Team Sonic RacingTeszt

Szegény Sonicra rájár a rúd, a legutóbbi filmes trailer óta legalábbis inkább beszélünk a félreszabott CG modelljéről, mint a videojátékos teljesítményéről. Pedig májusban egy korrekt megjelenést is produkált a kis kék süni. A Segánál már veteránnak számító Sumo Digital rukkolt elő egy új kartjátékkal Team Sonic Racing néven, amely egyrészt az ős-Sonic R lélektani folytatása, másrészt leplezetlenül folytatja a korábbi Sega versenyjátékok sorát, bár ezúttal a fókusz ténylegesen a sünön, valamint díszes kis társaságán van, a többi Sega sztár kizárásával.

Ebben a sztoriban (merthogy egy kart játékhoz sem árt egy kis mesemondás) Dodon-Pa körül sürög-forog a süntelep. A bölcs tanuki (nyestkutya) fajhoz tartozó új Sonic hős a Donpa Királyság vezetője, mellette a Donpa Motors elnöke is egyben. Mindene a versenyzés, és hát a technológiai fejlesztésekben is ott van a szeren - ő maga szedi össze dimenziókon, időkapukon és még ki tudja mi mindenen át a Sonic univerzum hőseit, hogy egy jó kis versengésre buzdítsa a társaságot. Többet nem akarok a sztoriból elárulni, révén a Team Sonic Racing kampánya lassacskán bontja ki a fő vonalat, versenyek előtti dialógusokra építő átvezetőkkel, menet közbeni beszólásokkal, a szokásos sajtszószos stílusban előadva. De hát a Sonicverzum már csak ilyen, kezdésként érdemes megállapítani, hogy a komolyabb Sonic címek közé történetileg, hangulatilag és stilisztikailag is simán beillik a TSR, így a Sonic rajongók már csak emiatt is készíthetik a hófehér pilótakesztyűt.

Szerencsére a játékmenet magja is kiváló - a Sumo Digital azért nem csak az iparosmunkához ért, hanem konyít valamit az innovatív megoldásokhoz is. A nagybetűs „Csapat” szó nem hiába van a játék címében is: erre épül a TSR hatékony játéka. Persze, most is vannak fegyverek, ezeket a Colors epizódból is jól ismert Wispek felszedésével tudjuk elsütni. Van feszes de tanulásigényes drift, és abból dörrenő nitró - ezek nélkül nincs is Mario Kart-klón a világon! Akad viszont három fős csapatokba rendezés is a pályán, ami újdonság lesz mindenkinek. A triót aktívan kell a versenyek közben használnunk az áhított győzelemért cserébe. Azaz, a három játékos egymást kell hogy segítse a pályán, ami több apró mechanikában is megmutatkozik. Első és legfontosabb: aki elől megy, annak a szélárnyékában (értsd, kicsit Splatoon jelleggel, a maga mögött húzott csíkjában) megnő a sebességünk. Kellő gyorsítás után pedig előre csúzlizhatjuk magunkat egy jobb pozíció reményében. (Ez működik amúgy belassult, eltalált karakter visszagyorsítására is.) A felvett tárgyakat csereberélhetjük, kérhetünk magunkhoz Wisp-et ha épp nincs nálunk semmi, és persze elöljáróként felelősségünk jó surranópályát adni a lemaradt cimbiknek. Miközben akciózunk, csapatpontokat kapunk, ha pedig betelik a mutató, akkor ellőhetünk egy ultimate-et, ami kvázi a Super Sonic effektus kartversenyre vonatkoztatott megfelelője. Gotta go fast, avagy az egész csapat zúz előre, mint az állat, és a sebezhetetlenség sem utolsó tényező ebben a szituációban. Az egyes karakterek más-más osztályba sorolt járgánnyal bírnak. A sebes vasak tépnek mint állat, a nehéztüzéreket nem akasztják meg a kisebb tereptárgyak… és így tovább.

A hármas csapaton alapuló versengés adja a játék nóvumát, és valahol a mélyebben gyökerező fő erősségét is. Frissítésként bejönnek az olyan divatos elemek, mint a Sonic világra formált loot-kindertojások, amit fillérekért lehet vásárolni a játékmódok során elnyert kreditekért. Szerencsére nem érződik a játékon a pénzsóvár tempó, a tojásokból potyogó alkatrészekkel pedig tunnolhatjuk és cicomázhatjuk is a járműveket. Alapvetően pozitív a játék grafikája is, amely bár nem tud (pl. XOX-en) stabil 60 FPS-t tartani, sőt, törtképernyős multinál azért igencsak meg tudja rángatni az idegrendszert, azért csinos, vibráns, és alapvetően vidám látványt szolgáltat. Abban megegyezhetünk, hogy ez elengedhetetlen egy ilyen játéknál. Arról nem is beszélve, hogy a klasszikus, illetve a közelmúlt közkedvelt Sonic hátterei új szemszögből élednek meg. A Team Sonic Racing másik irdatlan erős prezentációs összetevője a zene. Jun Senoue és a mögötte álló zenészek hibátlan (!) gitár-jrock-elektro keveréket csatornáznak ki a hangfalakra. Arról meg csak csendben teszek említést, hogy videojátéktól szokatlan módon van keverve és masterelve a zene. A játék audioszekciója a hifid megdolgoztatására/tesztelésére is ideális alany lesz, annyira igényes stúdiómunka van a zene mögött.

És akkor a végére maradjanak azok a pontok, amelyek vissza-visszarántják a Team Sonic Racinget a célvonalhoz közelítő élbolyból. Hiába jó a csapat-mechanizmus, hiába ringat kellemes hangulatba a tálálás, valahogy idővel ellaposodik és szárazzá válik az egész. Tudjátok milyen az, amikor hullámzik egy játék iránt a vonzalom? Egyszer azt éreztem, hogy minél többet tolom a TSR-t, annál rosszabb összbenyomásom lesz a játékról. Utána pedig csak vissza-visszanéztem és mégis élvezettel tekertem le pár kört. Aztán a lelkesedés megint közönybe csúszott, majd kezdődött a kör elölről. Bár a Sumo Digital munkájában ott van a kraft, de az a sziporka, ami egy végig máriózott estét elkísér, nincs a játék mögött. Sajnos a multiplayerrel is vannak gondjaim - az online versengés az elmúlt napokban az Xbox platformon eléggé laggolt, ráadásul több meccsről is kivágott a gép, aminek nyerő pozícióban nagyon nem örültem. Hogy csak az én készülékemben, vagy az X szolgáltatásával volt-e a probléma, azt nem tudom, de gyanítom inkább valami peer-to-peer rendszer állhat a multi döcögős mivolta mögött. Amúgy a lobbi rendszernek is vannak furcsaságai; nyilván meccs közben is csatlakozhatunk pl. egy már játékban lévő bandához, de ilyenkor meg kell várni, míg azok letekerik a futamot, ez pedig a játék tempója által felgyorsult idegrendszeremnek sok volt, úgyhogy mentem a lobbiból ki, majd vissza, amíg nem találtam nulláról induló bandát. Még egy karcosabb részt ki kell hogy emeljek. A kampány bónusz pályái (sok van belőlük) irdatlan nehézségűek bírnak lenni. Nem tartom magam kezdőnek, de ide vérbeli kart-ninjákra lesz szükség, tökéletes driftelő, és kanyarban drift-irányváltó technikával az adott kihívások platinázáshoz.

Hogy a Sonic játékok közül hova sorolnám a Team Sonic Racing-et? Mindenképp valahova az élbolyba. Kellemes, ötletes, adott pillanatokban heves, de máskor ismétlődő és tompa az élmény, amit szolgáltat. A csapat-játékszabályok miatt külön jár a vállon veregetés, nem lennénk meglepve, ha ezt a módit viszontlátnánk majd más játékokban. A színpompás célszalag-fotó viszont elmarad, helyette ami marad, az a moderált ajánlásom a műfaj és a kék süni rajongói számára.