Ha hihetünk az Activison és a Treyarch jövő mutató varázsgömbjének, tizenkevés év múlva is lesz okunk miért izgulni. Nem a gazdasági válság (lehet, hogy az is), vagy az egekbe szökő energiaárak (lehet, hogy az is) borzolja majd a kedélyeket, hanem az új szintre lépő, a kiber-hadviselés minden csínját-bínját kitanuló nemzetközi terrorizmus. Ez pedig rossz hír, mert a jövő hadseregének gerincét a robotok és drónok alkotják - lesz nemulass, ha valaki megpiszkálja őket, és ellenünk fordulnak. Nem árulok zsákbamacskát: a Black Ops 2-ben erről van szó, a technológiai pallos a saját kiagyalói ellen fordul, és a Treyarch arról sem feledkezik meg, hogy a cím mellé ragasztott kettesnek megfelelően sztori szempontból a Black Ops 2 tényleg a Black Ops folytatása legyen.
Pedig nem kellett volna annak lennie, az idősíkokat folyamatosan váltogató történet (a nyolcvanas évek és 2025 között ugrálunk) működött volna a korábbi szereplők, és egy korábbi szereplő leszármazottjának (nem spoiler: a BO főhősének fiáról van szó) megidézése nélkül is. A sztori ettől függetlenül jól működik, a végkifejlet maximálisan kiszámítható ugyan (talán nem kellett volna a játék végszakaszából hosszasan pályát demózni az E3-on), de vannak benne fordulatok, sőt a széria történetében először elágazások, döntési lehetőségek is. Méghozzá nem is jelentéktelenek, a játékban hozott döntéseink nyomán szereplők tűnnek el, vagy maradnak életben, és a sokféle variációs lehetőségnek köszönhetően befejezésből is van vagy hatféle. Szintén dicséretet érdemel, hogy a Treyarch láthatóan komoly energiákat fektetett a főgonosz humanizálásba, nem a standard orosz / közel-keleti pszichopatát kapjuk - hanem egy kevésbé standard dél-amerikai pszichopatát, akinél a fejlesztők vették a fáradtságot, és felvázolták (leginkább a remek zeneválasztásnak köszönhetően hatásos intróban) a tömeggyilkos őrületig vezető utat, és a mögötte megbúvó, ezúttal rendkívül személyes motivációkat.
A sztorinál persze sokkal érdekesebb, hogy a Treyarch mi tudott kezdeni az évenkénti megjelenés okán lassan, de biztosan fáradó egyjátékos kampánnyal. Az újító szándék itt is érződik, a kivitelezés néhol problémás, de (óvatos) lépés a megfelelő irányba. A Black Ops 2 egy kategóriával nyitottabb játék, mint (az első MW óta) az elődei voltak, kevesebb a csőszerű pálya, több nyitott területtel dolgozik, néhol pedig (például az afgán lovaglós missziónál) még az is előfordul, hogy nem egyetlen út vezet a célunkhoz (hanem kettő). A Black Ops 2 persze nem borítja fel teljesen a formulát, továbbra is tapadós célzást használó reflex-FPS baromi sok (gondosan szkriptelt) látványos jelenettel. Bár a Treyarch becsülettel beleszórt a BO2-be legalább annyi robbanást, magába omló épületet és tömegjelenetet, mint amennyivel (mondjuk) az MW3 szolgált, a konzolgeneráció vége felé közeledve vizuális szempontból ezek már nem ütnek akkorát, mint mondjuk az első MW atomrobbanása, vagy a váratlan rakétaindítás szintén az MW1 végjátékában. Félreértés ne essék: nem néznek ki rosszabbul, meg több is van belőlük, csak erősen sújtja őket a „szeretem a lekváros fánkot, de a huszadikat ezért már nem ugyanazzal a lelkesedéssel tolom be a számba, mint az elsőt” szindróma. Apropó, szájba tolás (nem, nem orális szexről lesz szó): a BO2 mást is az arcodba tol, jelesül a kőkemény erőszakot, nem kifejezetten horrorra meg belezésre hajtó akciójátékban én ilyen szintű brutalitást még nem láttam, a Black Ops 2 szigorúan pirostizennyolcas kategória, tessék elzárni a gyerkőcök elől, szörnyűséges dolgok történnek benne.
A megszokott lövöldözésből a Black Ops 2 a helyenként alkalmazható drónokkal és az újonnan belépő, opcionális Strike Mission-ökkel próbál kirángatni minket. Opcionális? Bizony, ezeket nem kötelező végrehajtani, de úgyis végre fogod, mert egyrészt miért is ne, ha már ott vannak, másrészt többször a sztorit is befolyásolják. Az SM pályák tulajdonképpen FPS + RTS hibridek, teljes csapatokat (kvázi: kisebb seregeket) irányítasz bennük - kívánság szerint madártávlatból, vagy bármikor bármelyik szereplő bőrébe bújva. Az ötlet piros pontot érdemel, és tényleg hoz némi változatosságot a játékba, a megvalósítás azonban döcögős. A probléma: a baráti, saját egységeket irányító mesterséges intelligencia sötét, mint az anyaföld, és vagy a csapataid állandó pesztrálásával leszel elfoglalva, vagy sóhajtasz egy nagyot, és belebújsz a legnagyobb fegyverrel felszerelt egységbe, és sajátkezűleg kezded szórni az ólomgaluskát tonnaszámra - így viszont a taktikázós vonal halványul el kapásból, és tulajdonképpen ugyanazt kapod, mint a többi pályán.
Sztori-küldetésekkel és Strike Missziókkal egyetemben a kampány úgy hat óra alatt végigtekerhető, de - ellentétben az utóbbi évek CoD-jaival, ahol csak a veterán végigjátszás adott okot az ismételt nekifutásra - az elágazó történet miatt a BO2-t jó eséllyel többször is elő fogod venni.
Nincs vége, a következő oldalon a multiról lesz szó, lapozz!
„Mit nekem az egyjátékos kampány, meg a hat órája, az időm többségét a multival fogom tölteni” - mondhatod, tisztelt olvasó, és teljesen igazat is adok neked, ha már ilyen szépen elképzeltem, hogy mit szeretnél közölni. A multiplayer a CoD sava-borsa, ezért követik annyian ezt a sorozatot, és ez a Black Ops 2 megjelenésével sem fog változni. Ha a +de hiszen ugyanolyan minden évben, minek erről írni” táborba tartozol, nem untatlak tovább, ugorj az utolsó bekezdésre, a cikk véget ért. Ha még itt vagy (és játszottál már több CoD-dal): nyilván nem ugyanolyan, mint a tavalyi, meg az azt megelőző, az alapformulát (ahogy az előző oldalon is írom: árkád reflex-FPS) nyilván nem hajították ki az ablakon, de a szabályrendszer és a körítés természetesen változott. Mivel ismered a multi alapjait, megadatik nekem luxus, hogy a következő bekezdéseket teleszórjam az eredeti angol kifejezésekkel - nyilván tudod, hogy miről van szó.
Változás, numero uno: a killstreakek helyét átvették a scorestreakek, ami azt jelenti, hogy a láncok és az értük járó jutalmak ezúttal pontszámokhoz vannak kötve, nem konkrétan az öléshez. A rendszer alapjai felfedezhetők voltak az MW3-ban is, ott a támogató láncok működtek (némileg) hasonlóan. A lényeg az, hogy az öléseken kívül még sok minden beleszámít a scorestreakbe, játékmódtól függően pont jár a hatásos védekezésért / támadásért, az objektíva elfoglalásáért / felrobbantásáért, és még jó sok mindenért. Örülünk? Örülünk, mert ez a rendszer sokkal inkább ösztönzi a csapajátékot, és a feladatra koncentráló megközelítést, mint a korábbiak.
Változás, numero due: a felszerelés összeállítása ezúttal tízpontos rendszerben történik, amit teljesen szabadon oszthatsz ki a cuccok között. Minden fegyver / felszerelés / perk egy pontot ér, ezek mellé belépnek még az ún. „wildcardok” is. A kártyák szintén egypontosak, és további bónuszokat biztosítanak, a behívásukkal felpakolhatsz például még egy bónusz perket valamelyik csoportból, de vihetsz magaddal elsődleges fegyvert is másodlagos fegyverként. Az új szisztéma az eddigi legnagyobb szabadságot biztosító Call of Duty-s cucc-összeállítást eredményezni, lehet, és érdemes is kísérletezni vele, hogy megtaláld a játékstílusodhoz leginkább passzoló kombinációkat. Nem viszel másodlagos fegyvert, inkább bepakolsz még egy aknát? Lemondasz a gránátról, és egy kiegészítőről, de felpakolsz négy perket? Kilősz valamit, hogy három kiegészítőt pakolj az elsődlegesre? Lehetőséged lesz rá, a rendszer flexibilis.
Akik a pörgős játékmenet miatt tartják távol magukat a sorozattól, nem ezzel a résszel fognak beleszeretni. A Black Ops 2 gyors, a tempó kifejezetten hajtós, pattogós. A pályák (tizennégy van belőlük) részben az első BO-t idézik, részben a „tükörpálya” kategóriába tartoznak, jellemzően közepes méretűek, egy-két kivétellel mindkét (nagy és kicsi) irányba. Az első benyomások jók, a kínálatból talán csak két példány lobbiban feltűnése során szoktam húzni a számat, a többi teljesen jó ritmusú, jól játszható, izgalmas terület. Általánosan jellemző rájuk, hogy kevés a biztonsági zóna, nehéz elbújni, és rengeteg olyan terület van, ami száz irányból belőhető - a Turbine kódnéven futó pálya ötven százaléka vércsatorna, de szinte minden térképnek megvannak azok a szakaszai, ahol nagyon könnyen, nagyon gyorsan meg lehet halni. Mivel a scorestreak jutalmak nem rakódnak egymásra, a láncok sem nyúlnak túl „hosszúra”, az MW3 után kifejezetten furcsa volt, hogy nincs valami állandóan a levegőben (ezt a magam részéről egyáltalán nem bánom).
A fegyver és felszerelés választék korrekt, a futurisztikus témaválasztásnak köszönhetően sok új (igen, futurisztikus) belépővel. A Treyarchnál szerencsére nem gurult el a gyógyszer, nincsenek durva sci-fi fegyverek, a felvonultatott cuccok jó része gyaníthatóan már ma is létezik, maximum a híradóban nem látjuk (még) őket. A megszokott szintlépésen kívül a fegyvereket (ezúttal is) külön kell szintezni a megnyitható felszerelésekért. Mivel a játék egy hete van a közönség kezeiben, a balanszról (vagy annak problémáiról) most még nehéz objektív véleményt alkotni. Ami most látszik: a SMG-k erősek, elsősorban azért, mert rendkívül hatékonyan lehet velük csípőből tüzelni, az SMG + grip / lézer + silencer kombóval nagyon csúnya vérfürdőt tudsz rendezni. A gyorslövések kedvelőinek jó hír (az utálóinak meg rossz), hogy visszatért a quickscoping. A scorestreak jutalmak sokfélék, itt már látszik, hogy vannak velük egyensúly-problémák, a viszonylag alacsony szintű Lightning Strike túl nagy területre sebez, és nehéz elmenekülni előle, így jelenleg bármilyen objektíva-alapú játékmódnál alapnak számít, hogy támadásnál / visszafoglalásnál odaszórsz belőle kettőt, a hatás (szinte) garantált. Ha kezdő vagy (és ennek ellenére bátran elolvastad a multis részt is), a Treyarch kiemelten gondolt rád, van kifejezetten neked szánt játéklista, és kapsz (eléggé butácska) botokat is gyakorlás céljából. A profikat külön Liga játéklista várja (jelenleg próbakör folyik, az első szezon decemberben indul), és van videózós szekció is, YouTube feltöltési lehetőséggel.
Nem esett még szó a koop szekcióról: a Treyarchos CoD-ok esetében ez a zombis nyomulást jelenti, ugye. A zombimódért a magam részéről soha nem rajongtam túlságosan (és most is becserélném az MW3 Survival / Spec Ops kombójára), a mostani inkarnációja egy fokkal tovább lép a megszokottnál, a sima túlélés mellett a Tranzit módban a (nem túl méretes) helyszínek között utazhattok egy megerősített buszban, egyfajta kampány-fílinget adva a nagyipari zombimészárlásnak. A helyszínek szűkössége miatt elég könnyű egymásba akadni - ettől függetlenül három cimborával továbbra is korrekt móka, még akkor is, ha véleményem szerint ez a BO2 legkevésbé csiszolt része.
Új év, új Call of Duty, ebben a generációban az utolsó - nyilván jövőre is lesz CoD, és nyilván meg fog jelenni jelenlegi generációs konzolokra is, de a nextgen gépek felbukkanása jelentheti a Call of Duty szériában azt a változást, amire már szüksége van. A Black Ops 2-nek nincs miért szégyenkeznie, professzionálisan összerakott, a célgépek technológiai lehetőségeinek megfelelően látványos, átgondolt, a játékost akár hónapokig visszatérésre ösztökélő multiplayerrel kikerekített játék. A BO2 óvatos újításai talán irányt mutatnak a jövőre nézve: nem lenne ellenünkre, ha a technológiai ugrást kihasználva kevésbé kötött, a játékos döntéseit ás akaratát sokkal jobban a középpontba állító irányba mozdulna el a sorozat.