Ratchet & ClankTeszt

Ratchet és Clank hosszú ideje közöttünk vannak, a dinamikus duó pedig a Playstation ugrabugra zsánerének fő képviselőjévé nőtte ki magát az évek során. Bizony. Crasht és Jak-ékat minden szempontból túlteljesítő páros az eredeti PS2-es epizódok után is tudott újat mutatni, az apróbb porcióban érkező letölthető folytatások pedig mindenféle újdonságot (pl. MOBA elemek) cuppantottak hozzá a klasszikus mechanikák kavalkádjához. A sorozat 2016-ban elérheti a másodvirágzását. A moziba kerülő CG mesefilm egy új generációnak mutathatja be Ratchetéket, a PS4-re megjelent Ratchet & Clank pedig a kor színvonalához méltó módon prezentálja, hogy miért is szerettünk bele annak idején a kis szőrmókba és robot pajtásába.

Mint azt tudni lehetett, az új epizód praktikusan nem is „új”, hanem az első rész remake-je. Mondhatni az eredettörténetet mesélik el újra Insomniac-ék, a program viszont a HD ráncfelvarrások általános színvonalától bőven túlteljesít, és a „teljesen újrakevert reboot” minőségi mutatóját teszi elég magasra. A PS4-es rész szépen követi az első rész felépítését, így aki kívülről betéve tudja az ős-Ratchet sztorit, akkor annak ismerős lehet a forgatókönyv, a pályák nagyvonalakban vett kialakítása, vagy úgy általában az egész hangulat. Ezek mellett persze sok-sok olyan aprósággal van felturbózva a játék, amit korábban nem láthattunk, vagy legalábbis az első részben még nem honosodtak meg annak idején. A készítők próbáltak arra is figyelni, hogy az egész receptet a CG mesefilm megoldásaihoz, szkriptjéhez igazítsák. Sajnos nem láttuk még a moziban az emlegetett művet, de azt tudni lehet, hogy az átvezetők egy részét 1:1 módszerrel emelték át az egészestés kaland adott jeleneteiből. Ennek köszönhetően óriási a kontraszt az 2002-es játék mára kissé megkopott dramaturgiája és az új játék rendezése, általános stílusa között. (Természetesen az utóbbi javára.) Kisgyerkőcként tutira megbolondultam volna azért az ingerpartiért, amit a program folyamatosan az arcunkba tol - mindezt pedig olyan stílusos körítéssel képzeljétek el, ami egyszerre keveri a 2000-es évek elejének, és korunk rajzfilmes esztétikájának megoldásaiit. Oké, akár a dialógusokat, akár a jelenetek egyes szakaszait vizsgálgatjuk, találhatunk kicsikét régi sulisnak tűnő mozzanatokat, de alapvetően tapsot érdemelnek a készítők a játék küllemének, történetmesélésének korszerűsítése miatt, mert nem kis mutatványt hajtottak véghez.

A Ratchet & Clank irányítása, érzete olyan szuper-folytonosságot nyújt a játékosnak, amit ritkán tapasztalhatunk. Ez természetesen a csúcskategóriás animációknak, és a komoly fejlesztői tapasztalatnak is köszönhető. Emiatt furcsa talán, hogy a fegyverjáték és a csavarkulcsos pofozkodás talán súlytalanabb és légiesebb, mint valaha. Nem feltétlenül azt mondom, hogy rossz ez a megközelítés (nyilván egy jól kitalált koncepció mentén haladtak Insomniac-ék), ugyanakkor egy kicsit fajsúlyosabb harci mechanikával engem közelebb hoztak volna a játékmenet "kontrollerre tapadós" átélhetőségéhez. Márpedig a kontrollerre gyakran fogjuk a kezünket tapasztani. Ratcheték nem gyenge kalamajkába keveredtek: normál nehézségi fokozaton korunk trendjeihez képest kiemelkedő kihívást fogunk kapni. Itt nincsenek újratöltődő HP csíkok, sokszor fél pályákat kell visszamennünk a Gadget-kockáig, hogy némi csavarért cserébe revitalizálhassuk magunkat. De ez így is van jól, legalább a fiatalabb korosztályt sem nézik teljesen nudlinak a készítők. Egy bizonyos szintű kézügyesség és stratégiai érzék elengedhetetlen a játékhoz, pedig már kezdtük elfelejteni, hogy valaha pont az ilyen dolgokért szerettünk a videojátékok elé lehuppanni…

A szokásos ládaaprítás és csavareső mellett a fegyvereink fejlesztése is leginkább annyira elengedhetetlen művelet lesz a körülbelül 10-12 órás kampány során, mint a reflexeink tornásztatása. Apró adalék, de nem ugorhatjuk át: a játék egy kártyás-gyűjtögetős mellékszálat is tartalmaz, ahol különböző szettek kirakásával lehet újdonságokat (pl a kultikus RYNO fegyót) megnyitni. Lesznek persze izgalmas kütyük és friss mordályok is, minimális spoilerként annyit engedjetek meg nekünk, hogy idekarcoljuk: jetpack és pixelizer! Apró meglepetés, nem csak Ratchetet fogjuk a kalandjaink során irányítani, hanem olykor Clank is reflektorfénybe kerül majd, bár az ő szekciói inkább csak a változatosság végett lehetnek érdekesek, a fő élvezetet egy Ratchet játékban mégis csak az jelenti, mikor a Lombax-szel apríthatjuk az ellent. A pályák vizuális renoválása is jól sikerült. Gyönyörű helyszíneken, fantasztikusan bevilágított, (közhely, vagy sem, de akkor is leírom) már-már CG minőségű kültereken és ezzel szemben picikét laposabbb beltereken folyik majd a küzdelem. A fák-bokrok lombjai a rajzfilmes látvány ellenére is filmszerűen fürdőznek napfényben, az idegen bolygók trutymós textúrái miatt pedig törlőrongyért nyúlunk majd, hogy a képernyőnket letisztogassuk. Ratchet bundája is olyan szinten kidolgozott, hogy a legmájerebb techdemo is a csodájára járna. A szintek mechanikai felépítése viszont semmi olyasmit nem mutat, amit ne láttunk volna már korábban. Remake ide vagy oda, az eredeti játék szelleméhez való hűség (pl. a térképek régies alapjaival) visszafogja a műfaj továbbvitelében rejlő potenciált, de egyelőre - úgy lehet - annak is örülnünk illene, hogy az alulreprezentált stílust egy olyan stúdió is lelkesen képviseli, melynek neve nem N-el kezdődik és intendo-val folytatódik.

Persze a Ratchet & Clank sem lehet teljes mértékben tökéletes, még akkor sem, ha a fentiek alapján közel így tűnhet. Akármennyire is úgy érzi az ember, hogy egy végletekig csiszolt produktummal játszik, akadnak olyan további bosszantó apróságok, mint a valós idejű karakter-árnyékok. Ezek hihetetlenül jól néznek ki, de mondjuk a pontos ugrás pozícionálásban néha be tudnak zavarni. Iyen piszkáló momentum a közeli robbanásoknál felbukkanó vörös köd is, amely miatt gyakran gondolhatjuk úgy, hogy sebződtünk, pedig semmi ilyesmiről nincs szó, csak egy újabb effektust kapunk az arcunkba, amely bár látványos és fokozza az ingergazdagságot, leginkább csak felzavarja a játékra jellemző letisztultságot…

Ezek azonban csak apróságok. A műfajt nem reformálták meg az Insomniac-es arcok, de talán erre nem is volt szükség. A Ratchet & Clankkal megmutatja a veterán csapat, hogy 2016-ban hogyan is kell működnie egy akció-platformjátéknak, mi pedig csak bízva bízhatunk abban, hogy a méltatlanul hanyagolt műfaj talán új erőre kap majd a Sony zászlóshajónak köszönhetően. Már csak azt kell lemeccselni az asszonnyal otthon, hogy mikorra foglaljam a jegyet a mozifilmre…