Need for Speed: RivalsTeszt

A Need for Speed Rivals egy örökérvényű tételt mindenképpen bizonyít, miszerint: egy árkád autóversenynek sem sűrű fékhasználatra, sem saját történetre nincs igazán szüksége. Az utóbbit a játék pár perces (elsőre) átnyomhatatlan intrója igazolja, a „mi vagyunk a lázadó utcaiversenyzők, a rendőrök az ellenségeink” monológot elkoptatottsága okán valószínűleg már kevesen veszik komolyan - akik mégis, lehet, hogy itt az ideje elgondolkodniuk azon (például az ismert filmszínész hétvégi tragikus balesete kapcsán), hogy mi a különbség a filmeken / videójátékokon keresztül kiélt fantáziák, és a valós élet között.

A sűrű fékhasználat hiányát talán már kevésbé kell magyarázni, az új Need for Speed továbbra sem szimulátor, badarság lenne bárminemű realizmust számon kérni rajta. Persze, vannak benne mindenféle, a való világban zsáknyi pénzért megvásárolható gépjárművek, és valószínűleg az NFS sorozat az egyetlen hely a világon, ahol a rendőrök Ferrari 458 Italia-val kergetik a gyorshajtókat - de ettől még úgy végig lehet csúszni száznegyvennel egy kanyaron, ahogy azt kell, illetve ahogy azt egy ilyen játékban kell. Egy árkád autóverseny nagyon nagyot tud bukni, ha nem elég élvezetes vezetni a gépet - a Rivals ezen a fronton remekül teljesít, a járművek között van különbség (erről még lesz szó később), az irányítás viszonylag gyorsan és jól tanulható, és kifejezetten szórakoztató száguldozni a játék nyitott világában.

Mert (ismét) erről van szó, az NFS „főága” jó ideje elszakadt a kötött pályás versenyektől, a Rivals sem tesz másként. A világ hatalmasnak nem hatalmas, ellenben határozottan változatos, van itt minden az útra csobbanó hullámokkal tarkított tengerparttól kezdve a szolidan ívelő autópályákon át a havas hegyoldalak jóval kevésbé szelíden kanyargó szűk szerpentinjéig. (Kedves olvasó, ha az típus vagy, aki kedveli a teszteken átszűrődő személyes megjegyzéseket: a cikkírás ezen pontján ment tönkre végképp a tegnap egy nagy bögre forró teával meglocsolt billentyűzetem. Elmentem, és vettem egy másikat, folytathatjuk.)

Szóval: gyors autók, vad kanyarok, rendőrök, ez eddig is így volt, mi változott? Az, hogy a Rivals az NFS szériában eddig is hangsúlyos üldözésre-menekülésre koncentrál, a játék maga egy Hatalmas Üldözés, a nyugalom percei ritkák, és nem tartanak sokáig. A játék már elején megkérdezi, hogy versenyző vagy rendőr karriert óhajtasz-e folytatni (váltani bármikor lehet), és ennek megfelelően pakolja eléd a feladatokat.

A versenyző élete a nehezebb, ő ugyanis folyamatosan a veszély árnyékában él. Kifordulsz a búvóhelyedről, elindulsz a választott esemény felé (ami lehet sokféle: verseny, verseny rendőrökkel a nyomodban, időfutam, egy-az-egy ellen sprint, vagy „lerázom a rendőrbácsit!” küldetés), és két perc múlva valószínűleg összeakadsz egy rendőrrel, aki üldözni kezd. Sebaj, versenyt indítani és megnyerni így is lehet, csak a végén kell valamit csinálni a rendőrökkel, mert ha megállítanak vagy szétcsapnak, ugrik MINDEN pontod, amit az adott menetben összeszedtél.

Kegyetlen? Igen, elsőre annak tűnik, de azért nem eszik olyan forrón a kását. A térképen elszórt búvóhelyekre betérve bankolhatod az addig összegereblyézett pontokat - a kérdés inkább az, hogy mikor teszed ezt meg. A Rivals csinos kockázat - jutalom rendszerrel dolgozik, minél tovább maradsz „kint”, annál nagyobb szorzóval (enefesül: heat level) pörögnek a pontjaid. A búvóhelyen kívül a játékot leállítani nem lehet, a veszély folyamatos - és ez remek, a korábbi epizódokban nem látott dinamikát a Rivals-nak.

A feladatok sikeres teljesítését, meg úgy általában a túlélést nagyban segíti az, hogy folyamatosan fejlődsz. A bezsákolt pontokból a búvóhelyen autót fejleszthetsz (jótanács: érdemes először a gép testét megerősíteni, így több „életerővel” rendelkezel majd, kevesebb lesz az utolsó előtti pillanatban frusztrálóan szétütött járgány), és felrakhatod az Üldözési Technológiákat is. Az ÜT-k gyakorlatilag fegyverek, nem a szó hagyományos értelmében, de működésüket tekintve mindenképpen: EMP-vel csaphatsz oda, aknákat szórhatsz vagy látványos lökéshullámmal taszíthatod odébb a nyakadban lihegőket. A „fegyverek” nyilván nem csak a rendőrök ellen vethetők be, teljesen jók a rivális versenyzőkkel szemben is - nincs is jobb annál, amikor a cél előtt kétszáz méterrel kapod le egy EMP-vel az előtted a győzelem biztos tudatában autózót.

Igen, a Rivals jófajta árkád autóverseny / combat racer hibrid, és ez teljesen jól áll neki, az utakon csata folyik, a veszélyes vezetés és a gyönyörű driftek jutalma a nitró, kapsz javítóállomásokat, ahol egy másodperc alatt rendbe teheted a kasztnit, és újratöltheted az ÜT-ket - ahogy elkezded jól kiismerni az utakat, a Rivals lehetőségek és taktikák szintjén is kinyílik, tudod, hogy mikor kell támadni, és mikor menekülni, az addigi sovány tízezrek helyett pedig simán százezres ponthalmazokat csinálsz egy menet alatt. Rendőrként is persze: a zsarukarrier a versenyzős futamok ellenképe, vad üldözésekkel, és speciálisan ide álmodott (szögcsapda, útzár, helikopter…) Üldözési Technológiákkal. Apróságnak tűnik, mégis megemlítem: az NFS Rivals az első olyan játék, ahol valós értelmét láttam a hangvezérlésnek, a kétségbeesetten a tévé felé üvöltött „GPS HIDEOUT!!!” parancs (belövi az útvonalat a legközelebbi búvóhely felé) extrém módon hasznosnak bizonyult.

Nem segíti a sikerélmények gyors begyűjtését, hogy a Rivals a játék legelején kíméletlenül beterel az online multiplayer játékmódba. Értsd: ha van online kapcsolat, kapásból betesz egy multiplayer játékba - ami nagyon hasonlít a single playerre, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy itt nem az (amúgy jól működő) AI, hanem hús-vér emberek ellen nyomod. Versenyzőként az elején szembeszállni egy két-három autóból álló szervezett rendőrcsapattal = gyors pusztulás + keserű könnyek, így erősen ajánlott ellátogatni a menübe, és privátra vagy offline-ra kapcsolni a játékot addig, amíg nem fejlődsz egy kicsit, és rá nem érzel a játékra. Ha ez megvolt, nyugodtan menj vissza, a Rivals multiban az igazi, körömlerágósan izgalmas küzdelmek folytathatók itt.

A Rivals alatt dübörgő Frosbite 3 motor áldás és átok egyszerre. Áldás, mert megfelelő PC-n és nextgen konzolokon csuklóból hozza a tőle elvárt látványt, egy-egy nagyobb üldözésnél (pláne: éjszaka) bőségesen kényezteti a szemet.

Jelengenerációs konzolokon más a helyzet. Maga a látvány itt simán korrektnek mondható, de képfrissítéssel komoly gondok vannak. Nincs FPS-mérő építve a szemembe, de bizton állíthatom, hogy az általunk tesztelt Xbox 360 verzió szinte soha nem hozta a folyamatos harminc képkocka / másodperc arányt, és ha igazán keménnyé vált a helyzet (öt rendőr a nyomodban, éjszaka, vihar) többször is meglátogatta a tragikusnak mondható egyszámjegyű értékeket - ami nem megbocsátható máshol sem, itt meg pláne, a harminc fps-t elfogadom a hatvan helyett (még akkor is, ha nextgen konzolokon illene annyinak lennie - nem annyi), az élsimítás teljes hiánya mellett produkált sebesség-szakadék viszont botrány, és érezhetően befolyásolja a játszhatóságot is. Értem én, hogy cross-gen, meg kutyafüle, de vannak lécek, amiket mindentől függetlenül illene átugrani, és nagyon rosszul hozza ki magát, ha nem sikerül.

Bajban leszünk a kereszt-generációs, a múlt és a jövő platformjaira is megjelenő játékokkal pontozás szempontjából, a Rivals az élő példa rá. Maga a játék, a mellé kitalált rendszer csudajó, ha szereted az árkád autóversenyeket, és nem riadsz meg attól, hogy versenyzőként folyamatosan nyomás nehezedik rád, jó eséllyel te is szeretni fogod. Csak nem mindegy, hogy melyik verziót választod - a jelenlegi pontunk egyfajta kompromisszum a két érték között, a jelengenerációs értékelés egy (két?) fokkal alacsonyabb, a nextgen pedig magasabb lenne.