Bright Memory: Infinite - megérkezett a next-gen messiás?Teszt

Az egyszemélyes fejlesztőcsapat által készített korábbi Bright Memory folytatása, mondhatni újrakeverése nem is feltétlenül a látvány tekintetében következő generációs, hanem a menet közben rengeteget fejlődött Unreal fejlesztői lehetőségek miatt. Ugyanis előtte el sem tudtuk volna képzelni, hogy egy szem emberke ilyen minőségű terméket tegyen le az asztalra. Bár nem akarjuk elvenni Zeng Xian Cheng érdemeit, de látszik, hogy a Bright Memory Infinite-nél az egyén és a tech karonfogta egymást, és így hívták táncba az FPS játékokban újdonságot kereső harcosokat.

A Bright Memory Infinite amellett hogy pofátlanul jól néz ki, alap játékmechanikáit tekintve is kőkemény lábakon áll. A fegyverjátéka élvezetes, pattogós, ritmusos. Érzed, hogy mit hogy kell benne csinálni a fegyverekkel, és ráadásul alt-módokon is vadul tudsz aprítani. A nyakig páncélozott ellenfelek nyelik a golyót, de pont jó a pillanatról-pillanatra elkapott harcok üteme, és erre jön rá a közelharci réteg.

A program ugyanis megpróbálja a Devil May Cry (és a többi távolkeleti hack and slash) kardozós mechanikáit FPS-nézetbe ültetni, a mutatvány pedig működik, nem is akárhogy. Karunkkal védekezünk, blokkolunk, parryzünk, juggle-be küldjük a szerencsétlen katonákat.

Emellé kapunk egy pulzuskesztyűt, amely segítségével grapple-elven húzhatjunk magunk elé az ellenfeleket, gravitációs pukkanásokat idézhetünk elő, és így tovább. Ráadásul a játék helyszíneként szolgáló kínai tartomány felett megjelenő, mindenhonnan szépen látszódó fekete lyuk olyan anomáliákat hoz a rendszerbe, ami a katonákat ősi korok harcosaira cseréli. Ebben a forgatagban még az sem elképzelhetetlen, hogy mitológia lények törjenek ránk... Szóval nagyon élveztem, ahogy az FYQD Studio egyszemélyben képes volt ennyire mókásra hangolni a harcokat.

A pályák is egész jók - a dinamikát egyértelműen a CoD játékoktól kölcsönözte a fejlesztő, és a jelenetek közül is van jópár over-the-top akciómutatvány. Sajnos mindezt nem tart túl sokáig. Bő két óra alatt le lehet tekerni a Bright Memory Infinite-t, ami miatt olyan érzésünk lehet, mintha egy nagyobb játék első fejezetével nyomulnánk.

Az egyszemélyes fejlesztés határai amúgy az egy lokációra felfűzött helyszínen, az átvezetők sutaságában, valamint a narratíva gyengeségén is kiütköznek. De ha csak leülsz úgy két órára darálni, egy picit sem fogod hiányolni mondjuk az épkézláb sztorit, vagy szerethető karaktereket a móka mögött. Viszont moroghatsz egy kicsit a gagyi lopakodós szakaszon (szerencsére tíz percig tart az egész), vagy a rád rohanó vadmalacokon, amelyek teljesen elütnek a kampány techno-hangulatától.

Technikailag amúgy a játék MINDENT tud, amit egy modern PC-ből ki lehet hozni. Van több szinten skálázható Ray Tracing, DLSS és minden földi jó a beállítások között. Ennek megfelelően amúgy a játék döbbenetesen fest és jól is skálázódik. 2060GTX-es laptopomon mindent high-ra tudtam állítani, az RTX-el egyetemben - magas minőségű DLSS megoldással, 1080p-re hangolódva pedig átlag 40-60 körül pörgött az FPS mutató. Nem kompromisszummentes a folyamatosság (high-end mércével), de még így is csorgott a nyálam, mint a pulykának. Hogy maga az összkép tényleg újgenerációs-volna-e, az megint jó kérdés. A játékmenet magja X360-on is elketyegett volna gyengébb látvánnyal, a tech pedig visszaskálázódik egy pőre Xbox One szintjére. Tehát inkább arról van szó, hogy a sokszor látott megoldásokra csurog rá a fényes cukormáz. Viszont mozgásban az összkép tényleg csúcs, és kevés dolog ér magas beállíásokon a Bright Memory látványának nyomába.

A Bright Memory Infinite még mindig nem az a játék, ami elhozza a vérbeli next-gen érzést a magas költségvetésű játékok mezsgyéjére, de arra mindenképp jó, hogy ízelítőt kapjunk a várva-várt szintlépésből. PC-n kevés szebb FPS-t fogsz találni, és valószínű konzolon is ütni fog a dolog ha egyszer megjelenik. A program amúgy furcsa kategóriát honosít meg a belső nézetű lövöldék között. Amíg egy kalandjátéknál nem ritka a kétórás játékmenet, addig az FPS-eknél egyelőre nem bevett szokás ez a rövidség. Karolja már fel valaki ezt a srácot, aztán az egészestés Bright Memory Universum végre el is mesélhetné, hogy mit találunk a fekete lyuk mögött.