Atari 50: The Anniversary CelebrationTeszt

Az elmúlt öt évtized során az Atari iszonyatos magasságokat és mélységeket élt meg: nagy sikerei, majd megborulásai után számtalan felvásárlás, névváltozás, akvizíció után mégis itt van köztünk és hirdeti önnön nagyszerűségét egy minden sallangtól mentes, ámde gyönyörű- és gyaníthatóan trendet teremtő 50. esztendős évfordulós kiadásban, melyben nem csak a legendás múlt, de a jelen és a jövő is tetten érhető. A tematika egyébként nem újkeletű, de valahol a kiadó kortárs jelenlétét tükrözi, hiszen a 2021-es “nagy” konzolos visszatérését követően felhozatalában és szellemiségében is megújulni látszó vállalat képét sejteti. Ez nagyban köszönhető az utóbbi évek finom újrapozícionálásának is, amelyet számos irányból megtámogatott az aktuális vezetés - akárcsak az a Wade Rosen, akinek 2021-es CEO debütálása nem a véletlen műve, szánt szándékkal került a megújulást kutató vállalat élére. Architect gondolkodásával már megválasztása előtt is azzal töltötte az idejét, hogy a számára fontos márka ázsióját helyreállítsa - többek között olyan lépésekkel, amelyekkel új narratívát és jövőképet jelölt ki a szebb időket is megélt vállalat számára. Mindezt ráadásul úgy sikerült elérnie, hogy az ATARI, mint a médiában és popkultúrában létező jelenség farvizén újra a köztudatba tudta hozni a vállalat kiváló értékeit, érdemeit is.

Ennek egyik pozitív hangvételű eredménye volt az új Atari konzol általános megítélése is: noha az új platform körül iszonyatos sok probléma merült fel (főként a piaci pozícionálásának megfelelő funkciókészlet összetétele, a hardver problematikus tervezése és a pénzügyi financiális problémák miatt), de a megcsappant tőkéjű vállalatnak a közösségi finanszírozás révén sikerült valahogy mégis tető alá hozni az új Atari VCS-t. Bár ez a masina csak részelemeiben hasonlít egykori konzol mivoltára, valójában egy teljes értékű csinos kis időgép annak, akit annak idején az Atari játékok szellemisége koránál, vagy témájánál fogva elvarázsolt (a régi-új játékok tárházát felvonultató Vaultról és a manapság elvárható online funkciók meglétéről nem is beszélve). Wade bátorította a vállalat játékfejlesztői divízióinak óvatos újjáalakulását - még úgy is, hogy a múlt gyökereit nem kellett feltétlen feledésbe borítania. Különösen a Recharged-sorozat generált nem várt sikereket az olyan pici indie csapatoknak (SneakyBox, Adamvision) köszönhetően, akik a Breakoutot és a Yars’ Revenge-t újra gondolva, újfent szabadjára engedték ezeket a klasszikusokat a digitális éterben.

De nem csak ez volt CEO-ként Rosen egyetlen ötlete: az utóbbi évtizedekben kiadásra került különböző Greatest Hits, Collection- és egyéb, Atari játékokat tömörítő alkotások elemeit összefogva, a vállalat 50. évfordulójához közeledve megbízta a kiváló antológia kiadványairól elhíresült Digital Eclipse (TMNT: The Cowabunga Collection, SF 30th Collection, SNK 40th Collection, csak hogy néhányat említsünk) csapatát és feladta a leckét nekik azzal, hogy egy olyan Anniversary gyűjteményt készítsenek a vállalat történelméből és sikerjátékaiból, amelyre még az egykori Atari legendák is úgy tekintenének, mint életük fő művére. A tervek aztán 2022 novemberében olyan minőségi szintben csúcsosodtak ki, amely talán joggal nevezhető már most a valaha készült legjobb tematikus játékgyűjteménynek és kvázi de-facto standardként is funkcionálhat majd azok számára, akik a jövőben valami hasonlóra adnák a fejüket. Az Atari 50th Anniversary Celebration ugyanis nem egyszerű emulációs játékgyűjtemény, ez gyakorlatilag egy virtuális múzeum és nem olyan tekintetben, mint amilyen a szintén egy hónappal ezelőtt megjelent Atari Mania, mert itt egész más dimenziókról van szó. Az, hogy miért olvasható "Celebration" a kiadvány alcímében, lentebb hamarosan létogosultságot nyer.

Már az első intró felbukkanásánál is látszik, hogy itt valami, a megszokotthoz képest teljesen más dimenzióról esik szó: a letisztult, tónusaiban éleiben Atarit formázó menük, logók és keretrendszer sem az a fajta gyorsan összecsapott carousel, ez itt ugyanis tökéletesen prémium hatást kölcsönöz. A gyűjteményben brutális mennyiségű, nagyjából kilencven játék bukkan fel játszható formában, a klasszikus árkád korszaktól kezdve a konzolos, mikroszámítógépes korszakig bezárólag. Bár a játékok választékába akár egyből is beleugorhatunk, a gyűjtemény sava-borsát egyértelműen maga a történelmi áttekintőbe ágyazott keretrendszer adja. Az Atari nagyobb korszakaira osztott múzeumi körséta mint egy struktúrált fa-szerkezet, úgy öleli át a nagyobb megjelenéseket, címeket, a hozzájuk kapcsolódó média-anyagokat és a videójáték-ipar akkori érdekességeit. Az idősíkon generikus sorban vízszintesen, illetve adott év-hónap során függőlegesen megnyíló menükben (mintegy mélyre ásva) található játékokba egy gombnyomással ugorhatunk be- és ki, olvashatjuk el a hozzájuk kapcsolódó árkád flyereket, reklám hirdetéseket és szpotokat, archív fotókat, tévé- és reklámfelvételeket, vagy épp a digitálisan beszkennelt bookletet, esetleg a körbeforgatható, zoomolható 3D dobozterveket, vagy magukat az árkád kabineteket.

Elképesztő, miféle adat- és kutatómunka tömörül össze ezekben az apró történelmi villanásokban: archív videófelvételek, fotók és médiaanyagok a játékfejlesztőkről, az első Defender gépek futószalagon történő gyártásáról, az áramkörök tervezésétől kezdve az ikonikus Atari Jaguar rendszerének részletéig, szinte minden fellelhető és érdekes információ megtalálható rendszerezve, ízléses, kiválóan kereshető és navigálható keretrendszerbe ágyazva, amelyben akár egy pillanat alatt visszanavigálhatunk oda, ahol abbahagytuk, de bármikor átugorhatunk egy későbbi időpontba is - ugyanis nincs semmi sem limitálva, az első másodperctől kezdve bejárható az egész keresztül-kasul.

Az élmény öt fő korszakra oszlik: Az Arcade Origins, a Birth of the Console, a Highs and Lows, a The Dawn of PCs végül az Atari sorsát megpecsételő The 1990s and Beyond. Mindegyik tökéletesen felépített narratívával, zenei aláfestéssel és a korszak híres, vagy épp hírhedt játékaival (elindítható formában), valamint kapcsolódó anyagaival rangsorolva - így aki például a nagy 1983-as videojáték válság következtében elhíresült új-mexikói Alamogordo mellett történt több tonnányi eladatlan Atari játékok sivatagi elföldelésére kíváncsi, könnyedén megtalálhatja (ellenben a világ legrosszabb Atari 2600-as játékának kikiáltott ET nincs a játszható címek közt, nem véletlenül).

A gondosan válogatott játéklista mindegyike érdemes arra, hogy némelyikkel rövidebb, másokkal egészen hosszú időt múlassunk el: jelentős részük máig szórakoztató - kiváltképp azok, amelyek igazi mérföldkőnek jelöltettek - vagy azért, mert a revolúció hatásfokával égtek (pl. az Asteroids), vagy mert új technológiát vonultattak fel (a vektor-alapú Star Wars Arcade, vagy akár a Tempest). A helyenként megtalálható videós szösszenetek fekete-fehér korszakból származó példányait nézni és hallgatni ugyanúgy élvezetes, mint az újabb reklámszpotokat bámulni: egyik sem hosszú, vagy vontatott, a lényegre koncentrál és gyakran megragadja a történetek emberi mivoltát is, sőt! Sok olyan apró részlet elhangzik bennük, akár sztorizgatások, akár érdekességek egy-egy játék, vagy technológia kapcsán, amelyeket korábban soha, sehol nem olvashattak a rajongók, látni pedig végképp nem láthattak. Minden egyes fotó, megszólalás, vagy információ darab tökéletesen passzol az adott témához, kiválóan válogatták össze a srácok azokat a szükséges képi- és hangi forrásokat, amellyel tökéletesen átjön a korszak és a játék szellemisége is.

Külön öröm, hogy számtalan ikonikus legenda szólal meg a videókban, így nem csak a játékok, de maga a játékipar is fókuszba kerül az olyan szereplők által, mint David Crane, Tod Frye, Garry Kitchen egykori Atari fejlesztők, de folytathatnánk a sort Tim Schaferrel, vagy Cliff Bleszinskivel is, akik egyrészt maguk mesélnek arról, hogy ők miként élték meg ezt a legendás korszakot, másrészt pár anekdotát is eldurrantanak. Persze, az olyan mesébe illő sztorik is elhangzanak, hogy miként csapták szét magukat egy-egy játék fejlesztésének krízis pillanataiban, milyen módszerrel készültek az Atari hardverei, hogyan jöttek rá, hogy miféle trükkökkel kereshetik degeszre magukat a kihelyezett automatákkal, vagy hogyan (miért) léptek le néhányan megalapítva ezzel az Activisiont és hogy vált belőlük rövid idő alatt az egyik legnagyobb riválisuk. Olyan részletek is előkerülnek a történelmi séta során, hogy miért végezte végül a hologram technológiát használó korai Atari Cosmos prototípusként az életútját, vagy hogy mi is volt valójában a valódi kiváltó oka a nagy videójáték crash-nak 1983-ban. Egészen megható, hogy a tátott szájjal bámulós videókban mennyire nyíltan és őszintén mesél mindenki a hibákról, a félresiklott vezetésről, a rossz döntések és technológiák sokaságáról (pl. a 400-as széria borzalmas billentyűzetéről) ugyanúgy, mint ahogy teszik ezt az óriási sikerekről és népszerűségről, amelyek egykoron övezték ezt a legendás társaságot a varázslatos '80-as évek neonkék színkavalkádjában.

Az Atari 50: The Anniversary Celebration játékfelhozatala egyébiránt nem csak megjelent játékokról szól, a rég kiadott játékok mellett jó néhány érdekesség is helyet kapott a repertoárban. Több mint száz cím található a katalógusban, az Atari 2600, 5200, 7800, 8bites gépek, a handheld Lynx, vagy a Jaguar kínálatából, ám ezek mellett hat, ún. újraálmodott játék is felbukkan a menüben, amelyek mind-mind egy korábbi megjelenés átgondolt, újra-rajzolt, vagy épp mash-up-ból született újdonságai (pl. a Haunted Houses, a Neo Breakout, vagy a Quadratank). Akadnak korábban ki nem adott, itt mégis elérhető címek (pl. Warshaw Saboteur-ja), de a Digital Eclipse a legendás, eredetileg négy részesre tervezett Tod Frye-féle SwordQuest utolsó, csak dizájnterveken létező epizódját is elkészítette, amely valóban igazi kuriózumnak számít, még Atari-fanatikus berkekben is. Mégis, mindezek mellett érzésem szerint kb. harmada az, amely mai szemmel még elvakultság mellett is értékelhető, és ennek igazából csak egyetlen oka van: az idő kíméletlen vasfoga.

Az Atari idén ötven esztendős: ezen játékok jelentős hányadánál a megjelenésük óta eltelt idő majdnem két emberöltő, amely alatt számtalan gyermek cseperedett felnőtté, majd vált szülővé. Megváltoztak az értékrendek, a technológia, az elvárások és sok esetben a szemlélet is elfordult, elferdült, vagy óriási léptékekkel haladt tova. Amely két-három generációnak korábban a technológia csúcsának számított, arra manapság már csak legyintünk, nem értékeljük, nem is TUDJUK igazán értékelni - valódi örömöt pedig csak néhány klasszikus volt képes áthordozni időn és téren át, ők is csak annak a szűk rétegnek jelentenek valamit, akik jókor voltak épp jó helyen a ‘80-as években. Néhányan nem öregedtek túl jól, mások már akkor sem voltak kiemelkedőek, mikor megszülettek - tartja a mondás és ez itt is igaz.

A vasfüggönyön innen ez a korszak ráadásul elég nagy csorbát is szenvedett, így a népes rajongótábor még kisebb lángon égett, ha égett egyáltalán. A korai Atari korszak játékai ráadásul mellőztek szinte minden segédletet, akkoriban a játékok kitapasztalása, az irányítás, vagy a gameplay céljának megfejtése ugyanúgy a szórakozás részét képezte - ezt a fajta kísérletezős hozzállást pedig már a kései 8bit-es éra éveiben debütált játékokban is kikupálták, a mai játékosok pedig nem is tudják igazán dekódolni ennek a hiányát. Az évek során ráadásul új értelmet adtak a szórakozásnak a játék keretei is: a történet, a bevezető, az intrók, az alapvető gameplay mechanikák tudatos megtanítása és a játékmenetnek célt adó befejezés. Ezek mind olyan tételek, amelyek csak később vándoroltak generikusan át az Atari termékeibe és utólag visszagondolva kicsit obskurusnak, céltalannak is érezhetjük őket még akkor is, ha néhány klasszikus sajátosságai gyakorta visszaköszönnek így harminc-negyven év múltán.

Érdekes és értékes megtapasztalás ez a bámulatos gyűjtemény a fiatal generációk számára: nekik valószínűleg sokkal nagyobb löket lehet a tudat, hogy a történelem egy szinte tökéletesen dokumentált, és saját feldolgozásra méltó darabkáját tartják a kezükben, amely bármikor képes megelevenedni, ha arra van szükség - de igazi értéket azok számára képvisel, akik már inkább a harmincas és negyvenes generációba tartoznak. Számukra az Atari 50th Anniversary Celebration több, mint egy nívós tartalmú kompiláció: sokkal inkább egy interaktív, időutazásra képes technológiai csoda, melyben gyaníthatóan életük legszebb emlékei köszönnek majd vissza egy-egy snitt láttán - erre pedig csak nagyon kevés digitális találmány képes.