Battlefield 3Teszt

Bár az év vége kéthónapnyi távolságból integet, az „Év Leghájpoltabb Játéka” kategóriában már most kiosztom a Gamer365 szokásos különdíját. Battlefield 3, egyértelműen. Ha nem tudod, hogy miért, valószínűleg az internettől távol, mondjuk egy kellemesen lakatlan trópusi szigeten töltötted az utóbbi egy évet. Egyrészt jól tetted, másrészt viszont kimaradtál a generáció talán legagresszívebb reklámkampányából, ami főcsapásként a generáció legsikeresebb sorozatával (igen, a Call of Dutyval) szemben próbálta meghatározni önmagát. Jelesül: az EA ott ütötte, rúgta, harapta és karmolta a CoD-ot, ahol csak tudta, volt itt a beszólós szlogentől („Above and Beyond the Call”) a BF tank által eltaposott CoD kisautóig minden, mi szemnek és szájnak ingere. A figyelemfelkeltés kétségtelenül hatásos volt, ezt akár itt, a Gamer365-ön is láthattad: nem nagyon volt olyan BF3 anyagunk, ami ne lépte volna át, vagy ne közelítette volna meg a százas kommentszámot. Az embereket elkezdte komolyan érdekelni a Battlefield - és az, hogy valóban a Call of Duty tyúkszemére tud-e taposni.

Nem mintha a Battlefieldnek erre lenne szüksége, hogy bizonyítsa a minőségét. A széria atombiztos multiplayer alapjait a két, erősen konzol-centrikus Bad Companyval próbálta singleplayer irányba bővíteni a DICE és az EA - tulajdonképpen sikeresen. Érdekes ugyanakkor, hogy míg az első BF:BC single kampánya határozottan a széria „nyitott terep, nagyobb szabadság” multis alapelvének erős figyelembevételével lett összerakva, a második rész már alaposat mozdult a hagyományosabb, inkább a linearitást előnyben részesítő irányba. A Battlefield 3-mal pedig a saját farkába harap a katonásan terepszínűre mázolt a kígyó: a single player kampány egy az egyben a Call of Duty sorozat kottájából játszik, a szöveg némileg más, de a dallam kísértetiesen hasonló. Tűz ellen csak tűzzel érdemes harcolni?

A jelek szerint igen, legalább is a BF3 nem nagyon tesz kísérletet arra, hogy akár minimálisan is eltérjen a jelenleg roppant sikeres recepttől. Újratermelődő ellenfelek ugyan itt nincsenek, de minden más van. Folyamatosan előtted futó, elpusztíthatatlan AI karakter? Kipipálva. Sznájperes misszió? Pipa. Levegőből mindenféle high-tech fegyverekkel ellenfeleket pusztító küldetés? Akad ilyen is. Gombnyomogatós QTE szekvenciák? A szó legszorosabb értelmében tucatnyi van belőlük, minden pályára jut pár. Csőszerű, a játékost mindig a célok felé terelő pályatervezés, szkriptelt rombolással? Naná! Az utóbbi különösen érdekes, annak fényében legalábbis, hogy a BF:BC óta alap Battlefield szolgáltatásnak számít a környezet rombolhatósága. Ebből a BF3 single kampányában nagyon-nagyon keveset látunk, ami van, azt nem mi idézzük elő a két kezünkkel, hanem a Láthatatlan Direktor dönti el, hogy mi, mikor és hogyan omlik, robban, vagy esik darabjaira. A rombolás leginkább az épületbelsőkben, ha úgy tetszik, mikro-szinten érhető tetten, az asztalokkal, szekrényekkel és méretes üvegtáblákkal telepakolt irodaépületek roppant látványosan amortizálhatók le, öröm bennük nagyokat lövöldözni, meg kurjongatva gránátokat hajigálni.

Maga a sztori már kevésbé ad okot a kurjongatásra. Standard, atombombalopós, több karaktert irányítós, militáns pátosszal alaposan nyakon öntött történetet kapunk. A BF játékokban kötelezőnek számító járműves pályák ugyan nem maradnak ki a kínálatból - vadászbombázót és harckocsit is kapunk a fenekünk alá - de a repülőzés közbeni interakció kimerül a hátsó ülésen ücsörgő lövész szerepében, az acélmadarat nem mi irányítjuk. A klisés sztorit furcsa módon az oroszok mentik meg némileg, konkrétumokat a szpojlermentesség jegyében nem írok, de Gyima, és a két másik GRU-s henteslegény igazi felüdülés a kampányban, az ő pályáik (két darab) számomra egyértelműen a rövidke single szekció fénypontjai voltak. Ha már elhangzott: igen, a BF3 single kampánya rövid, normál fokozaton játszva úgy öt órás. Nem szokásom játékidőt stopperelni, így nem tudom, hogy az utóbbi pár Call of Duty ennél fél órával hosszabb, vagy rövidebb volt-e - az biztosan kijelenthető, hogy ugyanabban a sávban mozog mindkét játék a végigjátszáshoz szükséges időt illetően.

Mielőtt átugornánk a Battlefieldek esetében még mindig főfogásnak (és a sorozat igazi vonzerejének) számító multiplayerre, essen pár szó a prezentációról. Mert megérdemli. A DICE Frostbite 2 motorja a BF3-ban debütált, a belépő pedig nagyon erős. A konzolos közönség (PS3 és Xbox 360) a motor visszafogott grafikai beállításokkal (nagyjából a PC-s „low” szint) futtatott verzióját kapja, de a BF3 még így is nagyon csinos játék, kitűnő animációkkal, remek fényeffektekkel, és (Xbox 360-on a lemezen található HD pakk installálása után) a szemnek kedves látványvilággal. Aki teljes vizuális pompájában szeretné látni a Battlefield 3-mat, üljön le egy erősebb PC mellé, és nyomja fel high, vagy még inkább ultra szintre a beállításokat. Az eredmény minden túlzás nélkül hajlepakolós, egyfajta über-látványos előzetes abból, hogy mit várhat (el) a következő generáció első egy-két évétől a jelenleg már öt-hat éves hardvereken lovagló konzolista közönség. Meglepő (pozitív értelemben!) hogy a PC verzió a bivalyerős látványhoz képest igen jól optimalizált, a „high” minőségi szint kisebb kompromisszumokkal (az általam amúgy sem kedvelt motion blurt lőttem ki) már egy középkategóriás PC-n is abszolút élvezhető sebességet produkál. A hangok pedig… platformtól függetlenül érdemes több hangszórós rendszeren, jó hangosan nyomni, mert a BF3 ezen a téren ver mindent, a csatazaj földbedöngölő.

Jöjjön a multiplayer - mert az lényeg. A single kampányt letudtad egy délután alatt, a multival viszont heteket, hónapokat fogsz eltölteni, ha fogékony vagy az ilyesmire. Kezd mondjuk a kooperatív küldetésekkel, mert koopban játszani mindig jó, és a hat darab, kétfős akciózást biztosító misszió soknak nem sok ugyan, de legalább változatosak. A single player erős linearitása ugyan ezekben is tetten érhető több helyen, de jóval kevésbé hangsúlyosan, a küldetések pörgős, feszes akciót kínálnak, az együttműködés létfontosságú. További pozitívum, hogy a második koop küldetés megtanít helikoptert vezetni. Mármint: az egyik szereplő helikoptert fog benne vezetni (a másik lő) és ameddig nem ismeri ki a koptert, bukni fogjátok a küldetést, és nem nyílik meg a következő. Azaz: káromkodni fogsz (nem keveset), de az igazi, egymásra lövöldözős multis csatatérre már viszonylag jól képzett pilótaként érkezel.

A kompetitív multi a jól bejáratott Battlefieldes alapokra építkezik, a bevált formulán nem sokat változtat, de nincs is rá szükség. A két fő játékmód a Rush (szakaszonként két objektumot kell felrobbantani / bevédeni) és a klasszikus, zászlófoglalós Conquest. Van még team deathmatch is, ami… nos, csapatos lövöldözés, ugye, és bár semmi baj nincs vele, Battlefieldet nem azért játszik, hogy TDM-ezzen. A kompetitív multi nagy általánosságban maga a kéjes multiplayer hempergőzés, telis-tele emlékezetes pillanatokkal. Vicces, de igaz: a szigorúan felépített, a látványos jeleneteket az arcodba toló single player kampányban tized annyiszor sem tátottam el a számat, mint a multiban. Alig öt nap alatt élményszinten bőséges munícióval látott el a BF3 multija, és rengeteg tudnék mesélni. Amikor a meccs elején hirtelen csapott le a tankoszlopra egy A-10-es. Amikor (tankban ülve) egy helikopterrel eljátszottuk a Rambo 3 zárójelenetét. Amikor először vetettük magunkat a mélybe a Damavand Peak-en. Amikor ugyanott két harckocsi szórta egyszerre a halált a sötét alagútban. Amikor rakétát küldtem a fejem felett elhúzó vadászgép farába, az pedig lángolva vágódott bele egy többszintes épületbe. Amikor az osztagommal tíz percig tartottunk egy zászlót a hullámokban támadó túlerővel szemben, a végén már porig rombolt épületek és lángoló roncsok között bujkálva. Amikor… mint látható, élmények vannak bőven. És igen, ezekre az élményekre te is számíthatsz, be fognak következni. Máskor, máshol, másképpen - ezért fantasztikus a BF3 multija.

Számszerűsítsük a multit! Jelenleg kilenc pálya, decemberben érkezik még négy, klasszikus BF helyszínek újragondolásaival, köztük a nagy kedvencemmel, a Wake Islanddel. A pályákról nagy általánosságban az mondható el, hogy változatosak - talán nem véletlen, hogy a BF-es fórumokat olvasva szinte mindenki más és más térképeket nevez meg a szívéhez közel (vagy kevésbé közel) állónak. Van itt erősen lineáris, inkább a CoD-os pályákat idéző helyszín (a multi bétában szereplő Operation Metro) de vannak masszívabb, nagy kiterjedésű erősen a járműves összecsapásokra építő térképek is - típuspéldájuk a Caspian Border, ami akkora, hogy még a 64 fős PC-s korlát (konzolokon: 24) is kevésnek tűnik néha rajta. Járművek tekintetében szintén tisztességes a választék, a nagy újdonságot (BF2 veteránoknak persze nem újdonság) a vadászgépek megjelenése jelenti, még akkor is, ha láthatóan egyelőre tanulgatja a használhatóságukat a tisztelt közönség, jelenleg jellemzően inkább egymásra vadásznak,a maguk külön kis háborúját vívják a levegőben. A kötelező karakterfejlődés sem maradhatott ki, a BF3 esetében az unlock-láncok ráadásul sok irányúak, minden fegyverhez külön nyithatjuk meg a cuccokat, a választott kasztunk (Assault, Engineer, Support és Recon) szintén külön fejlődik, és az egyes járműtípusok is saját fejlesztés-vonalat kaptak - azaz lesz bőven megnyitni való, tisztességes mennyiségű játékórába kerül majd a multi alapos kimaxolása. A megnyitható kiegészítő között van több érdekes dolog, példák: irányítható drón az engineernek, vagy ellenfelet vakítós / lámpa a fegyver alá.

Mi a helyzet a (bétában tucatjával előforduló) bugokkal? A többségüket javították, pár bent ragadt, a legbosszantóbb talán a baráti squadok önkényes feldarabolása (azaz: két havert átsorol az ellenfélhez) és a tereptárgyakba belelógó, sőt, azokban néha derékig belegyalogoló karakterek. A BF3 mértes első napos foltozással indított, valószínűleg nem ez lesz az utolsó patch a játék életében…

Ha single player játéknak veszed a Battlefield 3-mat, rövid, a maga módján látványos, a CoD-os alapokat bokacsattogtatva követő kampányt kapsz. A kampány rossznak nem rossz, sőt, van pár igen jó pillanata, de egész végig ott lebeg a levegőben az „ezt már láttam” érzés. Javaslat: ne single player játéknak vedd az új Battlefieldet, mert nem az. A single előétel, a kooperatív multi a köret, a kompetitív multiplayer pedig az izgalmas ízeket kínáló, hosszan, élvezettel fogyasztható steak. Belevágsz?