg elfelejtetted volna az utóbbi pár percben. A feladatok ráadásul önismétlők, az Up meglehetős gyakorisággal pakolja a már elsőre sem túl izgalmas feladványok enyhén átalakított verzióit a játékos elé.

A kötelező jelleggel előadott ugrálás és harc (a filmben minimális mértékben vannak csak jelen) jól idomulnak a fejtörőkhöz. Mármint úgy, hogy ezek is egyszerűek. A dzsungel veszedelmes állatai (oké, a méhek), és a rosszember kutyái ellen folytatott harc szimpla, egygombos, időzítésre építő csapkodás, az ügyességi szekciókat pedig igen ritkán dobja csak fel egy-egy látványos(abb) lufin repülős, vagy vízesésen lesiklós rész. Grafikai fronton sem csodálkozni, sem szörnyülködni nem fogunk, az Up láthatóan a Wii verziót tekinti alapnak, a HD változatok a nagyobb felbontásban többek, a modellek és a környezet részletességében alig van különbség - az összkép viszonylag egyszerű (hányadszor is írom le ezt a szót?), de elég szorosan idomul a film vizuális stílusához.

A játékban mélyebbre túrva találunk apróbb pozitívumokat: a kalandkártyák gyűjtögetése és megnyitása (különféle rendű és rangú bogarak befogásával) jópofa, a zene klassz (a filmből lett átemelve) és a drop in / drop out kétfős kooperatív multi is üdvözlendő szolgáltatás egy gyerekjátékban. Kár, hogy az egymás ellen nyomható négyfős repülős harc maximum egy óra alatt megunható, a kompetitív multit így nem dicsérem, nincs miért.

A Up futószalagon készült termék, kreatívnak nem kreatív, izgalmasnak nem izgalmas, egyszerűnek viszont roppant egyszerű. Nem gyerekjátékhoz illő hasonlat, de csak azért is elsütöm a végén: a THQ Up játéka a film zombiváltozata, a teste mozog, de a lelkét kitépték.