L.A. Noire: The VR Case FilesTeszt

Mintha összebeszéltek volna a nagyok: alig pár hete írtam arról, hogy a Bethesda nekiállt átportolgatni franchise-ait a pelyhedző platformokra, erre tessék, az erről eddig nem túl híres Rockstar is előállt a saját töltött káposztájával. A már szinte kötelező ONE/PS4 verziók mellett az egyre népszerűbb Nintendo Switch-re is megjelent az L.A. Noire felújított verziója, ami egyébként tök ugyanaz, mint az eredeti - illetve elnézést, a “Truth, Doubt, Lie” hármast átnevezték “Good Cop, Bad Cop, Accuse”-ra. Tesztünk alanya azonban nem ez, hanem a VR verzió, a szokásos kérdés pedig az, hogy tud-e valami újat felmutatni a “lapos” verziókhoz képest.

Szögezzük le: ez az L.A. Noire egy kicsit rövidebb, zanzásított L.A. Noire. Nincs meg benne az alapjáték teljes tartalma, hét darab, kifejezetten VR-képes esetet választott ki a fejlesztőcsapat az eredetiből, ebből az első kapásból egy kisebb tutorial, és nagyjából három perces. A probléma ezekkel a rövid kis foszlányokkal, hogy mire a játék kínkeservesen megtanítja az irányítást, már vége is a fejezetnek, és jöhet a következő tanulnivaló - mire igazán belejönnénk, már le is zúztuk az egészet.

Apropó irányítás: a játék gyakorlatilag csak room scale módban játszható, ami azt jelenti, hogy jelentős, legalább 2x2 méteres játékteret kell felszabadítanunk a lakásban. Többnyire álló módot vár el a játék, de vezetéskor felajánlja, hogy akár le is ülhetünk - ez a koncepció így szerintem totál katyvasz, és csak elidegeníti a játékost. A szokásos interakciók, mint például tárgyak felvétele, fegyverek használata a már szokásos módon megy, mozgásra viszont négy különböző lehetőségünk is van: teleportálhatunk a célpontra nézve (ez a legkevésbé jó élmény, viszont egyszerű, és működik), mozoghatunk automatikusan egy célkereszt felé (kukába való), illetve a legviccessebb, hogy lehetőségünk van a karunkat lóbálva “helyben járni”, ami ugyan nem túl pontos, és nyilván kísérleti alternatívának szánták, de kimeríthetetlen humorforrás akár egyedül is.

Hál’istennek jelen van a legegyszerűbb és legjobb direkt kontroll is, de ezt a menüben külön be kell kapcsolni - értem én, hogy meg kell védeni a noobokat a rosszulléttől, de azért lassan le lehetne már szokni ezeknek az opcióknak az ilyen durva elrejtéséről. Az L.A. Noire gyakran magától is teleportálgatja a játékost, ha a narratíva megköveteli, és ez önmagában még nem is zavaró (bár kicsit gyakori), viszont előfordul, hogy egy teljesen más karakterben találjuk magunkat - üdv, VR skizofrénia! :)

Bár az eredeti játék sava-borsa a bizonyítékok begyűjtése, a kihallgatások, és hát maga az esetek megoldása volt, úgy érzem, a VR verzióban kicsit változott a leosztás: a komolyabb “fizikai”, “manuális” interakció miatt immár az akció részek a játék sztárjai. A vezetéshez be kell indítanunk az autót (több lépésben), az ökölharchoz tényleg ütnünk és hajolnunk kell (ez egyébként remekül sikerült - jó példa a jövő VR bunyós játékainak), tűzharc közben pedig tényleg be kell bújni a fedezék mögé. Ezek a pillanatok remekül működnek a játékban - ami az eredetiben egy nem túl jól sikerült kötelező töltelék volt, az itt tulajdonképpen az immerzió csúcspontja.

Persze mindez nem azt jelenti, hogy a nyomozós részek ne lennének jelen, csakhogy sajnos ezek kevésbé működnek, mert egyrészt az esetek már ismertek, így aki játszott az eredetivel, annak ez a rész nem túl érdekes, másrészt az annak idején úttörő performance capture mára már meglehetősén idejétmúlt, és VR-ben fokozottan feltűnő az a bizonyos “uncanny valley” effektus. Hasonló módon digitalizált karakterekkel dolgozik a tavalyi Blade Runner VR Experience, de az elmúlt évek technológiai fejlődése miatt elképesztő a különbség.

(Az uncanny valley az a zavaró érzés, amikor egy humanoid karakter megjelenése már majdnem teljesen élethű, de mégis, érezzük, hogy nem igazi, és szinte visszataszítónak találjuk. Lásd pld Grand Moff Tarkin a Rogue One-ban.)

Kicsit felemás érzéseim vannak az L.A. Noire VR-el. Egyrészt kellően változatos, szórakoztató, nem is néz ki rosszul - másrészt sajnos az esetek nem újak, így a VR interakciókon kívül semmi meglepetéssel nem tud szolgálni azoknak, akik játszottak az eredetivel. Akik viszont nem játszottak, azok bajban lesznek, mert nem csak az esetek nagy része, de maga a sztori is kimaradt, így pedig néha a követhetetlenséget súrolja a narratíva. Ha ezeket nem bánod, és a kellően nagy játéktered is biztosított, akkor azért mindenképp ajánlott a kipróbálása.

reptile

*Tesztelve: i5, 1070, HTC Vive

Oculus Rift & Windows Mixed Reality: alapból a játék detektálja a headset nevét, és ha nem HTC Vive, nem indul el. Nesze neked “Open”-VR. Kis google segítségével letölthető az átverő-berendezés, és a játék gond nélkül működik más platformon is.*