Dragon Quest: BuildersTeszt

Mint derült égből a villám, úgy csapott le a Square Enix legújabb üdvöskéje, amelyről a japán megjelenés óta tudhattuk, hogy nem lesz mindennapi darab. A Dragon Quest: Builders felült arra a vonatra, amely a Minecraft vidékeiről indulva, és voxelsíneken zötykölődve próbálja felkapni az eredeti Notch-remekműből kifarolt játékosokat. Sőt, a DQ:B ettől sokkal-sokkal nagyobb feladatra vállalkozik: szeretné megnyerni azon játékosok kegyeit is, akiket a kockaépítgetős játékok eddig a lehető leghidegebben hagytak! Bátor vállalkozás? Nem is kicsit, ám a japán fejlesztőket nem kell félteni, mert a Builders nem csak az egyik legizgalmasabb Dragon Quest mellékág lett, de talán az egyik legjobb dolog is, ami mostanában a japán szerepjátékokkal történt.

Az új DQ játék ugyanis nem is feltétlenül a Minecraft szabadságára alapoz. Annál jóval tudatosabban építgeti (Éééértitek!) a játékmenetét, amely egyfelől ügyesen használja a tárgygyűjtögetésben és kraftolásban, valamint blokkokból való építkezésnek a mechanikáit. Ugyanakkor egy komplett akció-szerepjátékot pakol az ember orra alá, ahol a Dragon Questes, neadjisten 2D Zeldás játékelemek úgy fonódnak össze a voxeltérrel, mintha csak a világ legtermészetesebb dolga volna az ilyesmi mutatvány. Oké, a 3D Dot Heroes esetében láttunk már olyat, hogy a klasszikus Zelda epizódok hígított játékmenetét kockavilágban álmodták újra, de a Dragon Quest mívesebb, sokrétűbb és tartalmasabb élményt rejtegett, mint a kult státuszba röpített PS3 exkluzív.

Mint minden Dragon Quest játékban, így a Buildersben is a világ megmentéséért folyik a küzdelem. Ez a világ egyszer már azonban csúnyán ráfaragott. Nekünk, az „Építő” reinkarnációjának kell a régi korok tündöklését visszaállítani, ehhez pedig nem elég a játék elején megszöknünk a kriptánkból (!), hanem ősi erőnket, az isteni sugallatokat és a Sárkányúr kataklizmáját túlélő jóakaratúak segítségét is latba kell vetnünk. A program nem variálja túl a történetét - ám az NPC-k, és a világ története önmagában ad annyi mikro-cselekményt a kampányhoz, hogy folyamatosan izgasson minket, merre tudjuk továbbgördíteni hőseink szekerét. Mivel szépen lassan növekedni fog a városunk (melyet nyilván magunknak fogunk építgetni, jó kis Minecraftes mechanikák segítségével), ezért egyre több túlélőért is felelősek leszünk, akik apró-cseprő gondjaikat, feladataikat, vagy éppen a továbbjutáshoz elengedhetetlen titkaikat osztják meg velünk. Ezek a küldetések mozdítják előre az átfogó eseményszálakat is, és amíg kezdetekben csak „menjünk el ide, gyűjtsünk és építsünk ezt-azt” színvonalon érkeznek a kihívások, később egyre jobban fel kell készülnünk a kontinensek túlsó végére mutató feladatokra.

A térképen a figuránk irányítása, a valós idejű harc, a felderítés és a gyűjtögetés teljesen zeldás mederben zajlik. Ugyanakkor itt egy kardcsapással nem csak a füvet és bokrokat tehetjük rendbe, hanem a fegyverünktől függően a falak, sziklák és fák is összeomlanak, akárcsak a klasszikus Mojang játékban. Természetesen magunk is lepakolhatunk a kockakészletünkből, így könnyítve a terepen való átjutást, vagy a szörnyek elleni védekezést. A blokk-mechanikák szinte tökéletesen forrnak össze az akció-jrpg formátummal. A terepen rengeteg a rejtett okosság és a felfedeznivaló. Akármerre is járunk, mindig látunk a távolban (ritkábban a közelben) olyan érdekes szegleteket, amelyet „na még öt percet” kolbászolva fel akarunk majd deríteni. Közben persze ha leesünk egy fal mentén, akkor a faltörő kalapácsot és az építő vénánkat is elő kell húzzuk, hogy vissza tudjunk ugrálni a korábbi ösvényre.

Majdnem-polgármesterként nem csak a lakosok, de a mindenkori központi település is külön figyelmünket igényli. A fokozatosan megnyíló építési és kraftolási lehetőségek a terepre való felkészültségünket is segítik (innen ered az RPG-k állandó fejlődéskényszere a DQ: Builders-ben), de arra is ügyelnünk kell, hogy mindig legyen nálunk gyógygezemice és főtt kaja. Hősünk túléléséhez bizony a HP-re és az éhségérzetre is gondosan kell majd figyelni. Sőt, időnként az aktuális fejezethez tartozó központi várost is meg kell védeni a szörnyek ellen. Szerencsére a játék ezt sem kényszeríti ránk időzített támadásokkal, vagy napszakokhoz kötött hullámokkal. Amikor úgy gondoljuk, hogy a sztorit szeretnénk előremozdítani, úgy elvállaljuk a védekező küldetést, és mehetünk tesztelni az új felszerelésünket-csapdáinkat. Apró üröm az örömben, hogy minden fejezet szinte teljesen üres lappal indít minket az új úton - de e mögött is érződik a fejlesztői koncepció, és a fokozatosság-változatosság elvének fokozatos fenntartása.

És mégis, hogyan lesz ebből konzol-kompatibilis videojáték-élmény? Bár a Minecraft is meg tudott állni a saját lábain a PC platform melegén túl, a DQ:B titka a hihetetlenül gondos polírozottság, és az átgondolt mechanikák összjátéka. Nincsenek túlontúl erőltetett, izzasztóan sok darálást, vagy szöszmötölést igénylő feladatok. Ahol ezek picikét is előjönnek, ott is vezetve van a kezünk. Tele van a játék olyan (összegyűjthető) segítséggel, melyek a túrázást, a harcot, az építkezést, vagy épp a gyűjtögetést katalizálják. Az egész programból árad a fejlesztői alázat, és az igyekezet, hogy ha már egyszer a világ egyik legnépszerűbb játékából koppintottak, akkor valami maximálisan igényeset és széles körben fogyaszthatót alkossanak. Ez az érzés pedig végigkíséri a játékost, aki a kellemes dallamok, vidám látvány és pihentető játékmenet keverékébe úgy süpped majd bele, mint egy kényelmes fotelbe. A kampány egyébként meglehetősen masszív - nyugodtan lehet egy régivágású JPRG kiméretével kalkulálni. Miután pedig végigértünk a fejezeteken, akkor nyílik meg a várva-várt szabad építés lehetősége.

Már csak az a kérdés, hogy miért nem kap magasabb pontszámot a Builders. Nos, sokat agyaltam a végső értékelésen, végül pedig arra jutottam, hogy az eredetiség hiánya (másképpen: a benyúlt játékmechanikák érzete) picit visszavesz a csomag összképéből. Ugyanígy furcsa lehet sokaknak, hogy a Minecraft teljes szabadságát itt láthatatlan falak és ügyesen elrejtett korlátok vetik vissza. Ez nyilván csak annak lesz probléma, aki a következő korlátok nélküli legósdoboz élményt várja a játéktól. A többiek, akik a JRPG leszármazottat keresik, őket kifejezetten segíti majd a játékos korlátok között történő terelgetése. Sajnos a prezentáció egyes elemei is gagyinak hatnak, jobban mondva, nem nőnek fel a játékélmény zsenialitásához. A zenék sajnos midi-jelleggel szólalnak meg, szinkront vagy gagyarászó karakterhangokat még csak véletlenül sem fogunk találni a kalandjaink során, a kameranézet pedig egyenesen ellenünk dolgozik, amikor hirtelen huppanunk be például egy frissen feltárt barlangba.

Az apró problémák ellenére egy csodás játékprogramnak tartom a Dragon Quest: Builderst, amely az angolul picikét is konyító gyerkőcöknek remek ajándék lehet, pláne a karácsonyi szezon előtt. PC-s indie próbálkozások ide, mindent elsöprő Mojang-univerzum oda - azt vélem a DQ: B legeslegnagyobb előnyének, hogy engem, a Minecrafttól és a többi stílustárstól ódzkodó játékost is pillanatok alatt sikerült beszippantania. Ez pedig az MC-szkepticizmusomat figyelembe véve sokkal-sokkal több, mint amit vártam a programtól! Bátran tegyél egy próbát te is a Dragon Quest Builders-szel, mert jó eséllyel titkos kedvencet avatsz majd a játék személyében!