2008.03.00. kedd. VAN ÁLLÁSOM

Nos, mint azt említettem, ma állásinterjúra kellett mennem. Hát így utólag akár azt is írhatták volna hogy enyém a meló, csak be kell menjek a szerződésért. Na de menjünk csak sorjába.

Szóval az éjszaka nagyon rosszul aludtam. Mindenre felkeltem, féltem, hogy elalszok és egész végig erre a hülye interjúra gondoltam, hogy mi lesz, mi van ha nem találok oda, stb.

Na reggel 7kor ébredés, mert ha oda akarok érni 11re, akkor kapkodnom kell magam. Hugival bementem a városba a gyors járattal, ami csak Swords-ban és a központban áll meg, de persze a dugó gondoskodott arról, hogy így is 3/4 órát utazzunk. Elég könnyen megtaláltam, hogy honnan megy a buszom, amivel tovább kell utazni, azonban elfeletettem szólni a soförnek, hogy szóljon, ha a Naas road-on vagyok a Woodies D.I.Y. közelébe. Már vagy 30 perce megy a busz, amikor már azt se tudom hol vagyok, amikor eszembe jut, hogy basszus, szólni kéne a sofőrnek. Erre ő meg kimutat az ablakon, hát majdnem kinyomja a szemem, a Woodies... :)

Na akkor leszállok, kb a semmi közepén, csak hatalmas épületek mindenhol, mint a Pesti külváros. Na, követem a leírást, amit az sms tartalmaz. Menjek lefele a Woodies mentén az úton, amit úgy hívnak, hogy Nangoar road. Természetesen sehol egy tábla, sehol egy járókelő, hogy érdeklődjek. Hát elindultam arra, amerre sejtettem a dolgokat. Végül is annyira jó voltam, hogy negyed 11re odaértem 11 helyett... :)

Gondoltam ez így nem lesz jó, hogy ilyen korán, még a végén azt hiszik, hogy ilyen kis vakarcs vagyok, akit nem lehet levakarni. Hát tettem egy jó nagy sétát, megnéztem miket szállítanak ott, meg ilyenek. Na de mindegy is. Szóval 11re visszamentem, azt egy szlovák leányzóval várakoztunk az interjúra. Mielőtt megkérdezitek, nem nézett ki jól, de elkezdtünk egyből ismerkedni. Már amennyire tudtunk, mert a csaj még nálam is rosszabbul beszélt, ami azért kicsit megnyugtatott. Ő kezdte az interjút, azt látom, hogy jön ki szerződéssel a kezébe. Gondoltam, ok, ez akkor talán könnyű lesz, bár az igazat megvalva majdnem lefostam a bokám izgalmamban.

Szóval interjú. Hát az valami röhej volt, de tényleg. Megkérdezte honnan jöttem, mit csináltam eddig, elmagyarázta, hogy ez csak részidős meló, de lehet belőle fullos, azt ennyi. Még én kérdeztem, hogy mi van ha túlóráznom kell, meg hogy északon lakok, lehetne e valahol arra felé dolgozni, meg ilyenek. Azt már nyomta is elém a szerződést, hogy töltsem ki, olvassam el, és majd küldjem vissza, és akkor köv. hét kedden már kezdhetek is. Persze nem bántam, hogy csak ennyi volt az interjú, így azért jóval könnyebb volt, mint ha egy fullos elbeszélgetés lett volna. Hát ennyi a nagy sztori az interjúról. Kicsit kalandos volt odatalálni, kicsit túlizgultam az egészet, de hát nem is én lettem volna, ha nem izgulok, de összességében most nagyon, de nagyon boldog vagyok, hogy van valami kezdésnek, lehet majd nyomatni melóhelyen ezerrel az angolt, azt majd lesz jobb is.

De tudjátok mi a röhely? Hogy így, hogy csak 30 óra egy héten, és minimál bér, még így is többet kapok kézhez, mint otthon PHP programozóként. Jó igen, drágább az élet, meg nem lehet összehasonlítani a kettőt, de hát akkor is fura, nem?

Na hát ennyit mára, este lehet elmegyünk éves kondi bérletet venni. 210 euro / fő / év. Vicc, nem? Igaz ez most valami akció, de azt mondta Hugi, hogy van ott szauna meg uszoda is, és oda is érvényes a jegy. És egy éves. Lehet számolni. Szóval van ami nagyon drága itt kint, de valami még az otthoni mércével is olcsó.

Na csákány, majd még jelentkezek.