Agatha Christie: Murder on the Orient ExpressTeszt

Az Agatha Christie regényt sok tekintetben hűen adaptáló, ám egy új szereplőt és mellékszálat beemelő, 2023 decemberében játszódó kalandban a világhírű bajszos belga detektívként kell versenyt futnunk az idővel, hogy elkapjuk az Orient Expressen történt gyilkosság tettesét. Ebben megfigyelő- és dedukciós képességeink mellett Poirot elmetérképe lesz segítségünkre, ahová új információ birtokában vissza-visszatérhetünk eseményeket időrendi sorrendbe állítani, összefüggéseket kikövetkeztetni, vagy alibiket egyeztetni. A lassan minden hasonló játékban megjelenő elmetérkép itt is a felesleges ide-oda kolbászolást hivatott megelőzni, mert itt mindig látjuk az épp aktuális nyitott kérdéseket, és így a következő feladatunkat. A kis helyszínek ellenére egymást érik a kisebb-nagyobb feladványok, amely érzésemre néha a történetmesélés rovására megy. Még Poirot is méltatlankodik, amikor a vonat személyzetnek kell összetetriseznie, hogyan pakolják be a kajás dobozokat, vagy amikor a büfékocsiban nekiáll a narancsprést szerelni.

A kis költségvetés a szerény, de egyébként bájos grafika mellett leginkább a szinkronhangok, azon belül is a mindenféle nemzetiségű utastárs időnként kifejezetten kínos akcentusán érhető tetten. Azon túltettem magam, hogy Andrényi gróf nem hunglishul beszél, mert neki legalább kellemes az orgánuma, de némelyik útitárs egészen borzasztó. Ez főleg azért vicces, mert mindegyikük esetében van egy bizarr mini-fejtörő, amelyben a találkozásunkkor meg kell tippelnünk, hogy az illető milyen nemzetiségű, mennyi idős, és mivel foglalkozik. Értem, hogy ez arra kell, hogy meglegyenek róluk ezek az alapvető adatok, de a háromból kettőt szinte mindig megmondanak, ezért olyan, mintha a játék tesztelné, hogy ébren vagyok-e még, mert hogy akcentus alapján sokuknál szinte biztosan nem fogom összerakni, hova valósi (kivéve, amikor ordas sztereotípiák). Poirot raccsolásától is el lehet kicsit fáradni, de valahányszor kimondta a Faucher („fosé”) nevet, az ötéves énem nagyon boldog volt.

Talán csak ez és az esetenként nyögvenyelősen kivitelezhető, de egyébként nem túl bonyolult feladványok törték meg a lendületemet (aki Joanna Locke szobájában azt az összekötögetős bűnügyi táblát kitalálta..!), de egyébként kis részletekben fogyasztva teljesen jól csúszik az ismerős történet interaktív változata. Lehet arany bajszokat, meg a hibázást elkerülve és a feladványokhoz sokszor elérhető segítségeket mellőzve az acsikat gyűjteni, a kicsit Kate Walkerre emlékeztető második játszható főszereplő és az új helyszínek pedig hoznak új fordulatokat is a jól ismert történetbe. Bevallom, én akárhányszor elolvasok egy Agatha Christie regényt, két nap múlva már semmire nem emlékszem belőle, itt viszont azért sem számít, mert ahol az eredeti regény véget ért, ott a 8-10 óra hosszú játék még nem zárja le az ügyet, hanem tartogat egy vadonatúj rejtélyt egy végső hajrával.

Néhol kicsit frusztráló, de alapvetően kellemes kikapcsolódás és jó ürügy a klasszikus történet újrázására a franciák hangulatos helyszínekben, ötletes feladványokban bővelkedő, és az eredetit ügyesen modernizáló kalandjátéka, amelyet a hozzátoldások nem hogy nem siklattak ki, de még izgalmasabbá is tettek.

PLATFORM PC, PS4, PS5 (tesztelt), Xbox One, Xbox Series, Switch
KIADÓ Microids FEJLESZTŐ Microids Studio Lyon
MEGJELENÉS 2023. október 29. ÁR 40 EUR