ChorusTeszt

Történetünk főszereplője Nara, aki a Próféta látomásában bízva vakon követte annak minden szavát és utasítását, amikor azonban egy bolygó sorsát kellett megpecsételnie, rádöbben, hogy talán nem is olyan jó ennek a szektának a tagja lenni és azt teszi, ami a legegyszerűbb. Elmenekül. Maga mögött hagyja a múltját, az űrbéli halálosztó gépezetét és egyfajta vezeklésként megpróbál ott segíteni, ahol tud. Mint az úttörő. Ám ahogyan az sejthető, a tettei elől nem tud a végtelenségig menekülni, egy ponton pedig nem csak régi önmagával kell szembenéznie, de a vezetővel is, akinek korábban mindent megtett.

A Chorus tehát narratíváját tekintve egy klasszikus megváltástörténet, annak minden ismert és elvárt elemével, a történetvezetés pedig a játék egyik leginkább elnagyolt része. Ez köszönhető annak, hogy a karakterek közötti interakció az esetek 98%-ban valamilyen kommunikátoron keresztül történik, mintha csak állandó telefonbeszélgetést hallanánk. A legtöbb karakterről csupán egy igazolványképet látunk és néhány átvezető videót leszámítva (amik elég látványosak egyébként) Nara karaktere is csak a passzív párbeszédeken át bontakozik ki.

A Chorus központi eleme nem titkoltan az űrhajó és a vele való harc. A játék összes bemutatója erre helyezte a hangsúlyt és hamar megtudjuk, hogy nem véletlen, Nara ugyanis bár kiváló pilóta, nem egyedül harcol. Társa nem más, mint az értelemmel bíró hajó, Forsa. A kettejük kapcsolata bár némileg hasonló problémákkal küzd, mint a már említett történetvezetés, a közvetlenebb kapcsolatnak és kevés számú átvezetőnek köszönhetően egy fokkal jobban kidolgozottra sikerült.

A játék annak ellenére, hogy igyekszik nagyban építeni a felfedezésre és a hajóval való közlekedésre, sajnos ezt a részét sem tudja eléggé kibontani a játéknak. Bár találunk űrállomásokat, kutatóbázisokat, bányász telephelyeket és hasonlókat, ezek egyikét sem tudjuk felderíteni, mindössze kívülről csodálhatjuk meg, illetve rádión keresztül beszélhetünk az ottaniakkal. És bár a küldetések során időről-időre kapunk választási lehetőségeket és döntési opciókat, mivel ezek mindegyikét vagy egy épület falának, vagy egy másik űrhajónak mondjuk, az egész kissé elnagyoltnak, üresnek érződik. Látszik, hogy a csapat próbált kicsit nyitni az RPG elemek felé, azonban az is világosan érződik, hogy ezek mennyire alapszinten kerültek csak megvalósításra.

Nem így a repülés és az űrharcok, melyek tagadhatatlanul a játék leghangulatosabb elemei. Forsa már a játék elején is látványos manőverekre képes a légüres térben, ahogy azonban haladunk előre és szereljük fel egyre jobb fegyverekkel és ellenállóbb páncélzattal, illetve nyitjuk meg Nara traumától elzárt egyedi képességeit, úgy egyre élvezetesebb az egyre erősebb és nagyobb haderőkkel szembeni űrharc. A történet adott pontjain kibontakozó nagyobb csaták könnyűszerrel idézik meg mindenki gyerekkori vágyát, amikor Star Wars-szintű epikus összecsapásokra vágytunk egy hiperugrásra képes hajó fedélzetén. Amikor egymagunk szállunk szembe egy kisebb armadával, cikázva az ellenséges egységek között, miközben az óriási anyahajók generátorát igyekszünk időre hatástalanítani és a másodperc törtrésze alatt váltunk a csúcssebesség és Forsa egyedi siklómódja között és mutatunk be dugóhúzót és egyéb trükköket, az azért meg tudja dobbantani az ember szívét.

Sajnálatos módon az egyébként élvezetes űrcsaták sérülnek akkor, amikor a Chorus egy bossfighttal állít szembe minket. Ezekből szerencsére kevés van a játékban, ez pedig csak azért pozitívum, mert itt a fejlesztők képesek voltak öngólt rúgni maguknak, ahol a villámgyors közlekedés mellé instant elhalálozást társítanak, mindezt megfejelve olyan szakaszokkal, ahova vadászpilótákat megszégyenítő reflexekre is szükség lehet. Ezen kombináció könnyen tud frusztráló perceket okozni és okoz is, szerencsére azonban a játék ilyenkor is kellően szép számban adagolja az automatikus mentési pontokat, így nem kell mindig elölről kezdenünk a teljes harcot.

A Chorus RPG elemeiről már tettem némi utalást és bár a történet és a küldetések szempontjából ezek kevés jelentőséggel bírnak, a harcok szempontjából már jóval nagyobb a szerepük. Megéri alaposan felkutatni az egyes helyszíneket, hiszen nem pusztán mellékes megbízásokkal gazdagodhatunk, de ezeken keresztül új felszerelést vagy csak egyszerűen pénzt kaphatunk, melyekkel aztán a hangárakban fejleszthetjük Forsa-t. Sőt, amennyiben új fegyverrel vagy passzív módosítókkal gazdagodunk, fel sem kell keresnünk a szervizeket, menet közben is bármikor válthatunk közöttük, így könnyen kísérletezhetünk a számunkra tökéletes arzenál és passzív bónuszok megtalálásával.

Ezeken kívül a végtelen űrben memóriafoszlányokat gyűjthetünk be, amik egyrészről a világban dúló háborúról, annak túlélőiről adnak részletesebb képet, illetve Nara múltját, vívódását is jobban megismerhetjük.

A Fishlabs az akció előtérbe helyezése mellett hasonló hangsúlyt fektetett a látványra, ezért ez szintén egy olyan eleme a Chorus-nak, ami miatt nem kell szégyenkeznie. Bár a körítés némileg befolyásolja a helyszínek változatosságát, a készítők igyekeztek kihozni a maximumot a helyzetből és bár alapvetően megfigyelhetünk ismétlődéseket, azért kellően változatos lokációkat álmodtak meg. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy a belső terek felderítésére nem nyílik lehetőségünk, ahogy a rögzített párbeszédek is költséghatékony megoldást sugallnak, gyaníthatóan dönteni kellett, hogy mire fókuszálják a büdzsét. Ennek ellenére a színészek nem végeztek rossz munkát, de pusztán a dialógusokkal kevésbé sikerül átadni az egyes karakterek jellemét.

A Chorus-nak technikai oldalról nézve sincs különösebb oka a szégyenkezésre, a sokszor letaglózó látvány mellé kellően stabil képfrissítés is társul, az újgenerációs hardvereken pedig a töltési idők is néhány másodpercre korlátozódnak. Egyes környezeti elemeknél, illetve a többször visszatérő ellenséges egységeknél felfedezhetünk néhány egyszerűsített modellt, de egyrészt a pörgős harcok közepette aligha ezekre fogunk figyelni, másrészt az összképet tekintve nem nagyon rondítanak bele a képbe.

A Chorus bár bizonyos szempontból nem tekinthető első alkotásnak, mégis magán viseli annak jegyeit. A Fishlabs némileg szűkös erőforrásokkal gazdálkodva arra helyezte a hangsúlyt, amit a legfontosabbnak tartott: a gyors és látványos harcra. Ez pedig képes ugyan elvinni a hátán a játékot, a jövőben nem árt, ha az új címeik mindegyik oldalát azonos mértékben kidolgozzák.

Chorus | 7/10

Fishlabs / Deep Silver | PC, PS4, PS5, One, Series S/X | 2021. 12. 02.