WRC 3: FIA World Rally ChampionshipTeszt

Annyi gyenge Milestone versenyjáték járt már a kezeimben az elmúlt években, hogy már biztosan elejtettem valahol a közhelyes "ha valami maradandót alkotnak, én leszek az első, aki elismeri" kijelentést. Bárhogy is volt, most igenis tartozom valami hasonlóval, csoda történt ugyanis. Na persze nem olyan egetrengető, csupán Milestone-mércével nézve. Itt van ugyanis ez a WRC 3, amely igenis egy jó versenyjáték, egy olyan alkotás, melyre végre valóban büszkék lehetnek azok, akik elkészítették.

A gyenge audiovizuális megvalósítástól és hasonlóan elmaradott fizikától szenvedő elődöket nem igazán lehetett komolyan venni, mint a WRC licensz videojátékos képviselőit - a méltó feldolgozáshoz szükséges elhivatottság és profizmus egyértelműen hiányzott belőlük. Az idei kiadás azonban éppen ezen a ponton tudott hatalmas előrelépést produkálni: klasszikus raliélményt már hosszú-hosszú évek óta nem kaptunk ilyen minőségben - leginkább azóta, hogy a DiRT franchise kínálata egyre inkább kimerészkedett a heterogén zónába a tartalmat illetően.

A WRC 3 továbbra sem szimulátor, és komolyabb hozzáértés nélkül is rögtön megállapítható, hogy a vezetési modellt illetően közel sem kínál extrém mélységeket a vezetés szerelmesei számára, ám a játék épp annyit javult ilyen téren, hogy idén már semmi sem állhat az élvezetek útjába. A korábbi kartondoboz-fizika sokat javult, így az autó és a kontroller közötti láthatatlan kapocs jóval feszesebbé, dinamikusabbá és változatosabbá vált. Ezáltal sokkal precízebben tudjuk kontrollálni azt, hogy mennyit is kockáztatunk, márpedig ez egy ralijátékban cseppet sem utolsó szempont - főleg akkor, amikor a fákkal övezett finn utakon mutogatod a kilincset a kanyar mögül fotózó kíváncsiskodóknak.

A jobb fizikának köszönhetően a tavalyi rész egyik fő újítása, a tucatnyi eltérő útfelület is jócskán felértékelődik, a burkolatok eltérései ugyanis jobban érezhetőek, mint valaha. Ráadásul úgy tűnik, hogy lelkiismeretesen átolvasgatták a tavalyi kritikákat a Milestone-nál, a WRC 2-ben ugyanis frusztráló fájdalmat okoztak az ugratókkal, útegyenetlenségekkel és árkokkal teli szakaszok, melyek irreálisan dobálták a pillekönnyű érzetű raligépeket. Immáron azonban ez is a múlté: az idegesítő hiba javításra került, így idén már jóval bátrabban támadhatjuk be a bukkanókat, és a rövidítésre csábító kanyarokba sem kell imádkozva beesnünk.

A raliélmény változatosságra az autópaletta teszi fel a koronát, melyre már tavaly sem lehetett panasz: a géposztályok és legendás korszakok egész sorát felvonultató kínálat sokfélesége épp olyan, amilyet egy ilyen címtől reálisan elvárnánk. A jobb fizikának köszönhetően azonban most már még jobb érzés ízlelgetni a különbségeket egy N2-es Swift, egy 504-es Peugeot és egy C4 WRC között.

Bár korábban sem volt vele komoly gond, én személy szerint nagyon örültem a játék karrier módja kapcsán bekövetkezett változásoknak. A Road to Glory egy jóval ügyesebben struktúrált és kellemesen áramvonalasított "kampány", amely ügyesen lerázta magáról az előd szponzor- és fejlesztés-menedzselését, minimálisra csökkentve a játékélményhez amúgyis keveset hozzátevő menüben történő szöszmötölést. A karrier ralik szerint van felosztva, mindegyik felvonás két-két országból válogat, az egyes versenyek, fejlesztések és festések pedig mind-mind csillagjaink függvényében nyílnak meg, melyeket a versenyeken nyújtott teljesítményünkért kapunk. Ez a megoldás összességében egy olyan karriermódot eredményez, amely a kínált lehetőségeket illetően lényegében semmit sem veszített, cserébe azonban jóval játékosbarátabbá vált, így mindenképpen dícséret illeti.

A versenyek között első sorban egy vagy több szakaszból álló hagyományos ralikat találunk, melyeken nem csak az elért helyezésünkért kapunk csillagokat, hanem a vezetési stílusunkért is, így a futamok gyakran kapnak egy második réteget is, amikor a driftelések, ugratások és precíz, hiba nélküli etapok is előtérbe kerülnek. Vannak emellett speciális ügyességi versenyek is, melyek egy kis változatosságot csempésznek a karrierbe. Az áramvonalasítás mellett összességében a felépítés miatt is dícséretet érdemel a játékmód: az országpárok szerinti felbontás és a mókafutamok miatt jóval nehezebben ununk rá egy-egy ralira, mint korábban.

Mert hogy - kitérve a legutóbbi kijelentésre - az unalom egyik fő katalizátora sajnos továbbra is jelen van a játékban. Ezek maguk a szakaszok, melyekből most is országonként hat van, ám a gyakorlatban sajnos ezúttal is jóval kevesebbet nyújtanak annál, mint amire a számok alapján számíthatnánk. Lényegében ugyanazt tudom leírni, mint tavaly: a tükrözött szakaszok és az átfedések miatt a pályák száma ralinként valójában a kettőt is alig teszi ki. Még az a szerencse, hogy a gyakran négy-öt percesre nyúló szakaszok és a karrier során ügyesen került redundancia ezúttal sokkal jobban elrejtik ezt az ismétlődést. A WRC 3 tizenhárom ralija tehát összességében kategóriákkal nagyobb változatosságot kínál, mint az országonkénti szakasz-csokrok - ilyen téren mindenképpen várunk előrelépést a jövőben.

Szintén visszatérő hibának számítanak az itiner és a navigátor bakijai. Sajnos továbbra is előfordul, hogy a hallott és a látott segítség eltér egymástól - vagy ami sokkal rosszabb, a valóságtól -, hibázásra kényszerítve ezáltal a játékost. A rendszer ráadásul igencsak rugalmatlan, és nehezen igazodik a sebességünkhöz, így sajnos lesznek olyan esetek, amikor ezen problémák következtében fogunk az útmenti akadályokba csapódni. Marad a játékba idén is bekerült idővisszapörgetés - rosszabb esetben a szakasz újrakezdése.

A rossz érzéseket minden esetre nem generálnánk tovább az olvasóban - nem győzzük hangsúlyozni, hogy a WRC 3 hosszú évek után az első játék az olasz stúdiótól, melyet nyugodt szívvel ajánlhatunk a stílus szerelmeseinek. Ezúttal ráadásul az első másodpercek sem rettenthetnek el senkit sem a vásárlástól (mert hogy van rá lehetőség, próbáld ki a demót): ahogyan arra a teszt elején már utaltam, audiovizuális szempontból is rengeteget javult a WRC, szebb kocsikkal, szemnek kedves tájakkal, impresszív bevilágítással, elviselhetőbb motor- és navigátorhangokkal, valamint néhány egészen remek hangeffekttel a gumik alól. Lelkiismeretes munka - ilyet nem igen mondhattunk még korábban Milestone játékra.

A WRC 3 tökéletes eszköz a rali-rajongók régóta lebegtetett igényeinek kielégítésére. Kiemelkedőt ugyan továbbra sem képes nyújtani egyik elemében sem, élvezetesebb fizikája, hangulatos helyszínei és ügyesen áramvonalasított karrierje azonban így is ajánlott élvezeteket biztosítanak a stílus szerelmesei számára. Az idei év egyik legkellemesebb meglepetése.