Castlevania Advance Collection - Drakula MűvekTeszt

Az első GBA-ra megjelent rész a Circle of the Moon (nálunk szimplán Castlevania néven került a polcokra 2001-ben). Ez az epizód 1830-ban játszódik és a főszereplője Nathan Graves. 10 évvel ezelőtt szülei életüket feláldozva száműzték Drakulát. Morris Baldwin - aki korábban segített a gonosz legyőzésében – nevelte, majd a Belmont család vámpírvadász technikája segítségével képezte az árva gyermeket. A tréning végén az ifjú megkapta a Belmont ereklyét, a legendás vadász korbácsot, aminek Morris fia Hugh nem örült felhőtlenül. A történetbe ott csatlakozunk be, amikor Drakula csatlósa Camilla feltámasztja mesterét. A szertartást sajnos későn zavarjuk meg, így Drakula ereje teljében leszakítja alattunk a padlót, majd a mélybe zuhanunk. A csapat szétszakad. Nathan és Hugh is Morris felkutatására indul.

Innen indul a kaland, amiben rengeteg izgalom és fordulat lesz majd, többek között Hugh pálfordulása is. Ez a rész a 3 GBA-s rész közül látványban a leggyengébb, nehézségben viszont a legerősebb. A Metroidvania + JRPG formula mellé megkaptuk a kártyás Dual Set-up System (DSS) elnevezésű varázslótechnikát. Az egyes ellenfelek legyőzése után több varázskártya a jutalmunk, amiket kombinálva képességekre tehetünk szert. Összesen 20 kártya szedhető fel, amiket két kategóriába sorol a rendszer, és összesen 100 variáció érhető el a kombinációjukkal. Olyan képességek nyithatóak meg, amivel például tüzes lesz a korbácsunk, vagy általa kővé dermeszthetjük az ellenfelet. Ehhez nagyon nagy segítséget ad a korábban említett enciklopédia, mivel enélkül nehéz lenne kitalálni és megszerezni ezeket a képességeket.

A második játék a sorban a 2002-es Harmony of Dissonance. A történet 1748-ban játszódik, 50 évvel azután, hogy Simon Belmont megtörte Drakula átkát. A történet középpontjában unokája, Justin Belmont áll, aki Sypha Belnades leszármazottja. Ő a Belmont és a Belnades család fúziójából jött létre, ugyanis amellett, hogy birtokolja és jól forgatja a vadász korbácsot, a varázslás technikájával is bír. Pici fricska, hogy kinézetben Alucard-ra hajaz a legjobban. Ebben a részben is egy mentőakció van a középpontban, így most gyerekkori barátját, Lydie Erlanger-t kell kiszabadítani.

Ez a rész is rendelkezik egyediséggel, ami itt a varázskönyv rendszer. 5 fajta varázskönyv érhető el, amikkel ha a normál másodlagos fegyvereket (például balta, kés vagy kereszt) kombináljuk, speciális támadásokat idézhetünk elő. Másik érdekesség, hogy a kastélynak két variációja van, egy A és B változat. Felépítésben ugyanazok a helyszínek, csak a lények, valamint a tárgyak térnek el. Ha az egyik változatban lerombolunk például egy falat, akkor a másik változatra az hatással lesz. Ez a rész látványban már pofásabb, de összeségében gyengébb, mint az előző rész. Unalmasabb, érdektelenebb, és már túlságosan is könnyű. Így is nagyon jó játék, de nem ér fel az előd nagyságához.

Harmadik a sorban a 2003-as Aria of Sorrow. Érdekessége, hogy ez a jövőben játszódik, egészen pontosan 2035-ben. 1999-ben Drakula elbukott és végleg halott. A próféciák szerint majd eljön ebben az évben a kastélyba egy olyan reinkarnációja, aki örökölni fogja minden erejét. A főszereplő Soma Cruz a napfogyatkozás idején japánba látogatott, hogy meglátogassa gyerekkori barátját, Mina Hakabuka-t. A teljes napfogyatkozás tetőpontján hirtelen a gonosz kastélyába kerültek. Az első ellenfél legyőzése után Soma furcsaságot tapasztalt, mivel magába szívta annak lelkét és képességét. Graham Jones, egy vallásos szekta vezetője, most a főgonosz, aki a démoni erőkkel szövetkezett, és apokalipszis eljövetelén mesterkedik -őt kell megállítanunk. A kaland során rengeteg szereplő társul hozzánk, többek között a Belnades leszármazott Yoko is, de Genya Arakido álnéven Alucard is csatlakozik.

Ez sikerült legjobban a GBA-s részek közül, sőt sokan a Symphony of The Night-nál is jobbnak tartják. Látványban a DS-es részeket idézi, annyira kidolgozott. Játékmenetben az említett SotN-ot másolja, így itt sem korbáccsal, hanem mindenfajta egyéb fegyverrel harcolunk, legyen az kard, lőfegyver, kés vagy bárd. Ennek a résznek az érdekessége az úgynevezett lélek rendszer. Bármilyen ellenféltől elnyerhetjük a lelkét, és ezzel speciális képességre tehetünk szert. Ilyen képességek például a vízen járás, a denevérré változás és ezzel a repülés képessége, de hatalmas fényágyú is a jutalmunk többek között. Több száz ellenfél van, így rengeteg speciális támadás szerezhető meg. Az enciklopédia ennél a résznél is hasznos, mert megnézhetjük melyik lénytől mit kaphatunk meg. Ennek az epizódnak a legjobb a pályatervezése is, illetve ebben vannak a legjobb zenék is.

Az 1995-ös Vampire Kiss / Dracula X-ben sokan az 1993-as PC Engine Super CD-ROM rendszerére megjelent Rondo of Blood SNES portját látják. Amennyiben a főszereplőket, a szörnyeket, a főellenfelek egy részét, valamint a grafikai ábrázolást nézzük, akkor valóban onnan van sok elem felhasználva, ellenben a pályák felépítése és a tartalom eltér, így ezt inkább annak újragondolásának lehetne tekinteni. Itt nincsenek videó bejátszások, szinkron sincsen, és az egész játék nem annyira grandiózus, mint a PC Engine-s alap, de így is egy remek darab. Rövidebb, de jóval keményebb – a legnehezebb a klasszikus platform Castlevania játékok között.

A főszereplő ebben a részben is Richter Belmont, és ugyanúgy Annet és Maria megmentése, valamint az újjászületett Drakula legyőzése a feladat. Én nagyon kedvelem ezt a részt is, bár kicsit nekem visszafejlődés volt a Super Castlevania IV-hez képest, mivel többek között ez nem használta ki a Snes kontroller adta lehetőségeket, és inkább a PC Engine-es 2 gombos megoldással operált. A lasszó is csak 1 irányba csap – igazi klasszikus Castlevania.