Carmen Sandiego - Elég okos vagy, hogy megtaláld a tolvajt?Teszt

Bevallom nem ismertem a sorozatot, részben azért, mert igen régre nyúlik vissza, másrészt az edutainment játékok terén sem szoktam nézelődni. A Gameloft által fejlesztett és kiadott játék viszont dizájnja miatt és története miatt is megtetszett, azonban hamar rájöttem, hogy a célközönség nem én vagyok.

Ha bele is helyezem magam egy kb. 10 éves gyerek helyzetébe, aki már egyre jobban beszél angolul és a krimit is szereti, akkor talán meg is találtam azt a bizonyos célközönséget. A történet szerint a VILE (magyarul “HITVÁNY”) cég tolvajai egy nagy dobást terveltek ki és elloptak egy lopakodó repülőt, a hatóságok kétségbeesésük közepette Carmen Sandiegot keresik fel, aki tolvaj lévén talán gyorsabban kézre kerít egy másik tolvajt.

Az eset megoldása után azonban a hatóságok, és mi is rájövünk, a VILE nem egyetlen tervet eszelt ki, ugyanis világszerte több esetről is érkeztek hírek, így egy ideig biztosan alkalmazni fognak, hogy a többi tettest is felkutassuk. A Gameloft abszolút nem nyúl ki a megszokott telefonos irányításból, éppen emiatt kicsit bénácska, és szükségtelennek tűnő séta-szekciók közepette járhatunk be adott tereket, mint mondjuk egy bazár, hajó, vagy egy utcarészlet.

De ne szaladjunk előre, vegyük át, hogy megy egy eset felgöngyölítése! Először megkapjuk a hívást, megtudjuk mi volt a tett és mi volt a helyszíne, majd oda utazásunk után bejárjuk a környéket, szemtanúkat és nyomokat keresve. Ez néha csak pár kattintás a szövegbuborékok közt, néha pedig valódi bejárást jelent. Célunk, hogy adott idő alatt, ami lehet 4-7 nap, találjuk meg a tolvajt és adjuk a hatóságok kezére, éppen ezért az idő lesz a fő mércéje a játéknak, nem mindegy, hogy hol mennyi időt töltünk, mikor és hová utazunk.

Egy lepcses szájú szemtanú értékes infóval szolgálhat, de lehet, hogy csak elmeséli milyen napja volt, az idő pedig mindkét esetben ketyeg. A helyszíneken talált nyomok és a tanúk segítségével két fajta infót gyűjtünk: az egyik az elkövető személyiségére utal (hajszín, szemszín, milyen kezes, esetleg van-e ételérzékenysége), míg a többi az úticélját árulja el nekünk, vagyis, hogy melyik városban bukkanhatunk a nyomára. Utóbbi esetben nem kapunk egyértelmű infót, megtudhatjuk az ország nyelvét, pénznemét, esetleg a térségeket ahol találjuk, vagy azt, hogy a reptéri kódban mely betűk szerepelnek (pl. I - Jaipur). Néha kapunk kétes infókat, amiket még fact-checkelni kell, ha pedig minden infó biztos, akkor az adatbázisban leszűrhetjük, hogy ki vagy kik lehetnek a tettesek. Amikor biztosak vagyunk az illető személyiségében, akkor elfogatóparancsot kérünk és kiderítjük, hogy hol található a tolvaj.

Persze a VILE cég elég sok embert foglalkoztat, így könnyen lehet, hogy nyomára bukkanunk egy-egy alsóbb szinteken tevékenykedő figurának, akiket követhetünk, kihallgathatunk, vagy éppen csak a zsebükből elcsenünk fontos iratokat. Ezek mind olyan események, ahol ténylegesen a játékos tevékenykedik, ahogyan a hackelések során is a saját képességeinket használjuk, nem pedig szövegbuborékokon keresztül tudjuk meg, hogy sikerült-e a cselekmény. Természetesen mindezek irányítása is inkább a mobil eszközökre vannak szabva, így egyetlen egérrel könnyedén játszható a játék minden része.

Nagyjából másfél óra után azonban a feladatok, és feladványok elkezdenek ismétlődni, és ha rájövünk, hogy mikor melyik infók hasznosak, akkor az esetek is nagyon hamar letudhatóak, még úgy is, hogy a félig szinkronizált átvezetőket megnézzük. Így az edukáció és a szórakoztatás része is unalomba fullad a játéknak, de mindezt úgy kell kezelni, hogy valóban nem én vagyok a célcsoport.