2008.03.26. szerda (MÁSODIK NAPOM)

Ma is 7re mentem, de már nem gyalog. Szintén sikerült későn lefeküdni, meg nem is sikerült túl hamar elaludni, mert amint ágyban voltam, és átadtam volna magam az édes öntudatlanságnak, egyből elkezdett pörögni az agyam, hogy mi volt, mi lesz holnap, felidézni a sok kajanevet, mi hol van a kasszán, stb.

Na szóval végülis csak eljött a reggel, és később, mint tegnap, mert hát nagy amint tapasztaltam, ráérek simán 6kor kelni. 6 30as busz itt áll meg nem meszze tőlünk, szóval fel a buszra, azt irány a shop. Ma azonban semmi extra nem történt, leszámítva, hogy ma is bejött a leényzó, akinek ki kellett venni a bagett belsejét, és sikerült ma is nekem kiszolgálni. Természetesen ma is jött a szerintem hülye ötletével, de hát mondtam neki, hogy igen, emlékszek. Valamint a vajas-pogis hölgy is volt, meg is jegyezte, hogy mennyivel otthonosabban mozgok már. Ma már azért sikerült beszélgetnem is egy kicsit, bár elsősorban ez a break time-ra szorítkozott, de azért ez is több mint a semmi. Amikor eljött ma a rohanás ideje, már előtte paráztam, pedig közel sem volt olyan rémisztő, mint tegnap. Szerintem csak tegnap meglepett a dolog, vagy nemtom.

Hát ennyi. Majd biztos lesznek jó kis eladós sztorik amiket meg tudok osztani, meg majd leszek délutános valamint éjszakás is, szóval biztos történni fog ez az.

Amúgy el kell, hogy mondjam, hogy sokkal, de sokkal toleránsabbak itt kint az emberek, mint otthon. Mert lehet, hogy nem azon jár itt kint az emberek esze, hogy hogyan hozza ki a hónapot a minimálból, mint otthon. De. Szerintem ez embertípus is. Mert lehet itt kint akármilyen jó lét stb., az azért mégiscsak árulkodó, hogy tegnap is volt olyan, hogy vagy 5ször kérdeztem vissza, hogy mit kér, majd nagy nehezen összehoztuk a dolgot. És persze mondtam, hogy bocsi, első nap, meg ilyenek, de otthon tuti, hogy kinyilt volna mindenkinek a bicska a zsebében. Itt meg szépen megköszönte, hogy kiszolgáltam, sőt még borravalót is hagyott. Ezt sosem tudnám otthon elképzelni.

Na ennyi mára emberek.